Akit te is láttál, de aki valójában nincs! | A kecskebéka

Akit te is láttál, de aki valójában nincs! | A kecskebéka

---

---

Gondolhatnánk – ahogy gondoltuk is évszázadokig –, hogy egy új kecskebéka létrejöttéhez is kell egy nőstény kecskebéka meg egy hím. De nem.

---

A tavasz

az utánpótlásról és a fennmaradásról szól a vadonban. Végső soron e körül forog minden. A nyugalmi időszakok is azt a célt szolgálják, hogy kihúzza mindenki valahogy, s a lehető legfelkészültebben jusson el a tavaszig.

Nem meglepő, hogy a legérdekesebb jelenetek, szokások, és trükkök zömmel a szaporodási időszakhoz köthetők,

a titokzatos és gyönyörű madárdaltól a násztáncig. Vagy gondoljunk a szarvasbőgésre, mely egyben kivétel is, hisz őszre esik, de két ősz között egy szarvas, még egy bika is, bizonyos értelemben csak egy legelésző állat, ám szeptemberben már az erdő királya, a fenségesség maga, és szinte uralja az egész őszt.

Evidenciák?

Mielőtt bepillantanánk a kecskebékák kissé (vagy nagyon) őrült világába, kénytelenek vagyunk olyan evidenciákról beszélni, amitől akár bugyutának is tűnhetünk. De ebben az esetben épp az a legfontosabb, hogy ami annyira kézenfekvőnek tűnik, amitől elvileg aligha üthet el bármi, az ebben az esetben totálisan a feje tetejére áll, és szembe megy mindennel, amit eddig evidensnek hittünk.

Legyen egy faj násza bármily látványos, esetleg bármily szerény, az egymástól igen távoli fajokban is van valami közös.

Azonos fajhoz tartozó egyedek állnak össze annak érdekében, hogy újabb egyedeket hozzanak létre.

Ez épp úgy igaz egy krumplibogárra, mint egy barázdás bálnára.

---

Két füsti fecske hoz létre újabb füsti fecskéket. Két sün újabb sünöket – és így tovább.

Ez annyira evidens, hogy szégyenérzet nélkül le sem írna ilyesmit az ember, ha nem volnának ebben is kirívó, szinte érthetetlen esetek.

Előfordul, hogy egy területen adott faj egyedeiből kevés van, így ráfanyalodhatnak arra is, hogy jobb híján rokonfajokkal álljanak párba. Ez főként olyan területeken fordul elő, ahol két faj elterjedési határa találkozik. Jellegzetes például a kék cinege és lazúrcinege esete. Elterjedési területük érintkezésénél viszonylag gyakoriak a hibridek, olyannyira, hogy ezek a hibridek külön nevet is kaptak. Írtam erről részletesen ITT és ITT.

---

Hibridizációk

A hibridizáció komoly gondok forrása is lehet, mint például a vadmacska vagy a kékcsőrű réce esetében – erről is írtam korábban ITT. A vadmacskák például a házi macskákkal történő kereszteződés révén lassan eltűnnek az erdeinkből.

Más esetekben – hogy közelítsünk a békák világához is – azért áll elő hibridizáció, mert két eltérő élőhelyigényű faj kisebb régiókban, határterületeken érintkezik egymással, “átfed”, és ilyenkor gyakoriak lehetnek a hibridek. Alapvetően ilyen a kék cinege és a lazúrcinege esete is.

Két unkafajunk, a széltében-hosszában elterjed vöröshasú unka, és az inkább hegyvidéki környezetben élő sárgahasú unka többnyire elkülönülve élnek nagy területeken, de vannak határmezsgyék. Például olyan hegylábi zónák, ahol a hegyvidék találkozik a síkvidékkel, az Északi-középhegység az Alfölddel, és e kettő határán a két unkafaj is találkozik.

Ebben a zónában olyan populációt hoznak létre, ami kevert fajú, és ahol amolyan hibrid közösség jön létre. Ez egy kissé máris megelőlegezi a békák hibridizációra való hajlamát.

Hibridek és fajok

A hibridek viszont általában terméketlenek. A „faj” definíció szerint is azt jelenti, hogy az azonos jegyekkel bíró szülők szaporodásra képes további egyedeket hoznak létre.

A hibridek túlnyomó többsége tehát már nem képes szaporodásra. Ha egy hibrid mégis termékeny, illetve nemzőképes, akkor hamar beleolvad egyik vagy másik fajba. Már ha talál magának párt is.

Ezeket a szabályokat, folyamatokat viszonylag jól értjük, de mint minden szabály esetében, vannak kivételek. Olyan kivételek is, melyek évszázadokon át az orrunknál fogva vezethetnek, egészen addig,

míg a genetika fel nem tárja számunkra az igazságot

– s aztán évekig vagy évtizedekig töprenghetünk azon, hogy akkor miként is van ez a dolog a szaporodással.

Esetleg annyira érthetetlen és újszerű a felfedezésünk, hogy rákényszerülünk új fogalmak bevezetésére is, mivel addig használt fogalmaink egyike sem írja le, amit találtunk.

---

Amikor a tavasz a melegebb szakaszába lép, megszólal a tavaknál a békakórus.

Magyarországon mindössze 12 békafaj él,

de az emberek többsége alig ismeri őket. Talán két faj a legismertebb: a levelibéka a hangja és az időjós képességeiről szóló „mendemondák” miatt, nem mellesleg róla mintázták a Muppet Show népszerű plüssfiguráját is. De vele viszonylag ritkán találkozunk, hisz általában egy fa lombkoronájában ücsörög.

Ez se akármilyen szokás. Gondoljuk át! Béka a fa tetején? Elég valószínűtlen. Nem igaz? Tapadókorongok a lábon? Az is milyen valószínűtlen! Csak épp megszoktuk, hogy a levelibéka már csak ilyen.

Ráadásul hiába pokoli dekoratív, nem produkál látványos csoportosulást. Épp ezért

A BÉKA

a többség számára egy másik faj. Ha valaki csak egyféle békát látott, az akkor szinte biztosan

kecskebéka.

A tipikus, nagy termetű, alapvetően zöld, hatalmasat ugró és hangosan brekegő kecskebéka. Az sem véletlen, hogy ő az, akiből békacombot sütnek. Igen jellegzetes faj. Bár néhány békafaj bizonyos vonásaiban, sőt alkatában is hasonló hozzá, de a kecskebéka eléggé erős karakter ahhoz, hogy magabiztosan, és mint fajról beszéljünk róla.

Egészen addig, míg a tudomány el nem jut odáig, hogy a fajokat genetikai vizsgálatoknak vesse alá. És akkor összeomlik minden, amit addig a kecskebékáról hittünk.

Ahhoz, hogy megszülessen egy új vándorsólyom, kell egy tojó vándorsólyom meg egy hím. Ahhoz, hogy megszülessen egy új kis borz, kell egy nőstény borz meg egy hím. Gondolhatnánk – ahogy gondoltuk is évszázadokig –, hogy egy új kecskebéka létrejöttéhez is kell egy nőstény kecskebéka meg egy hím. De nem. A genetikai vizsgálatok megdöbbentő eredményt hoztak. A kecskebéka receptje a következő:

nagy tavibéka x kis tavibéka = kecskebéka

---

Szóval a kecskebéka két másik faj hibridje. Rendben, tudjuk, vannak időnként hibridek a természetben, de azt is rögtön értjük, hogy itt valami „hibádzik”. Hiszen például a lazúrcinege és a kék cinege hibridje alapvetően ritka. Akad, de valójában a „kivételes eset” kategóriájában marad.

Ezzel szemben kecskebéka annyi van, mint a nyű. Tízezrével, százezrével hemzsegnek a nagyobb vizekben.

Annyira gyakori, hogyha más „békafajjal” nem is találkoztunk, kecskebékával biztosan. És itt már némi biológiai alapismeret birtokában a „fajt” idézőjelbe tesszük. Milyen faj az, amit két másik faj hoz létre? Hibrid? Nem – érezzük, hogy ez nem ugyanaz, mint amikor nagy ritkán születik egy füsti fecske x molnárfecske basztard, mint amikor hibrid fiókákat nevel egy balkáni és egy nagy fakopáncs.

Ökológiai szempontból is a kecskebéka az, mely talán a legnagyobb hatást gyakorolja a vizes élőhelyekre. Termeténél és tömegességénél fogva is. Annyiban közel áll a hibridekhez, hogy fennmaradásához természetesen szükséges a nagy tavibéka és a kis tavibéka jelenléte is.

---

---

A kecskebéka természetesen mindkét faj jegyeit magán viseli, s hibrid mivoltával magyarázható nagy változatossága is.

Közelebbi kutatások azt is kimutatták, hogy míg korábban nagy meggyőződéssel igyekeztek morfológiai jegyek alapján elkülöníteni a nagy tavibékát, a kis tavibékát meg a kecskebékát,

ez gyakorlatilag lehetetlen.

Ha egy kecskebéka-típusú békával találkozunk, és szeretnénk tudni, hogy nagy tavibéka vagy kis tavibéka, esetleg egyik sem, tehát kecskebéka, nincs más választásunk, csak genetikai vizsgálat segíthet.

De akkor egyáltalán honnan vesszük, hogy három fajról van szó?

Egyrészt vannak úgynevezett tipikus egyedek. Egyes békák nagyon elütnek az átlagtól a nagy tavibéka, mások a kis tavibéka irányába. De ha ezt még mindig bizonytalannak gondoljuk, marad a tuti megoldás, a genetikai vizsgálat, mely szerint ezek az alapvetően zöld, jellegzetes mintázatú, nagyot ugró békák két fajhoz tartoznak, illetve azok hibridjei lehetnek.

Ha ez egyre zavarosabb, nem véletlen.

A biológia sem tudott mást tenni, mint bevezetett egy új fogalmat: fajkomplex – mondják a két faj és az általuk tömegben „gyártott” kecskebékára együttesen.

Ezzel persze nem oldottuk meg azt a problémát, hogy miként beszéljünk a kecskebékáról, akinek önálló fajhoz méltón rendes latin tudományos neve is van: Rana esculenta. Szép név egyébként (különösen olaszosan ejtve 😊 ), de hát a kecskebéka nem faj. Erre találták ki egyes kutatók, hogy ezt a kategóriát nevezzük KLEPTON-nak.

Értitek? Külön szót kellett bevezetni csak azért, hogy korrekt módon beszélhessünk róla. 🙂

A birtok határán van egy kis tó, sajnos az már nem hozzám tartozik, de a lényeg az, hogy ott van, légvonalban a házamtól nagyjából 400 méterre. Éjjel néha még a zárt ablakon át is hallani a kecskebékák harsogását.

Éjente tehát KLEPTONOK KÓRUSÁT hallom. Tiszta sci-fi.

---

De pörögjünk még egy kicsit  a kecskebéka körüli káoszban. Mert volnának kérdéseink. Az egyik a létező legegyszerűbb: Hogyan szaporodik a kecskebéka? Ha két kecskebéka egyszer úgy dönt, kezükbe veszik a kecskebékák sorsát, többé nem bízzák rá két másik fajra, hogy fennmaradjon a „népük”, akkor képesek egyáltalán önálló szaporodásra? Bár hibridek, igen, képesek a szaporodásra.

Ezen a ponton meg is nyugodhatnánk, és eszünkbe nem jutna megkérdezni: és ugyan mi születik két kecskebéka nászából? De kérdezzük csak meg, mert ha eddig nem csodálkoztunk volna, akkor most fogunk.

Ha eddig nem keveredtünk volna bele ebbe a kérdésbe, most bele fogunk. Két kecskebéka ugyanis – némi túlzással – „mindent szül, csak kecskebékát nem”. Utódaik vagy nagy tavibékák vagy kis tavibékák lesznek. Úgy is fogalmazhatunk:

a kecskebékák „visszaszülnek”.

Azokat reprodukálják, akik létrehozták őket. Akik aztán majd megint létrehozzák őket.

Egyelőre nem találtam elfogadható magyarázatot, miért van szükség ennyire bonyolult és bizarr rendszerre e fajkomplex esetében, de első ránézésre a kecskebékák szülőgépeknek tűnnek. Persze, rejtély, hogyan lehet két kecskebéka utóda mondjuk tavibéka.

Itt a biológia, a genetikai kénytelen megint homályos fogalmakkal operálni, s azt mondja: a DNS bizonyos részei – idézem – „eliminálnak”. Méghozzá pont úgy „eliminálnak”, hogy az utód vagy nagy tavibéka vagy kis tavibéka legyen, de kecskebéka az semmiképp.

Persze gőzünk sincs arról, hogy ez a bizonyos „elimináció” voltaképp mit jelent.

---

Békahúrelmélet

Olyan ez, mint amikor a matematikában megjelenik az X, az ismeretlen. A húrelmélet egyik megalkotója, egy fiatal fizikus mondta egy interjúban:

„Itt az ideje, hogy a modern tudomány, élen a fizikával és a matematikával, belássa, hogyha eg képletben megjelenik az X, az ismeretlen, az pontosan annyit jelent: „nem tudjuk”. Ez igaz a kecskebéka esetében is. Az „eliminálás”, a „fajkomplex” vagy a „klepton” fogalmának bevezetésével csak a kommunikációnkat segítjük, de ezek együttesen pillanatnyilag csak annyit jelentenek: „nem tudjuk”:    

Ökológai és evolúciós szempontból is érthetetlen ez a jelenség.

Ha egyszer szükség van a kecskebékára, miért nem válik le a másik két fajról, s válik önálló fajjá? Továbbá: Ha egyszer a két faj, és a kecskebéka úgynevezett fajkomplexet alkot, amely állandósult és tömeges hibridizációt jelent, miért nem olvadtak össze egyetlen fajjá?

Szóval, amikor tóparti sétán vagy horgászaton hatalmas zöld-tarka kecskebéka íves ugrással csobban a vízbe, jó ha tudjátok, hogy nem tudjátok, mit láttok. De ne essetek kétségbe. Egyelőre senki se tudja. Abban az értelemben biztosan nem, hogy valami ugrik, ami nem faj, ami egy fajkomplex része vagy terméke, amit mondhatunk kleptonnak.

Egy dologban azonban biztos vagyok. Nevezzük a kecskebékát bárminek, fog még meglepetést okozni a tudománynak.

Ez a végtelenül bizarr ökológiai, biológia, genetikai káosz természetesen engem is foglalkoztat. És talán találtam egy olyan kérdést is, ami bizonyos válaszokig elvezethet. Talán itt is azt kell megkérdezni:

„Cui podest?” Vagyis: „Kinek az érdeke?”

Ezt a kérdést kellene megválaszolni ahhoz, hogy tényleg megértsük, mégis mi a túró a kecskebéka.

---

Kérlek, oszd meg ezt a cikket másokkal is! Köszönöm!

---

Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!

---

még több vadon