Sárgacsőrű vagy téli kenderike, a szeles puszta madárfaja

Sárgacsőrű vagy téli kenderike, a szeles puszta madárfaja

köszönet az elődöknek

Alfred Brehm Az állatok világa (1863-69) című munkája nemzedékek tudását és életét határozta meg. Minden idők egyik legnagyobb szabású zoológiai összefoglaló munkája volt. E mű fejezeteivel a méltatlanul “elfeledett” szerzők munkája előtt tisztelgünk.

Időnként a hajdani szöveget kommentárral is ellátjuk, és ajánljuk a fajjal vagy témával kapcsolatos egyéb cikkeinket.

Néha azt hihetnénk, hogy ezekben a forrásokban már alig találni aktualitást. De ha nagyobbra nyitjuk érdeklődésünk látószögét, rögtön érzékeljük: ezek a munkák ma is ontják az érdekes megfigyeléseket, és minden nappal egyre tanulságosabbak azok a kontrasztok is, melyek a hajdani és mai szemléletek között feszülnek.

Alfred Brehm: A kenderike

1863-69 | magyarul 1901-1907

A sárgacsőrű kenderike (Carduelis flavirostris L.)

[Régebbi neve: Acanthis flavirostris.]

Hazája Észak-Európa, körülbelül a 70° északi szélességig. Feje teteje, válla és háta barnássárga, hosszúkás feketebarna foltokkal. Nyaka töve és a nyak oldalai valamivel világosabbak. Farcsíkja szennyes rózsaszínes szemöldöksávja, a szem alatti tájék, mely a barnás szemsávot határolja, sárgásan futtatott sötétvörös.

Pofáján hátrafelé barnás foltozás van torka sötét rozsdasárga, begye és melle oldalai ugyanilyenek, de világosabbak, fekete szárfoltokkal. Melle közepe és hasa sárgásfehér vagy fehér; combja rozsdasárgás. Az evezőtollak külső zászlójának széle vörösbarna és a négy első keskeny szegélyezése barnásfehér, míg a következőké szélesebb és hófehér; minden evezőnek a hegyén széles fehér sáv van.

A felső szárnyfedők sötétbarnák, rozsdás-sárgásbarnán szegettek; a legnagyobbak végén rozsdás-sárgásfehér peremmel. Kormánytollai barnásfeketék; a középsők szegélye világosbarna, a többieké fehér. Szeme barna, csőre világos viaszsárga, tavasszal citromsárga, lába szaruszürke. Vándorútján eljut Közép-Európába, Anglia déli részére, Hollandiába, Franciaországba és Svájcba, de délebbre már csak elvétve. Alfajai Ázsia délnyugati részén és Kásmirban fordulnak elő.

Sárgacsőrű kenderike

A sárgacsőrű vagy téli kenderike

Magyarországon igen ritka téli vendég, amelyet csak az 1842., 1844., 1846., 1848., 1850., 1880. és 1906. években figyeltek meg Magyarországon. A kenderikétől abban különbözik, hogy feje és melle nem piros és hogy csőre sárga, csak a begye fekete.

Minthogy a sárgacsőrű kenderike északi hazájából az eddigi tapasztalatok szerint túlnyomóan nyugatra vonul el, Magyarország pedig inkább északkeletről és keletről kapja a téli vendégeit, azért – amint ezt már dr. Madarász Gy. is hangsúlyozta – a nálunk előforduló sárgacsőrű kenderikék java része valószínűleg a Carduelis flaviostris brevirostris Moore alfajhoz tartoznak.

Ebből a Kaukázusban honos változatból két példányt őriz a Magyar Nemzeti Múzeum. Mind a kettő 1880 dec. havában került kézre Budapest közelében, a Gubacsi pusztán. A sárgacsőrű kenderikétől abban különbözik, hogy háti oldalának tollai világosbarnák, majdnem fehéren szegettek s farcsíkja inkább fehérbe hajló világos rózsaszín. Csőre valamivel kisebb, vagyis kisebb 8 mm-nél.

Fotó: Wiki, Pixabay

Előre is köszönjük, ha megosztod ezt a cikket másokkal is!

Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!

Kedves olvasó,

ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).

Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!