200%-ot nő a kutatási potenciál! Úton vannak már az új varsáink
Igen, korábban már említettem: 2025-re lazább évet terveztünk, miután 2024-ben elértük az ezer faj regisztrálását, fotózását és dokumentálását a 11 hektáros területen, gondolván: megérdemlünk a huszonötödik évben némi lazulást. Nekem amúgy is a regényírásra kellene koncentrálni 2025-ben. És most kérek mindenkit, ne kérdezzen rá, hogy mi van a regénnyel. Az is halad, apró szünetet iktattam be, muszájból, aztán betegség miatt is, de még csak március eleje van, szóval nem ezen múlik, jól állunk, és a mindenkori örömöt ne rontsuk el azzal, hogy valami másra pedig rákérdezünk. Vegyük észre azt is, hogy a legnagyobb melók közepette nem is oly régen ismét raktam fel a klubtagoknak új részletet ITT, ezzel is jelezve: nincs koporsóban az új regény, a Kalandos tél.
De miután nemcsak az ezer faj lett meg tavaly, hanem ritka kétéltűek kerültek elő, és miután láttuk, hogy az idén vészesen nagy bajban lesznek, mit tehettem volna? Mondtam volna, hogy a regény fontosabb? Nem, nem fontosabb. Ha valamitől más vagyok, mint a többi (zömmel nárcisztikus író), akkor ebben. Nem gondolom a magam művészi létét és munkáját mindenek felett fontosnak. És inkább rágörcsölök néhány ritka gőte megmentésére, semmint azon legyek, hogy újfent körbenyalhassuk egymást négy másik íróval / irodalmárral.
Nem, inkább a gőte meg a béka, inkább a tücsök és a bogár, inkább bármi.
Egyébként is: a birtok regényénél nincs nagyobb regény. A bioszféra történeténél nincs fontosabb történet.
(Halkan mondom: paradox módon a Kalandos tél jó részt épp ezt „mondja”.)
Fontosabb számomra az éberség, a tisztánlátás, a szerelem, az őseredeti élet, de még bizony egy gőte is – és szerintem ez jóval egészségesebb és normálisabb létforma, mint hátradőlni, és azt mondani: író vagyok, nem is akármilyen, ezért a regényem fontosabb, mint az, hogyan száradnak majd bele az ország legritkább kétéltű fajának – itt helyben talán utolsó – példányai a maradék pocsolyákba. Helyes lett volna ezt gondolni, ehhez a gondolathoz idomulni, amikor a vizes élőhelyek szükségességéről már évek óta írok, ráadásul már a segítségeteket is kértem hozzá, és még a terület adottságai is kedveznek?
Nyilván nem.
Tehát hatalmasat fordítottunk, március elsejével elkészült öt duzzasztás a Nagypatakon meg az első három kis tó. Ebből azonban más is következett. Olyan nincs – ezt bármelyik kutató megerősítheti –, hogy jelentős átalakítást végzek egy területen, gyakorlatilag revitalizálok egy patakot, visszavadítok egy lápfoltot, és ezzel párhuzamosan csökkentem a kutatás intenzitását. Épp abban a szakaszban, amikor a létező legnagyobb változás áll be a terület életében. Nem.
Ilyet normális ember nem tesz.
Épp ellenkezőleg. Ha valamikor fullra kell járatni a kutatásokat, akkor egy ilyen léptékű változás ideje alatt.
Monitoring, monitoring, monitoring.
2024-ben forradalmi változást hozott, hogy végre sok-sok év tervezgetése után elindult a Rana-projekt, a kétéltűek felmérése, ráadásul megtaláltuk a megfelelő eszközöket is. Miután tavaly megérkeztek a varsák, Csodaország kapui tárultak ki előttünk. Többek között ennek köszönhetően bizonyítottuk sok évi sejtésünket, hogy él nálunk alpesi tarajosgőte.
Ha egyszer sikeresen nekifogtunk a vizes élőhellyé alakulásnak, akkor a kutatásokat is ennek arányában kell fokozni, vagyis varsából is több kell. A tavalyi varsákat muszáj megfoltozni, kiváltképp azt, amelyikbe belelépett egy szarvas. De jelentem, rendeltünk még négy varsát, és a tavalyi varsákkal együtt összesen hat varsa kerül hamarosan bevetésre.
Várhatón március 15-től már monitorozzuk a vizeinket, ami azért is fontos, mert esetleg olyan halfajok is előkerülhetnek, amelyek kora tavasszal jönnek fel a patakunkba.
200 százalékos növekedés lesz ez a Rana-projekt eszköztárában. Ez várhatóan hasonló mértékű növekedést jelent majd az adatokban, és persze a fotókban, videókban és bármiféle dokumentációban is. Tavaly óta (és a havasi sarlósfecskék felbukkanása óta) tudjuk: ezen a birtokon bármi megeshet – így most még forróbb reményekkel várjuk az új vegetációs időszakot, és minden napot, ami fajok százain át igazolhatja vissza, mennyit jelent a vízvisszatartás ebben az apró, mesterséges szuperédenben.
Illusztrációk: Centauri
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Kert és vadon”
Szuper- sok sikert és új fajokat. Izgalmas lesz, nekünk olvasóknak is. Hihetetlen, hogy a vízvisszatartás ennyi új felfedezést is jelenthet. Csodállak Titeket, együtt lüktettek a birtok minden egyes szegmensével.