A kenderike | Ismerd meg jobban!
köszönet az elődöknek
Alfred Brehm Az állatok világa (1863-69) című munkája nemzedékek tudását és életét határozta meg. Minden idők egyik legnagyobb szabású zoológiai összefoglaló munkája volt. E mű fejezeteivel a méltatlanul “elfeledett” szerzők munkája előtt tisztelgünk.
Időnként a hajdani szöveget kommentárral is ellátjuk, és ajánljuk a fajjal vagy témával kapcsolatos egyéb cikkeinket.
Néha azt hihetnénk, hogy ezekben a forrásokban már alig találni aktualitást. De ha nagyobbra nyitjuk érdeklődésünk látószögét, rögtön érzékeljük: ezek a munkák ma is ontják az érdekes megfigyeléseket, és minden nappal egyre tanulságosabbak azok a kontrasztok is, melyek a hajdani és mai szemléletek között feszülnek.
Alfred Brehm: A kenderike
1863-69 | magyarul 1901-1907
A kenderikéket, csízeket és tengelicéket sokáig egymástól jól megkülönböztető nemzetségnek tekintették és így az a gondolat, hogy őket ezentúl mint kenderike (Carduelis Briss, Acanthis) nemzetség egykalap alá fogják, igen sok kutatóban ellenkezést váltott ki. Hartert azonban meggyőzően kimutatta, hogy ezt a három nemet átmeneti és közbülső alakok elválaszthatatlanul egyesítik s ezért követjük az ő érvelését.
A kenderike (Carduelis cannabina L.)
[Régebbi neve: Acanthis flavirostris.]
Homloka és szemtája barnás sárgásfehér; feje teteje pompás, ragyogó kárminpiros. Feje hátsórésze és nyaka barnás hamuszürke, apró vörhenyessárga csíkokkal. Dolmánya és válla fahéjbarna, az egyes tollakon sötétebb szárfolt és világosabb szegély. Háta alsó része fehéresbarna, farcsíkja szennyesfehér. Barnásfehér torkán sötétszürke, apró csíkok és hosszúkás foltok vannak.
Melle közepe, hasa és alsó farkfedői fehérek, míg melle oldalai élénk kárminpirosak; lágyéka világos fahéjszínű. A fekete elsőrendű evezők külső és belső zászlóján hófehér, hegyükön világosbarnás szegés. A feketebarna másodrendű evezőkön szélesebb, világos fahéjszínű szegély, a fahéjbarna válltollak és felső szárnyfedők vége rozsdasárgán szegett. A farktollak feketék; a két középső kivételével barnás szegéllyel és úgy a külső, mint a belső zászlón fehér élszegéssel.
A belső zászló fehér széle a szélső tollakon igen széles, majd a toll felét teszi, míg a közép felé mindinkább keskenyedik. A felső farkfedők feketék, fehér szegéllyel, az alsó farkfedők egészen fehérek. A vedlés után a piros színeket a tollak barnás és szürkés pereme jórészt eltakarja, de ez a perem később fokozatosan lekopik. Szeme sötétbarna, vastag, bunkós csőre ólomszürke, a tövén sötétebb. Lába vörhenyesszürke.
A tipikus alaknak hazája majdnem egész Európa.
Közép-Európában mindenütt közönséges, de talán a leggyakoribb a dombos vidékeken. A Földközi-tenger északi partvidékén, Észak-Afrikában és Ázsia keleti részén, a Kaukázustól és Kis-Ázsiától Turkesztánig meg Észak-Kázsmírig különféle alfajok helyettesítik.
A kenderike a pinty-félék között talán a legkedvesebb és legvonzóbb, nem is szólva arról, hogy kiváló énekes. Fiatalon fogságba kerülő hímek más madarak énekét is könnyen megtanulják, sőt rövidebb dalok fütyülésére is megtaníthatjuk, de, sajnos, sokszor kellemetlen hangokat is megtanulnak, amivel egészen elrontják kellemes éneküket.
A szerencsétlen Mária Antoinette királyné 1783-ban állítólag olyan kenderikét kapott ajándékba, amelyik a „Didó”-opera összes áriáit előadta.
A kenderike majdnem kizárólag csak magvakkal él, de azért ennek dacára sincs okunk károsnak tartani, legfeljebb a magtermelő kertészetekben okozhat érzékenyebb kárt, ahol meg szokta dézsmálni a különböző veteménynövények magtermését. Főleg a káposzta, répa, saláta, mák, kender, repce magvában tehet kárt.
Méltán egyike a legkedveltebb szobamadaraknak. Igénytelenebb, mint akármely más madár, ápolójával gyakran teljesen megbarátkozik; szorgalmasan és csaknem egész éven át énekel. Igazi madárbarátok szobájából ritkán hiányzik.
A kenderike (kenderice, kendelice, kenderike, zsezse)
Magyarország területén mindenütt többé-kevésbé gyakori madár, amely éppen úgy előfordul az alföldeken, mint a dombvidéken, egészen a havasok aljáig. Liptó megyében még 700 méter magasságban találta fészkelve Ertl G. Kertekben, gyümölcsösökben, fasorokban, parkokban szeret tartózkodni. Inkább keresi, mint kerüli az ember közelségét.
A Balaton mentén sokszor találtam a szőlőkben, fészkét a szőlőtőkébe rejtve. Ez az alkalmazkodása a szőlősgazdára azért igen előnyös, mert a szőlőt mint kultúrsivatagot a legtöbb madárfaj kerüli, így a kenderike egyedül marad ott mint rovar- és gyompusztító munkás.
Túlnyomó nagy részben állandó madár, amely télen-nyáron itt marad nálunk. Télen át nagy csapatokba verődve járja a határt, egyéb pintyfélék társaságában. A magasabb hegyvidéken azonban vonuló madár, amely télire éppen úgy elvonul, akár a fecske.
Liptóújvárott pl. középérkezése március 14-re, középtávozása szeptember 18-ra esik. Télen át az Alföldön sokkal nagyobb számban fordul elő, mint nyáron. A többletet a téli vendégek szolgáltatják, amelyek részben a magyar hegyvidékről szállanak alá részben pedig északi tájakról érkeznek.
Habár gyommag irtásával lényeges hasznot nem is hajt s habár rovarirtása is csak a fiókanevelés idejére esik, azért sokkal inkább hasznos, mint közömbös s ezért a madárvédelmi törvény védelemben részesíti. Ha tehát téli időben üres tarisznyával tér haza a vadász, bosszúságában ne durrantson bele a faluvégi tarlókról fölszálló kenderikecsapatba, hanem ha meglátja, hogy hálóval leselkedik rájuk valami „madarász”, jelentse azt föl az illetékes hatóságnál.
A Magyar-Horvát Tengerpart legdélibb csúcsában Hirtz szerint a kenderikének egy kisebb és élénkebb színű változata fordul elő, melyet Tschusi Carduelis cannabina mediterranea-nak nevezett el. Hartert szerint nagyon nehezen megkülönböztethető változat”.
Fotó: Wiki, Pixabay
Előre is köszönjük, ha megosztod ezt a cikket másokkal is!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több madár
Imádott madárka, nem csupán a szépséges tollruhája miatt, de a hangja miatt is. Nem csak az éneke csodás, hanem amikor egymással beszélget a pár, az egy olyan meghitt csendes csicsergés, hogy feltélezhető, kedves „szavakat” mondanak egymásnak. 🙂
Tavaly nem fészkeltek nálam, és ritkán láttam őket a pitypang magját eszegetni, de előtte évekig gyönyörködhetem bennük, mert itt az ajtó előtt költöttek a szőlőlugasban.
Csudajó poszt, köszi, Sasszem 😉
Amikor megláttam az utolsó kis videóban (azt néztem meg előbb, mielőtt elolvastam volna), a mellén levő két foltból gondoltam, hogy pintyfèle, mert hasonlítanak a tengelicekhez.