Ki gondolta volna, hogy az első kiborgok csótányok lesznek?
Olyasmi történik éppen, amire talán még a legvadabb sci-fikben sem találunk példát. A madagaszkári bütykös vagy sziszegő csótányokkal (Gromphadorhina portentosa) már több mint tíz éve kísérleteznek, mint potenciális kiborgokkal (félig élőlény, félig gép hibridekkel). Legutóbb a szingapúri Nanyang Műszaki Egyetem kutatói érkeztek mérföldkőhöz a kísérletekben, amikor
miniatűr számítógépeket építettek a rovarokra.
A csótányok a hátukon egy akkumulátorból, egy apró számítógépből valamint egy antennából álló csomagot cipelnek, amely egy központi számítógéppel kommunikál. A rovarokat a cerkusz (cercus, fartoldalék) nevű, a potrohuk két oldalán található érzékelőszerveikbe ültetett elektródákon keresztül irányítják: az állat abba az irányba fordul, amelyik elektródába áramot vezetnek.
A kutatók most egy húsz egyedből álló rajjal folytatták a műveletet, akiknek egy három és fél négyzetméteres homokos, dombos, sivatagra hasonlító tesztterületen kellett áthaladniuk.
A tudósok szerint az ilyen rovarcsapatokkal olyan feladatokat lehetne elvégeztetni, amelyek túl sokáig tartanának, ha egyetlen gépre bíznák azokat, mint például terepi érzékelők leolvasása, bizonyos tárgyak megtalálása vagy természeti katasztrófákban eltűnt emberek felkutatása. Úgy vélik, a rajokat akár egy nagyobb robot belsejében lehetne a műveleti helyszínre szállítani, ahol kiengedik őket. Miután a feladatukat elvégezték, a kiborgok visszatérhetnek a robothoz, hogy újratölthessék az eszközöket, valamint egyenek és igyanak.
A kutatók a következő lépésben a szivárvány tarisznyarák (Cardisoma armatum) „biorobottá” alakításán dolgoznak, akik együttműködhetnének a csótányokkal. Úgy vélik, erre egy-két éven belül sor kerülhet. Bár a legjobb talán az lenne, ha egyáltalán nem lenne szükség állatokra, hanem ezeket a feladatokat előbb-utóbb kis robotokkal tudnák megoldani, mert jó cél ide vagy oda, ez az eljárás a legkevésbé sem tűnik etikusnak, és a pokolba vezető utat is ismerjük.
A Madagaszkár száraz erdeiben vadon élő, sziszegő csótányok az egyik legnagyobb csótányfajt képviselik, kifejlett állapotban hat-nyolc centisek. Kiválóan másznak és szelídek, emellett gondozásuk is egyszerű, ezért sokan tartják őket otthon díszállatként, és állatkertkben is megtalálhatók.
Forrás: New Scientist, kép: Wikimedia
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több tech
Mint a Merle könyvben, az Állati elmék-ben. Csak ott okos delfineket fogtak munkára. Vagy az orkák- ott is elegük lett s az egyik, Tilikum megtámadta a gondozóját aki meg is halt. Vajon mennyit mászik egy nap egy ekkora csótány? Sosem kedveltem őket- különösen a panelek jutnak eszembe, ahol hemzsegtek. Micsoda pihent agyú gondolat. Bocsi .
Emlékszem Tilikum történetére, teljesen igaza volt szegénynek. Az ember azt gondolja, hogy bárkit kizsákmányolhat. Hiába a posztkoloniális mantrák, a gondolkodásmód nem változott az elmúlt évszázadok alatt. Fogalmunk sincs, mi zajlik egy rovarban, mit gondol, mit érez, és látszólag mindig nagy a meglepődés, amikor kiderül egy állatról, hogy milyen okos meg mennyi mindent érez. Hát éppen ezen gondolkodtam én is: mennyire hatékony ezekkel a lassú bogarakkal intéztetni bármit is, amikor már a szuperszonikus drónok korát éljük? Elképzelem, ahogy szegények gyökkettővel bukdácsolnak a romok között túlélők után kutatva. Igen hatékonynak tűnik. Mintha ezek a megfogalmazott célok némileg mondvacsináltak lennének.