Leleményes madár a kanadai cinege
A kanadai cinege többek között arról híres, hogy előszeretettel rejti el a magokat és rovarokat, amelyeket a melegebb hónapokban talál. Egyetlen madár akár ötszázezer finom falatot is eldughat egy évben, főleg az őszi hónapokban fakérgek alá, avarba, fenyőtűcsomók alá, faodúkba, ereszcsatornákba és cserepek alá, a földbe vagy akár a hóba. Tekintve a lehetőségek változatosságát, egészen figyelemreméltó, hogy később nagy sikerrel meg is találja az elemózsiát.
Azt már korábban is megfigyelték, hogy azoknál a madaraknál, melyek elrejtik a táplálékot, arányaiban nagyobb a hippocampus (az agy többek között térbeli memóriáért felelős része), mint azoknál a madaraknál, akik nem raktároznak. Most pedig a kutatók azt is megfejtették, pontosan hogyan is emlékeznek ezek a kismadarak arra, hol találják meg az élelmet.
Vonalkódszerű emlékek
Amerikai kutatók laboratóriumban vizsgáltak kanadai cinegéket, akiknek hippokampuszába elektródákat ültettek, melyek rögzítették az idegsejtek aktivitását. A madaraknak napraforgómagot szórtak ki, majd videóra vették, hogyan rejtik el és hogyan találják meg azt, valamint, hogy hogyan ellenőrzik a rejtekhelyet.
Az eredményekből pedig az derül ki, hogy minden alkalommal, amikor a madarak elrejtették a magot, akkor is, ha ugyanarra a helyre tették el, ahová korábban is, az idegsejtek más-más kombinációja aktiválódott, vagyis „tüzelt“. Ezt az aktivitást képre lefordítva egy vonalkódszerű ábra jött ki. Ugyanebben a mintázatban aktiválódtak a neuronok akkor, amikor a madár felvette az elrejtett táplálékot.
Az események és a helyek emléke
A folyamatban emellett részt vettek azok az idegsejtek is, amelyek kimondottan az egyes helyszínek megjegyzéséért felelősek. Ezek akkor aktiválódtak, amikor a madár a „raktárhoz“ ment, a „vonalkódok“ pedig akkor bukkantak fel, amikor éppen elrejtette vagy elővette a táplálékot.
Úgy tűnik, más mechanizmus felelős az egyes események emlékeinek tárolásáért, mint az adott területről készült mentális térkép tárolásáért.
A kutatók szerint a vonalkód-emlék egy meghatározott epizodikus tapasztalatot jelenít meg, amely egy bizonyos időhöz és helyhez kötődik a kanadai cinege életében.
Ez a mechanizmus más állatok, sőt az emberek esetében is működésbe léphet. „Amikor az agy adott eseményről emléket gyárt, az agy egy címkét rendel hozzá, ahhoz hasonlóan, ahogy a boltok vonalkóddal látják el az egyes termékeket“ – mondják a kutatók megjegyezve, hogy a kanadai cinegék szellemi képességei igencsak figyelemre méltóak.
Forrás: Guardian, Wausau Daily Herald, képek és videó: Unsplash, Cell
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több cinege
Ez nagyon érdekes!
Arról lehet tudni valamit, hogy miért pont – vagy miért csak – a kanadai cinege tesz ilyet, és hogy hogyan alakulhatott ez ki náluk?
Több észak-amerikai cinegefaj, meg ugye a szajkó is csinálja ezt, én is arra gondonék, hogy szerepet játszik, hogy fenn északon keményebbek a telek.
Igen, a szajkó nálunk is csinál ilyet – Cen’ írt is róla -, és tényleg lehet, hogy a kemény tél is közrejátszhat.
Köszi! 🙂
🙂 🙂
Okos a.kis barátunk, mert barátcinegét látunk, ugye?
Így nem halnak éhen télen.
Tényleg kísértetiesen hasonlít a barátcinegére, angolul fekete sapkás cinkének is hívják, de valójában ő egy másik faj.
Köszi.
Nincs mit. 🙂
Újra meghallgattam az alábbi linken található előadást.
https://www.youtube.com/watch?v=dEtSHcneD7U
Az agyi memória körök organizációjáról és az állatok neuronavigációról egy fantasztikus előadás Buzsáki György agykutatótól- válaszokat lehet kapni azokról a mechanizmusokról, ami a cikkben említett madarak viselkedésére is választ adhat. Kicsit hosszú, de nagyon érthető és igen érdekes, jól kapcsolódik a korábbi Alzheimeres cikkhez is, főleg az utolsó 5 perc.
Köszi! 🙂
Fantasztikusak a madarak, ezt negint megállapítottam! Lehet, hogy nekünk sem ártana tanulni tőlük! Ez is egy régi gondolatom!😊