Rekord: Kenderikecsapat a rezervátumban!
2025. november 14-én, 10:55-kor ránéztem a sármányetetőt figyelő vadkamerára, és a háttérben, az „Ezerjó-folton” (ez egy lábon hagyott, kaszálatlan virágos növényfolt) kisebb madárcsapatot vettem észre. Rögtön láttam, hogy nem verebek, ezért hamar felkaptam a fényképezőgépet, beleugrottam a csizmába, és kihúztam a sármányetetőhöz. Szerencsére a kis pintycsapatot még épp elcsíptem, amint először a Kiskarám délkeleti sarkán tengelicékkel (Carduelis carduelis) és pár mezei verébbel (Passer montanus) együtt körülbelül 40 kenderike (Carduelis cannabina) a kanadai aranyvessző (Solidago canadensis) magjait bontogatta.
Később, amikor átszálltak a Felsőfenyéresre, ott is az aranyvesszőre mentek rá. Korábban az Ezerjó-foltnál a mezei katáng (Cichorium intybus) termését eszegették. Ez is népszerű növény a téli, aprómagokat kedvelő pintyfélék körében. A meghagyott katángkóróknak köszönhettük 2023-ban a zsezséket (Acanthis flammea) is. (Szintén novemberben, 19-én.)
Az idén azonban sokkal kevesebb volt a katángkóró
– igaz az aranyvessző is, minthogy invazív, tájidegen faj, és erőteljesen szorítjuk ki a rezervátumból. Az eredeti állományt 2025-re körülbelül 80 százalékkal szorítottuk vissza. Ennek a maradéknak további 50 százalékát szüntettük meg az idén. De azért néhány parcellában még akad aranyvessző. A november 14-én látott vegyes, de alapvetően kenderikékből álló pintycsapat, és a később, december elején megfigyelt tengelice-csapatok (max. 10 példány) szintén az aranyvesszőre mentek rá. Elvileg tehát a kiterjedt aranyvessző-állományok kedvezhetnek az átvonuló vagy telelő pintycsapatoknak.
Mégis ritkán látunk efféle vegyes pintycsapatokat.
Az utóbbi években már a két leggyakoribb pintyfélénkből, a tengelicéből (Carduelis carduelis) és a zöldikéből (Carduelis chloris) is csak keveset látunk. A legnagyobb vágyunk persze, hogy ránk találjon egy klasszikus, nagy létszámú vegyes téli pintycsapat, amelynek két fő faja a kenderike (Linaria cannabina) és a fenyőpinty (Fringilla montifringilla) szokott lenni. Arra volt is már példa, hogy sok fenyőpinty érkezett hozzánk, de kenderikéből még sosem láttunk nagyobb csapatot.
2024/25. telén is megjelentek egy napra,
ám akkor is csak 18 madár. Az idei 40 fős csapat, akik szintén csak egy fél napot töltöttek el nálunk, abszolút rekord a rezervátum történetében, holott a környéken – legalábbis régebben – tipikusak voltak a 200-300 fős bandák, időnként pedig többezres csapatok is verbuválódtak. Ehhez mérten a rezervátum egész szegényesen teljesít. Annak ellenére, hogy mániánk pár éve az aprómagos vetés, ami az idén a patakparton a korábbiaknál sokkal jobban sikerült is, ám a moharból és a vörös kölesből hírmondó sem maradt novemberre.
Ha szeretnénk jelentősebb téli pintycsapatokat, akkor egyszer, valamelyik parcellában rá kellene szánni magunkat egy vadaktól lekerített napraforgóvetésre. Ám kétséges, hogy erre lesz-e alkalmunk bármikor is.
A kenderike fészkelő faj a Kárpát-medencében, a rezervátum keleti szélén is szoktunk látni egy éneklő hímet. A nálunk fészkelők rövidtávú vonulók, a mediterráneumban töltik a telet, északkeletről azonban jelentős számban érkeznek hozzánk telelők, illetve átvonulók. Míg a nálunk fészkelő kenderikék eljutnak Máltáig is, addig hozzánk akár Finnországból is érkezhetnek telelni kenderikék. A jelentősebb csapatok általában ezekből az északról érkező madarakból verbuválódnak.
Az efféle pintycsapatok azért is izgalmasak a madarász számára, mert ilyen csapatokban lehetnek időnként ritka fajokat is. Amiként 2023-ban előkerült a birtokon a zsezse. Nagy álmunk, hogy egyszer megkerüljön a kenderike kedves és csinos, északi rokona, a sárgacsőrű kenderike (Linaria flavirostris), ami nemcsak ritka, hanem új madárfaj volna a rezervátum területén (jelenleg a rezervátum madárfajainak száma 158). A legutóbbi kenderikecsapatot is átbogarásztuk, terepen és fotókon egyaránt, ám ritka pintyet sajnos nem találtunk. Ezzel együtt is örültünk a villámlátogatásnak, és reméljük, hogy lesz még hasonló ebben a szezonban, hisz a hosszú tél még előttünk áll.
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket! Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá! | ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️ | Borítókép: Pixabay
Kedves olvasó,
lépj be a Klubba ITT, hogy elérhess minden támogatói tartalmat! Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha másként szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Kert és vadon”
De jó, hogy meghagytatok egy keveset az aranyvesszőből! Vajon a katángból mièrt lehetett kevesebb, hiszen nálunk a járda ès a sövény közt is nyílt, igénytelen, de szép.
Szerintem az aszály vetette vissza.
köszi
Ó, de nagyon szeretem őket! Nálam csak nyár végéig vannak, és évek óta költenek is a kertben, de ősszel már itt nem látok egyet sem, de a parti fásban néha nagy csapatokban, azok biztos megpihenő vonulók. Amikor egy pár egymással beszélget, annál édesebb madárhang alig van.
Miattuk szoktam hagyni pitypangot felmagozni, imádják, és a tengelicek is.
Eszembe is jutottál, még arra is emlékszem, hogy a szőlőlugasotokban szokott volt fészkelni. 🙂
Jól emlékszel, igen itt a lugasban, az asztal fölött, majdnem az ajtó előtt. 🙂 És közel ott, költött már énekes rigó is. Ők nem be……ri madarak. 🙂