Nem javul tovább az európai édesvizek minősége
Egy nemzetközi kutatócsoport, melynek magyar tudósok is a tagjai voltak, az édesvízi gerinctelenközösségekben 1968 és 2020 között bekövetkezett változásokat elemezte huszonkét európai országból származó, mintegy hétszázezer egyedet tartalmazó adatsor alapján.
A kutatásból kiderül, hogy az EU Vízkeretirányelve, a hatékonyabb szennyvízkezelés, a hidromorfológiai terhelések csökkentése és más hasonló kezdeményezések pozitív változásokat hoztak az édesvizek állapotában a 2010-es évek előtt. Azt követően azonban a javulás jelentősen lelassult, és napjainkra, a további intézkedések ellenére, gyakorlatilag megállt.
A szakemberek úgy vélik, hogy a 2010-es évektől megfigyelt lassulás a napjainkban történő intézkedések csökkenő hatékonyságára utal.
Ez azt mutatja, hogy az eddigi lépések önmagukban nem elégségesek a fenntartható jövő biztosításához. A lassulás egyik magyarázata lehet, hogy a helyreállítások lendülete kifogyóban van, emellett új stresszfaktorok lépnek fel, vagy a meglévők felerősödnek, például új típusú szennyező anyagok jellenek meg, és a változó éghajlat hatása is közrejátszhat. Ezek a tényezők lassíthatják, de akár vissza is fordíthatják a biológiai sokféleség növekedését.
A javulás, a biológiai sokféleség helyreállása kisebb mértékű volt a gyorsabban melegedő éghajlatú területek folyóiban, a nagyvárosi és mezőgazdasági területeken áthaladó és a keresztgátak alatti folyószakaszokon.
A kutatók figyelmeztetnek arra, hogy az éghajlatváltozás, az inváziós fajok terjedése, az emberi tevékenységek során bekerülő szennyező anyagok fokozódó jelenléte, vagy az élőhelyátalakítás és a városiasodás mind olyan tényezők, amelyek együttesen hátráltatják az édesvízi ökoszisztémák biodiverzitásának fenntartását és a felszíni vizek állapotának javulását.
Kiemelték, hogy az édesvízi ökoszisztémák hosszú távú életképességének biztosítása érdekében konszenzusra van szükség, amely a politikai döntéshozókat, a tudósokat és a civil közösségeket egyaránt bevonja.
A kutatás vezetői Peter Haase, a frankfurti Senckenberg Kutatóintézet és Természettudományi Múzeum professzora és Ellen A. R. Welti, az amerikai Smithsonian Conservation Ecology Center munkatársa voltak, és részt vett benne Várbíró Gábor, az ELKH Ökológiai Kutatóközpont Vízi Ökológiai Intézetének (ÖK VÖI) és Csabai Zoltán, a Pécsi Tudományegyetem (PTE) kutatója is.
Forrás: MTI, kép: Jamie Street/Unsplash
Támogasd a Cenwebet extrákért, és hogy sokáig tartson ez a közös kaland!
Támogass egy 15 éve ingyenes nonprofit portált és egy természetvédelmi rezervátumot!
még több víz
még több környezet
