A gólyák és a hőhullám | Kell aggódnunk a tűző napon fészkelő madarakért?
A napokban várható tartós, extrém magas hőmérséklet miatt hőségriasztás van érvényben. Hogyan hat ez a madarakra, különösen a napsütötte fészken álldogáló fehér gólyákra?
Szerencsére a gólyák meglehetősen jól alkalmazkodtak a meleg időjáráshoz.
Gondoljunk csak arra, hogy több tízezres költő gólyaállomány él Spanyolországban, Portugáliában és Észak-Afrikában, vagy hogy – bár a kutyákhoz hasonlóan – izzadni nem tudnak és lihegéssel hűtik magukat, a téli időszakot mégis a trópusi Afrikában töltik. A madarak testhőmérséklete pedig eleve magasabb az emberénél, és a fehér toll is visszaveri a napsugárzást és a meleget. A gólyák ráadásul a saját lábukra ürítéssel is tudják hűteni magukat (ezért fehér sokuk lába).
Mostanra a fészkek többségéből kirepültek a fiatalok, de a szülők a felszálló meleg áramlatokkal 10-20 km-re is különösebb erőfeszítés nélkül eljutnak, kitágult nyelőcsövükben pedig vizet is tudnak vinni a fiókáknak a fészekbe. A kirepült családok a nekik megfelelő élőhelyeken tudnak gyülekezni és felkészülni a vonulásra. Talán meglepő, de a gólyák nem gyűjtenek – az énekesmadarakhoz hasonlóan – zsírtartalékot az útra, mert a felszálló meleg levegővel (termikekkel) vitorlázó madárként hátrányt okozna nekik a felesleges súly cipelése. A fiataloknak természetesen gyakorolni kell a repülést és erősíteni az izmaikat a hosszú útra. Az aratással, kaszálással nagy területek nyílnak meg a táplálkozásra, nyárra felszaporodnak a rágcsálók, de például a sáskák, szöcskék is fontos táplálékai ilyenkor a gólyáknak. A táplálék tehát adott ebben az időszakban.
A természetvédelem célja
alapvetően nem a vadon élő állatok néhány kiválasztott egyedének segítése, hanem az élőhelyek, a természetes rendszerek és az egymás közötti kapcsolatok megóvása, például a búvóhelyek vagy táplálkozóhelyek megőrzése. A természetben élő állatok (és a gólyákat is ide kell sorolni) legnagyobb problémája éppen az emberi beavatkozás az élőhelyek állapotába, amit az etetés okozta helyhez szoktatás csak tovább ront. Ebből a megközelítésből általánosságban nem szoktuk támogatni a vadmadarak etetését, itatását. A gólyák esetében különösen problémás az etetés, hiszen a madarak emberhez szoktatását okozza, ami a déli országokban növeli a lelövés kockázatát. A plusz táplálékon felhízó egyedek pedig nehezebben tudják „meglovagolni” a termikeket is. A kis énekesmadarak szigorúan téli, a hideg időszakban folyamatos etetése nem okoz ilyen hátrányokat, a nyári madárfürdők, itatók kihelyezése pedig kifejezetten segíti a kisebb mozgáskörzetű madarakat.
Akkor hogyan tudunk segíteni a gólyáknak?
Például az újonnan épült fészkekkel, a sérült vagy az áramütött madarakkal kapcsolatos információk eljuttatásával a természetvédelmi szervek (MME, nemzetipark-igazgatóságok) felé.
Akik már korábban elkezdték itatni a gólyákat a fészekhez közeli, nyílt, nyugodt helyen, és odaszoktak a madarak, ne most hagyják abba az itatást! A vizet rendszeresen cseréljék a fertőzések és az algásodás elkerülése érdekében. Néhány kővel lesúlyozott végű ág behelyezésével a vízbe esett rovarok kimászását és a kisebb madarak ivását is segítsék.
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket! Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá! | ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️ | Forrás: Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, továbbította a Helló Sajtó! Üzleti Sajtószolgálat | Borítókép: Pexels
Kedves olvasó,
lépj be a Klubba ITT, hogy elérhess minden támogatói tartalmat! Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha másként szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több madár
