Újra van mezei nyúl és fenyvescinege a birtokon

A vártnál csöndesebben csörgedeznek a dolgok 2025 első hetében a birtokon. Jóval nyugalmasabb ez az időszak annál, amit vártunk ősszel. Bár biztatóan indult az ősz a rekordszámú fenyőpinttyel, aztán pedig a rekordszámú rigóval, aztán örültem annak is, hogy házi verebeket több alkalommal és hosszú évek óta végre kisebb csapatban is láttam (elvileg készülnek már a veréblakótelepek), ám a folytatás az elcsendülésről szólt. Úgy tűnik, szokni kell, hogy nincsenek már azok a madártömegek, amikhez gyermekkoromban, kamaszkoromban és fiatal felnőttkoromban hozzászoktam. Egészen más a madármozgások téli dinamikája, s immár nem egy-két évről van szó, hanem hosszabb időszakról. Először 2021 februárjában írtam erről részletesen, nem kevés szomorúsággal.
Arról, hogy mennyire más újabban a madáretetés, mint volt évtizedekig.
Ez továbbra is, a 2024/2025-ös madáretetési szezonra is igaz. A citromsármányok nem igazán gyűlnek nagy számban. De más fajok sem. Ebbe viszont nem most akarok belemenni. A szajkóforgatók sem működnek. A két hónapja kiakasztott kukoricacsövek még mindig megvannak, nem ették le őket a szajkók.
Viszont vannak kisebb örömök.

Ritkán bukkan fel a birtokon mezei nyúl,
s talán az utóbbi 1-2 évben nem is találkoztam vele. Pár hete, egyik éjjel láttam egy mezei nyulat, aki az Őskökényes környékén sertepertélt, feltehetően azért, mert a parkolóban rendszeresen szórok ki csöveskukoricát a fácánoknak és a szarvasoknak. Utóbbiak szép számmal mozognak, fácánt azonban csak két alkalommal észleltem. Talán a nyúl is a kukoricára megy rá, bár az sem kizárt, hogy a szarvasok által megbontott bagolyboglyák szénáját szereti.
2024.12.31-én délután a madárbalkonon felbukkant egy fenyvescinege. Egy példányt korábban is láttunk pár alkalommal november-decemberben. Nagy öröm, hogy még mindig itt van, bár, ha őszinte akarok lenni, ahhoz képest, hogy 2022-ben és 2023-ban fészkelő faj volt az Angolkertben, télen az etetőn észlelni időnként egy-egy példányt, nem egy nagy durranás.
A búbos cinegét – régi büszkeségünket – nem láttuk az utóbbi két hónapban.
Megdobogtatta a szívünket pár napra az a színmutáns barátcinege, aki egy pillanatra felidézte a lappföldi cinegét, de ő sem került elő többször. Tényleg feltűnően csöndes a szezon, és ennek okairól igyekszem mihamarabb újabb posztban beszámolni.
Írjátok meg hozzászólásban, hogy nálatok mi a helyzet a korábbi évekhez képest!
Forrás: MTI | Borítókép / illusztrációk: Pixabay
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
ITT KÉRHETSZ TŐLÜNK INGYENES HÍRLEVELET ✉️

Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Kert és vadon”










































Sajnos a korábbi népes madárdereg helyett lényegesen kevesebb fajta jön enni.A zöldikék,szajkók eltüntek,de örömömre jönnek a verebek.Mezei nyulat sem látni.
Először is üdvözöljük új hozzászólóként a Cenweben! 🙂 Köszönjük az infókat. A zöldikékkel kapcsolatos megfigyelése helytálló, a zöldikék fogyatkozásáról már korában is részletesen írtunk: https://centauriweb.hu/zoldike-jarvanyok-a-madarak-kozott-usutu-trichomonas/ | Hamarosan részletezzük az idei helyzetet is.
Nálam változatlanul nagyon sok a veréb, mezei és házi is, rengeteg a széncinege. De se zöldike, se más. Az őszi vörösbegyet egyre ritkábban látom, többnyire csak hallom. Elfogyott már 40 -50 kg napraforgó, és 25 cinkegolyó. Karvaly naponta jön, és szomszédból macskák is, így lehet őket is etetem. 🙂
Nagy öröm, hogy mostanában kétszer is láttam parlagi sast, szerintem a legszebb sas. Tepélypuszta térségében. Úgy 90 %, hogy az volt. 100%-ra nem merem állítani, de tudom, hogy ott már pár éve fészkeltek is, nem messze a 33-as út mellett. Besenyőtelek és Poroszló között.
Biztosan vannak olyan olvasóitok is akik városban lakótelepen etetnek. Itt a mi lakóparkunkban az egyik lakásból egy idős hölgy gondozza a kertet, a bokrokon ott a madáretető, meg a cinkegolyók, de egy árva fia madár sincs, nagy ritkán szemezget a fűben egy egy rigó. A Metro áruháznál pedig a varjak csapatostul. A szomszéd háztetőn látni néha egy egy galambot is. Azt gondoltam, hogy itt kint a prérin, a város szélén ahol nem egymásba érnek a házak és van még némi zöld, bátrabban jönnek majd a madarak.
Attól tartok, ez nem bátorság dolga. Attól függ, hogy adott területen mennyi madár él, illetve milyen a táplálékbőség.
A táplálék bőséggel itt sincs gond, ahogy a te fantasztikus madár etetődön sem, mégis nagyon kevés madár jár erre, mint ahogy írtad Te is az etetődön nincs akkora nyüzsgés mint tavaly. Vajon merre járnak?
Hitchcock Madarak filmje jutott eszembe- Tippi Hedren fantasztikus volt benne.
Igen, attól is függ, hogy hányan etetnek még a környéken. Ezt itt Zuglóban is tapasztalom.
Nálunk a társasház másik oldalán is raktak ki etetőt, a harmadik oldalon meg itató van a kertben. Ezért még jobban örülök a hozzám hűséges cinegéknek! 🙂 Ők a törzsvendégeim.
Itt hiába van sok sok cinkegolyó kirakva a bokrokra, egy sem jött. Pedig csendes az utca csak célforgalom van, s a házak többsége családi ház a területen, sok sok növénnyel.
Cen biztosan megfejti majd miért járnak hozzájuk is kevesebben.