Liz Calder és a Harry Potter
Történeteket írni több mint remek. De vannak kész – ahogy mondani szokás: igaz – történetek is. Meghökkentők, elgondolkodtatók, izgalmasak, tanulságosak, szépek. Rövidek. Egyszeriek. A legjobbakat nektek, és azoknak is, akik e történetekben szerepelnek. Üdv: Cen’
Szóval történt egyszer, hogy élt a ködös Albionban, a hetvenes évek elején egy kedves lány, bizonyos Liz Calder, akit jóval később nagyon megbántott egy barát. Akkortájt próbált szerencsét Londonban egy komoly és komor tekintetű, indiai fiatalember is. Salman azt vette a fejébe, hogy író lesz. Híres? Nem híres? Mindegy. Író. Az apját már az is őrületbe kergette, mikor a fia irodalmat tanult, s azt kérdezte:
„Irodalmat? És mit mondjak a barátaimnak, mégis mivel foglalkozol?”
Salman, a fiú mégis irodalmat tanult, majd jobb híján egy reklámügynökségnél vállalt állást. Nem is hinnétek, hány író kezdi efféle rigmusgyárban nyögvenyelős, alapvetően reménytelen pályafutását. Mint például a mi Salmanunk. Salman nem volt az a vulkántípus, kinek fejéből óránként pattan ki egy tízpontos novella, gyártotta hát a szlogeneket.
Ő találta ki azt is: „Ronda, de finom!”
– és erre később is büszke volt. Kerített egy feleséget is, Clarissát, ám együtt sem kerestek eleget, így aztán felvettek egy albérlőt, méghozzá az elsőként említett Lizt. A lakás apró volt, a szintén reklámügynökségnek dolgozó Liz abban a szobában aludt, ahol Salman nappal írt. Három és fél éven át. Ez idő alatt írt Salman a „Ronda, de finom!”-nál jobbat is. Összeállt az első regény. Mivel Liz 3 és fél éven át naponta látta Salman kéziratát, s időnként bele is pillantott, tudta mi készül. Épp mikor Salman a munka végére ért, Lizt kinevezték szerkesztőnek. Nem csoda. Belevaló lány volt. Rajongott például Brazíliáért, és mikor egy jelmezbálon brazil repjegy volt a fődíj, anyaszült meztelenül gördült át kiskocsin a zsűri előtt. Repülhetett is Brazíliába. Okos volt, mondják, szép is. Tájékozott, de nem pöffeszkedő. Szerény, de tudatos. Éber, de jóindulatú. Rossz szót nem hallani róla. Ez sem csoda. Mihelyst szerkesztő lett,
kiadta Salman regényét, így Salman kihagyta azokat az éveket, amit a legtöbb író keserűen emleget, mikor mindenünnen visszadobják a kéziratot. Néha a legjobbakét is. Így Liz első könyve, és Salman első könyve ugyanaz lett. Ez volt Az éjfél gyermekei.
Rögtön Booker-díjat kapott, s Salman egy csapásra híres lett. Attól fogva felfelé vitt az út, s mindvégig Liz volt a szerkesztője. Rendben ment minden, egészen addig, míg Salman meg nem írta a Sátáni versek című könyvet. Senki se hitte, hogy ebből baj lehet. Viszont épp akkor új kiadó alapításába fogott Liz, s mivel mindvégig segítette, azt hitte, Salman követi az új cégbe. Csakhogy addigra felment Salman ára, és ha Lizék annyit fizetnek, mint a többi kiadó, mindjárt az elején csődöt jelenthetnek. Erre – nehéz szívvel bár –, de Salman szerkesztőt váltott. Liz talán még sosem kapott ekkora pofont. A fájdalom heteiben eszébe nem jutott, hogy a Sátáni verseket számos országban betiltják majd, és Salmanra üldöztetés vár. Csak utóbb értette meg: épp Salman könyve tette volna tönkre az újdonsült kiadót.
És akkor sosem jön el az a nap, mikor Lizhez befut egy Portugáliából, erőszakos férje elől menekülő, segélyeken élő anyuka kézirata, a Harry Potter.
(Salman Rushdie önéletrajza alapján)
A fotón Liz Calder | Forrás: Wikipédia
Salman Rushdie az irodalom hatalmáról
Február 7-én jelenik meg Salman Rushdie legújabb regénye, a Victory City, amit már csak a tavaly augusztusban elkövetett merénylet okán is hatalmas kíváncsisággal várnak az irodalmi életben. A 75 éves Rushdie élete évtizedek óta veszélyben van, mióta A sátáni versek megjelenése után vérdíjat tűztek ki a fejére …
Liz Calder and the Harry Potter
that in the Foggy Albion in the early 1970s lived a lovely girl, a certain Liz Calder, who was greatly offended by a friend much later. At that time, a serious and grim-eyed young Indian man was also trying his luck in London. Salman thought he was going to be a writer. Famous? Not famous? Never mind.
Az angol nyelvű oldalunkon.
még több „történt egyszer”
Salman Rushdie- sosem hallottam róla. Erről a Liz Calder nevű szerkesztő-kiadó hölgyről sem. Igaz a Harry Potter könyvekből csak a legelsőt olvastam, amikor berobban a könyvpiacra- érdekes volt, a gyerekeimnek is egvettem, talán négyig jutottak. Meg egy filmet is láttam talán a második kötetből készültet. Maggie Smith miatt néztem meg- milyen kár, hogy meghalt, igazán szép kort élt meg. Imádtam minden filmjét.