Római kori márványrakományt találtak a tenger mélyén
Gideon Harris amatőr tengeri úszót nem mindennapi látvány fogadta három hete, amikor az izraeli Bét Janaj partjaitól kétszáz méterre lemerült a tenger fenekére: régi márványoszlopokra lett figyelmes mintegy négy méter mélyen. Értesítette az Izraeli Régészeti Hatóságot (IAA), amely megvizsgálta a leletet, és több következtetésre is jutott.
Úgy vélik, az oszlopok egy 44 tonnás márványrakományhoz tartoztak, amelyet a hajó rakterében tároltak, és talán Askelon vagy Gáza kikötőjébe próbáltak eljuttatni. A hajó viszont már a kihajózás közben elkezdhetett süllyedni, valószínűleg viharba került a tengerparton. Mint az egyik régész elmondta, a hasonló viharok gyakran hirtelen törnek ki az ország tengerpartjai mentén, és mivel ezeknek a hajóknak korlátozott volt a manőverező képességük, gyakran a sekély vizekbe sodródtak, és hajótörést szenvedtek.
A mintegy ezernyolcszáz évesre becsült rakomány, amely a legrégebbi szállítmány lehet, melyet a Földközi-tenger keleti részén eddig találtak, azért bukkanhatott most elő, mert a télen az évszázados homokrétegeket tengeri viharok bolygatták meg.
Az előzetes víz alatti vizsgálatokon a többi között korinthoszi oszlopfőkkel díszített oszlopokat, részben kifaragott oszlopfőket, valamint a födémszerkezet és a tetőgerendázat tartására szolgáló hatméteres márvány architrávot is azonosítottak, a fából készült kereskedelmi hajó maradványait viszont, amely legalább kétszáz tonnányi terhet szállíthatott, még nem lelték meg. A kutatók azt remélik, hogy a jövő héten kezdődő feltárások során ezek is előkerülnek a márványtömbök vagy egy víz alatti homokdűne alól.
Ugyanakkor nagy esély van rá, hogy a hajóroncsokból származó fa nagy részét partra vetették a hullámok, és azokat újrahasznosították. A fémszegekkel és ólomborítással ellátott deszkák az ókorban ugyanis ritka talált kincsnek számítottak.
A márványminták laboratóriumi elemzése szerint azok valószínűleg a mai Törökország vagy Görögország területéről származtak, a leletet pedig a második század közepére datálják az építészeti stílusjegyek, valamint a római kori történelmi források alapján, amelyek megemlékeznek az értékes márvány felhasználásáról ebben a korban.
Márványt Izrael területén csak a különösen gazdag, elit építkezéseken használták, ekkoriban ugyanis még az előkelő római kikötővárosban, Készáreában is gipszstukkóval borított helyi kövekkel helyettesítették az értékes építőanyagot. Több helyen, Askelonban és Bét Seánban azonban fennmaradtak a messzi vidékről hozott “valódi” márvány emlékek.
A rakomány megtalálása pontot tesz arra a régen vitatott kérdésre, hogy az efféle márvány építészeti elemek nyersanyagként vagy már megmunkálva érkeztek az építkezésekre.
Mindebből úgy tűnik, hogy az építészeti elemek alapvetően nyersanyagként vagy részben megmunkálva hagyták el a kőbányákat, és az építkezésen alakították ki vagy fejezték be azokat helyi művészek és kézművesek, vagy olyan művészek, akiket más országokból hoztak a helyszínre, hasonlóan a különleges mozaikművészekhez, akik a megrendelt projektekhez egyik helyről a másikra utaztak.
Forrás: MTI, kép: Unsplash
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kérj tőlünk hírlevelet!
Támogasd a Cenwebet extrákért, és hogy sokáig tartson ez a közös kaland!
Abban hiszek – és azt szeretném –, ha ezen a kérésen hamar túljutnál, és az oldal maga győzne meg arról, hogy érdemes ez a projekt a támogatásodra. Fontos a marketing, nem kétlem, de szeretném azt hinni, hogy az utóbbi 15 év a legjobb érv.
még több régészet
még több tenger
