Negatív rekord a birtokon : sosem volt ilyen kevés őz
Általában pozitív rekordokkal jövök: sosem volt ennyi gyurgyalag, sosem volt ennyi gomba, egyszerre öt cinegefaj költ nálam és a többi. Mindez általában azt jelzi, hogy az élőhelyátalakítások kedvezően hatnak az élővilágra, és ez rendben is van így, hisz épp ez a cél.
Akad persze olyan, hogy egyik-másik faj ritkábban kerül elő vagy időlegesen megfogyatkozik. Ennek lehet egyrészt természetes ciklus az oka, másrészt az élőhelyátalakítás sem kedvez minden fajnak, hogy csak egyet említsek, amit tudatosan és tömegesen igyekszem is háttérbe szorítani: a kanadai aranyvessző. Ez a faj nagyságrendeket veszít a dominanciájából.
Más kérdés, hogy az aranyvessző visszaszorítása együtt jár olyan fajok létszámának csökkenésével is, melyeket szívem szerint inkább szaporítanék. Ilyen a mezei poszáta, aki szerette az ősszel lábon hagyott aranyvesszős kaszálókat, és tavasszal az aranyvessző száraz, magas kórójába települt be. Mióta ilyen kóróst csak módjával talál (leginkább már csak az Újligeten és a Kiskarámon), csökkent a költő párok száma (nagyjából fele a korábbiaknak).
Ez elkerülhetetlen veszteség.
Akadnak azonban olyan jelenségek, melyek előtt értetlenül állok. Ilyen az is, hogy 2023-ban alig akadnak őzek. Az infarktus miatt persze jóval kevesebb időt fordíthattam a birtok megfigyelésére, de ezzel együtt is feltűnő, hogy őzet csak elvétve látni. Tősgyökeres olvasók megszokhatták már, hogy itt mindig van pár suta néhány gidával, akár az Angolkertben, akár napi rendszerességgel is. 2019 és 2023 között évente 2-3 suta tartózkodott a birtokon, általában 1-1, de néha 2-2 sutával. A birtokon üzekedő bakok száma is 2-3 körül volt mindig.
Most először a képen látható, gyönge agancsú bakkal találkoztam az Újlesnél a Nagyvadföld felső szélében mielőtt beváltott volna az Őskökényesbe. Aztán valamivel később egy pillanatra ugyanott láttam egy sutát egy gidával. És ennyi az „őztermés” 2023-ra. Nem látom okát annak, hogy az őzek így elhagyták a birtokot. Elvileg még inkább itt kellene lenniük, minthogy legelésre alkalmas terület most inkább van, mint korábban. A mézelő zónák úgy vonzzák a kérődző vadakat, mint mézontófű a méheket. Az őzek egyébként is előszeretettel legelnek virágokat, kiváltképp a gidák.
Két okot találtam, ami esetleg távol tarthatja az őzeket.
Az egyik szintén az infarktusra vezethető vissza, ami miatt tavaszi kaszálás egyáltalán nem volt, így július második feléig nem voltak utak, tisztások, nyiladékok sehol a birtokon, az őz pedig ezt szereti, sőt igényli is. Így talán a suták nyíltabb területekre váltottak át.
A másik gond az lehet, hogy szarvasok azonban minden korábbinál nagyobb számban vették be magukat a birtokra. Már télen is, amikor 100-150 fős rudlik törtek be még az Angolkertbe is, komoly károkat okozva. Később erősen meglegelték ezek a szarvasok a mézelő zónákat is (erről ITT írtam részletesen).
Ami viszont teljesen szokatlan: még júniusban is 20-30 fős csapatok jöttek fel egészen az Angolkertig. Az égeresekben talán most is tanyázik 10-20-30 szarvas. Az őzek viszont nem igazán kedvelik a szarvasok közelségét. Bőgés idején is inkább lelécelnek.
Bárhogy van is, ha lehetőségem lesz rá, 2024-ben ismét lesznek tavaszi kaszálások is, és akkor talán visszatérnek az őzsuták is, hogy ismét meglegyen az évi 3-6 gida itthon. De talán már a nyárvégi, őszi kaszálások is visszahozzák őket.
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kérj tőlünk hírlevelet!
Támogasd a Cenwebet extrákért, és hogy sokáig tartson ez a közös kaland!
Támogass egy 15 éve ingyenes nonprofit portált és egy természetvédelmi rezervátumot!
még több “Kert & vadon”
még több blog
Majd visszajönnek, nem mentek messze.