Miért szeretik az agykutatók a Pink Floydot?
A kutatók azt remélik, agyi implantátumok segítségével egy nap majd azok az emberek is visszanyerhetik a hangjukat, akik elvesztették a beszédképességüket. Ehhez pedig első lépésben azzal kísérleteznek, hogy hogyan lehet az agy elektromos aktivitását dekódolni és hanggá transzformálni.
Most először sikerült demonstrálniuk, hogy az agyhullámokból lehetséges zenét újraalkotni, ehhez pedig a Pink Floyd Another Brick In The Wall című számát vették alapul.
A kísérleti alany huszonkilenc olyan páciens volt, akiknek epilepsziavizsgálat miatt már korábban bélyegméretű elektródákat helyeztek el az agyuk felszínén. Miközben a számot hallgatták, az elektródák több olyan agyi régió elektromos aktivitását rögzítették, amelyek a zeneszám különböző elemeire reagáltak: a hangszínre, a ritmusra, a harmóniára és a szövegre. A kutatók ezután gépi tanulási modellt alkalmazva rekonstruálták a résztvevők által hallott hanganyagot.
De miért esett a választás épp a Pink Floydra?
Mint Ludovic Bellier kognitív idegtudós, a tanulmány vezető szerzője elmondta, a tudományos ok, amit a tanulmányban is megemlítettek, az volt, hogy a dal nagyon rétegzett. Komplex akkordokat, különböző hangszereket és változatos ritmusokat vonultat fel, amelyek érdekessé teszik az elemzést. Mint hozzátette,
“a kevésbé tudományos ok talán az, hogy egyszerűen csak nagyon szeretjük a Pink Floydot”.
A mesterséges intelligencia az agy reakcióit elemezte, amelyeket a dal akusztikai profiljának különböző összetevőire adott. Különválasztották a hangmagasság, a ritmus és a hangszín változásaira adott válaszokat, majd egy másik mesterségesintelligencia-modell segítségével újra összerakták a darabjaira szedett kompozíciót, hogy rekonstruálják a betegek által hallott hangokat.
Miután az agyból nyert adatokat átvezették a modellen, visszakapták a zenét nagyjából az eredeti dallammal, és kissé zavaros, de helyenként felismerhető szöveggel, már ha az ember tudja, hogy mire kell figyelnie.
A tanulmányba letölthető formában linkeltek hét hangmintát is, amelyek közül az egyik az eredeti dal átalakított változata, kettő az összes páciens és az összes elektróda adatai alapján készült, négy pedig egy-egy páciens agyhullámainak rekonstrukcióját mutatja be. Itt a két, az összes páciens adatai alapján készült hangminta hallható, a többi a tanulmány alján S1-S7 audio jelzéssel szerepel.
A következő lépésben arra keresik majd a választ, hogy ezek a modellek kiterjeszthetők-e a résztvevők által hallott zenéről az elképzelt belső beszédre.
Forrás: Scientific American, kép: Centauri
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Patreon-tagok körébe ITT. Csupán havi két-három kiló kenyér áráért, 2200 forint támogatásért cserébe elérsz minden támogatói tartalmat, a heti videókat és írásokat is. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség ITT. Ha egyik mód sem megfelelő neked, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress meg mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is megköszönve, abban a reményben, hogy szövetségesek lehetünk. A legjobbakat, üdv, Cen’
még több Pink Floyd
még több agy
