A szaloncukor népszerűsége töretlen
Évről évre nő a karácsonyi időszak egyik legnépszerűbb szezonális termékének forgalma, és bár egyre többféle ízesítésben kapható, a legkedveltebbek továbbra is a klasszikusok: a zselés, a marcipános, a kókuszos, a karamellás és a csokoládékrémes – közölte az MTI-vel a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) pénteken.
A Magyar Édességgyártók Szövetségének adatai alapján Magyarországon évente csaknem háromezerötszáz tonna szaloncukrot vásárolunk, egy-egy háztartás átlagosan egy kilogrammot vesz.
Az elmúlt tíz évben különösen kedveltekké váltak a prémium termékek, ugyanakkor a drágább édességek iránt idén kissé csökkenni látszik a kereslet. Egy év alatt két nagyon fontos alapanyag, a cukor és a kakaó ára is több mint másfélszeresére nőtt, és ez begyűrűzik a szaloncukrok árába is. Ugyanakkor továbbra is keresettek a cukormentes, vegán és egyéb alternatív változatok. A szaloncukor gyártásához szükséges alapanyagokat jellemzően a világpiacról szerzik be a vállalkozások, annak ellenére, hogy egyes alapanyagokat (marcipán, cukor) itthon is lehet kapni.
A hazai alapanyag-beszállítás ugyanakkor alapvetően a gyümölcsökre és a feldolgozott termékekre korlátozódik, mert a belföldi gyártók mennyiség és ár alapján nem tudják teljesíteni a multinacionális gyártók igényeit.
Rendszeresen meghirdetik a civil kezdeményezésű Év Szaloncukra versenyt, amelyre a gyártók minden évben száznál is több ízt neveznek be, köztük igazi különlegességeket is. Volt már példa aranygaluskás, robbanócukros, és vörösboros aszalt szilvás marcipános szaloncukorra is.
Bár eredetileg a szaloncukor külföldről érkezett Magyarországra, korábbi formájától annyira eltér, hogy hungarikumnak tekinthető a NAK szerint. A papírba csomagolt, eredetileg fondant, azaz cukorszirupból készült édesség német közvetítéssel jutott el a történelmi Magyarországra, és vált népszerűvé egész területén a tizenkilencedik század végére.
Forrás: MTI, kép: Pixabay
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért, 2200 forint támogatásért elérsz minden támogatói tartalmat, a heti videókat és írásokat is. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő neked, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a hello@centauriweb.hu vagy a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is megköszönve, és remélve, hogy szövetségesek leszünk.
még több karácsony
még több gasztro
Nem tudom, hogy csak azért, mert a magyarok között a legnépszerűbb, legelterjedtebb – határon innen és túl – a szaloncukor, nevezhetjük-e hungarikumnak. 🤔
Az vitathatatlan, hogy az évtizedek során rengeteget változott mind formájában, mind tartalmában. (Mint minden más is.)
Ha visszaidézem a gyerekkoromat, akkor még csak az un. konzum szaloncukrot lehetett kapni, csokoládé, vanília, málna, citrom és kávé ízben. Aztán kicsit később jöttek a csokimázzal bevont töltelékes szaloncukrok, ma pedig már megszámlálhatatlan gyártó elképesztően sokféle ízű kínálatából válogathatunk – a pénztárcánk tartalmától függően.
Úgy látom, a szaloncukor tényleg hungarikum, de nem is lehet más országokban kapni, talán zselés fondant-t sem. Ebből a szempontból végülis lehet hungarikum, bár tényleg kicsit véleményes a dolog. Ráadásul a franciák találták fel, van is náluk ilyen papillote nevű édesség, és náluk is főleg karácsonykor népszerű: https://hu.wikipedia.org/wiki/F%C3%A1jl:Papillote_lyonnaise.jpg
Igen, azért vagyok bizonytalan, hogy hungarikumnak nevezhető-e, mert nem a magyarok találták fel.
Azt olvastam a neten, hogy Szlovákiában és Romániában is elterjedt, persze lehet, hogy ez is az ottani magyaroknak köszönhető.
Ezek szerint a Milka szaloncukor is kizárólag csak Magyarországon kapható? 😮
Szerintem ott is a magyarok miatt terjedt el. Igen, pont az előbb olvastam én is, hogy valaki egy fórumon írta, hogy Milka szaloncukor is csak Magyarországon van, Svájcban nincsen.
Én nem vagyok nagy szaloncukor fogyasztó, sosem voltam, de a konzum kávás íze még a nyelvemen van. 😀 A gyerekeknek a régi zselés volt, bármilyen ízben.
Ezt a kávésat megkóstolnám én is. Kóstoltam a konzumot, pirosat és fehéret, meg nem mondom, milyen ízű volt. Zselésen nőttem fel, a konzum nem az én világom. 🙂
Éljen a konzum kék papíros szaloncukor. Imádtam, most sem veszek mást, ha rátalálok. A fenyőfára felraktuk s mire jött a Szenteste, a legtöbb üresen lógott a fán, kiettük titkon, kedvenc volt a barna színű. Nagyanyám elénekelte velünk a Máriás dalokat, utána megettük a tökmag pogácsás zöld bennékű kalácsot. ma is csak egy kis kosárban van a fenyőfa alatt szaloncukor., néhány mandarin, vagy narancs kíséretében.
Az üres szaloncukros papírok a fán..:-) Ez de klasszikus. 🙂
Tökmag pogácsás zöld bennékű kalács? De jól hangzik! Ez mit takart pontosan? A mamánál is ez volt, a fa alatt a szaloncukor. Praktikus. 🙂
Korábban az egyik posztod alatt ahol a tökmag olajról (is)volt szó, ott írtam, hogy az Őrségben a kiütött tökmagból(dabasi tök cikk)a maradékot pogácsa formában elhozták a nagyszüleim és dió helyett került a kalácsba.
Ja, igen, emlékszem! 🙂
A konzum szaloncukorra én úgy emlékszem, hogy rojtos szélű fehér selyempapírban volt, és csak a közepén volt színes sztaniol papír. Aztán a selyempapír eltűnt, maradt csak a sztaniol, amit már nem lehetett olyan szépen visszacsomagolni üresen, mintha benne lenne a cukor.
Én mindig a barna (kakaós) és a fehér (vaníliás) ízűt kerestem, mert azt szerettem. Megbontottam a cukrot óvatosan, és ha nem ilyen színű volt, visszacsomagoltam. 🙂 A barna néha megtréfált, mert kiderült, hogy nem kakaó, hanem kávé ízű. (A kávé ízt még ma is csak a kávéban szeretem.)
Igen, tényleg, régen két papírban volt a szaloncukor. A kávéíz tényleg trükkös tud lenni, nem mindennek áll jól, bár én a legtöbb dologban szeretem. De talán a tiramisuban a legjobb. Épp a minap jutott eszembe, hogy Ausztriában még kávés joghurtot is kóstoltam, annyira bizarrul finom volt, hogy itthon is csináltam néhányszor nescaféból. 🙂
Tényleg! A tiramisu kivétel, mert abban szeretem, pedig egyébként nem szeretem a kávéízt sem sütiben, sem csokiban – régen volt egy Kedvenc nevű kávés csoki, úgy rémlik -, sem likőrben.
De a kávés joghurt valóban annyira bizarr, hogy egyszer biztosan megkóstolnám. 🙂
Az ötvenes évek nehéz időszakában voltam kisgyerek. Szüleim maguk készítették a szaloncukrot az advent idején. Vaniliás citrpmhéjjal, csokis, diós volt a választék. Én az utóbbit szerettem a legjobban. A konyhaszekrény márványlapjára borították ki a masszét, amikor szilárdulni kezdett akkor vágták kockára. A reszli a miénk volt, alig vártuk, hogy kihűljön. Mi is selyempapírba és sztaniolba csomagoltuk. Mi gyerekek is be voltunk fogva, a selyempapír rojtozása volt a feladatunk. Egyszerű de szép időszak volt sok sok esti együttléttel, felejthetetlen történettel, beszélgetéssel. Díszeket is készítettünk. Most pedig berohanunk az üzletekbe, mindent megkapunk készen csili-vili formában, végzünk fél óra alatt, felrrakjuk a fára másik fél óra alatt…és kimarad mindent amire jó visszaemlékezni.
Milyen hangulatos beszámoló, köszi! 🙂 Egészen átéltem. De jó lehetett otthon szaloncukrot csinálni a családdal! Finomak lehettek ezek a házi édességek.
Én még a 70-es évek végén is készítettem díszeket sztaniolpapírból. Egész évben gyűjtöttem a színes csokipapírokat, amiket kisimítva elraktam, és karácsony előtt csillogó tüskés gömbök készültek belőlük.
Talán még most is meg tudnám csinálni… 🤔