Interjúk a csodafánál | Erdei történetek 1. Interjú Stefánnal
Sokakkal megesik ilyesmi, csak épp nem mindenki fut el, és végképp nem köt ki mindenki egy ilyen sötét, isten háta mögötti erdőben.
ELŐHANG
Amikor a csodafát még fenyőerdő ölelte
Most is ott áll a sötétben. Fenyők veszik körbe. Ma éjjel még. De kérdéses, hogy meddig. Ez a fa kitüntetett, de titkos pont a környékben. A fenyves sötét és homogén. Mindenütt ugyanazok a fák, csak a gazdag gombaszőnyeg hoz oda változatosságot vízben bővelkedő őszi napok idején. Nem is járja senki, csak madarak és vadak, és én. A fenyves mértani közepén azonban megtörik a sötét, felfeslik a homogenitás, tisztás nyílik, és ez a fa ott áll a közepén.
Elgyötört fa, sokat élt, sokat látott fa.
Hosszú ideje elzárva a külvilág, a kíváncsi tekintetek elől, de nem tudni, meddig marad ez így. A közelben már láncfűrészek szólnak. Körötte áll még a fenyves, körbe öleli még a jótékony sötét, nyilván nem tudja, hogy a sötét csökken, a fenyves zsugorodik, a határa napról napra egyre közelebb kerül hozzá. Talán két nap, talán két hét. Míg elér hozzá a tarvágás. Vajon megmarad-e? De ha meg is marad, az a hely nem lesz már ugyanaz.
Nem öleli semmi. Nem veszi körbe mitikus homály, jótékony sötét, egyedül áll majd ott, kitéve mindennek, s majd messziről is látszik. Már ha megmarad valóban.
Hányszor álltam meg ott?
Hányszor csodálkoztam rá? Olyan ott, mintha elrejtve a sűrűben egy oltár volna. Mi mindent mesélne. Tételezzük fel, hogy nem én vagyok az egyedüli, aki járt nála, aki felfedezte őt, aki csodálta. Felhajtok pár embert, aki tud erről a fáról. Most, hogy bizonytalanná vált a jövő a csodafa számára, menjünk vissza az időben, lessünk be a múlt kulisszáiba. Jöjjön pár interjú olyanokkal, akik ismerik ezt a fát, legalábbis tudnak róla.
INTERJÚ STEFÁNNAL
C.: Te mikor találtál rá?
Stefán: Nem tudom már. Talán úgy húsz éve. Nehéz ezt megmondani.
C.: Gombát szedtél te is?
Stefán: Igen, de errefelé ritkán. Én inkább a tetőn szoktam, a tölgyesben. Ide ritkán jöttem, ma sem járok arra. Nem is tudom. Van már vagy öt éve is, hogy lementem a fenyvesbe, mert én annyira nem szeretem a pereszkét, inkább a vargányára megyek rá.
C.: Akkor mégis hogyan kerültél a fenyvesbe?
Stefán: Na, erre jól emlékszem. Mondom, azt nem tudom, mikor volt, de az egyik évben nagyon nem volt vargánya. Keresgélés közben elmentem a fenyves mellett, és megláttam a szélében fehérlő galambicákat. Én azért sem vagyok oda, de a vejem igen, gondoltam, legalább neki szedek galambicát. Aztán persze bejártam az egész fenyvest. Akkor láttam azt a fát is.
C.: És mit gondolsz róla?
Stefán: A fáról?
C.: Igen a fáról.
Stefán: Mit gondolnék? Egy fa az erdőben.
C.: Mégis emlékszel rá, pedig sok fát láttál életed során. Jól mondom?
Stefán: Jól. Hát az biztos, hogy szép nagy fa. De gomba nemigen van a környékén. Az inkább beljebb, a sűrűben van.
Holnap 18.00 órakor folyt. köv. egy hosszú interjúval Stellával.
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Patreon-tagok körébe ITT. Csupán havi két-három kiló kenyér áráért, 2200 forint támogatásért cserébe elérsz minden támogatói tartalmat, a heti videókat és írásokat is. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség ITT. Ha egyik mód sem megfelelő neked, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress meg mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is megköszönve, abban a reményben, hogy szövetségesek lehetünk. A legjobbakat, üdv, Cen’
még több történet
még több erdő
Elképzelhető, hogy ezek az interjúk itt az új oldalon folytatódnak majd?
Jó lenne!!
(Természetesen, költöznek át ide a régiek , de én arra gondoltam, hogy újak is születnek majd.)
Lesznek új írások, de azt nem ígérem, hogy épp ezek az interjúk. Ma egy “Legszebb emlékeim” lesz | új 🙂
A patreonos próbálkozás kapcsán – a link szövege! – volt ilyen tippem. 🙂
A legszebb emlékeidnek is mindig örülök!