Megjöttek! Tudod, hová megy és honnan jön a fecske?
2025-ben nálunk jóval később érkeztek, mint 2024-ben, és kicsit később érkeztek, mint amennyi a sokéves átlag. Tavaly viszonylag korán, március 27-én cikázott át a birtok fölött az első példány, ami csak a sokéves átlaghoz mérten volt egy kicsit „korai”, s ha azt is figyelembe vesszük, hogy 2024 tavasza minden idők legkorábban érkező és legmelegebb tavasza volt, akkor a március 27. cseppet sem meglepő. (A tavalyi fecskevonulás dinamikájáról bővebben ITT.)
Több mint 40 év távlatában
a füsti fecske legtöbbször március 30/31. körül érkezik,
és egykét nap késéssel jön utána a molnárfecske. Ez a legtöbb helyre igaz. Természetesen országos szinte mindig látnak korábbi fecskéket, a jelentősebb vizes élőhelyeken akár hetekkel korábban is felbukkanhatnak példányok, néha kisebb-nagyobb csapatok is. Ez így van 2025-ben is. Mire a mi udvarunk fölött az első fecske felbukkant, addigra országos szinten már több észlelése is volt, pár helyen egész csinos csapatokat is láttak.
Nálunk se kellett sokat várni a folytatásra, mert 04.05-én már 5 füsti fecskét láttunk a birtok fölött vadászgatni, s ugyanazon a napon egy közeli bányatónál (a birtoktól körülbelül 10 kilométerre) körülbelül 40-50 fecskét. A fecskék mozgását a hidegfront, a viharos szél visszafogja majd a következő napokban, de ha stabilizálódik az időjárás, akkor fecskéket ismét rendszeresen láthatunk bárhol, és megékeznek a fészkeikhez is.
Ma már mindenki tudja, hogy a fecskék a távoli Afrikában töltik a telet, annak is a déli végébe megy sok fecske, így az úgynevezett hosszútávó vonulók közé tartozik. Ezzel magyarázható részben az is, hogy viszonylag alacsony a túlélési ráta. A nagy úton sok az elhullás, és míg nálunk a hektikus időjárás, a korai őszi lehűlések veszélyeztetik, addig a Száhel-övezetben a roppant szárazságok tizedelik őket. Ezért például a füsti fecske várható élettartam nem éri el átlagosan az egy évet sem. Ezzel magyarázható az is, hogy arányaiban a jelölt fecskék közül roppant kevés kerül kézre – hisz mielőtt újra visszafognák őket, a gyűrűzött fecske többnyire odavész valahol.
A fecskékkel kapcsolatos találgatásoknak fontos szerep jutott annak idején a madárgyűrűzés és vonuláskutatás történetében is. (Erről bővebben ITT olvashattok).
Arisztotelész például a fecskékről még úgy tartotta,
hogy a tavak iszapjában töltik a telet, akár a vermelő halak. Elképzelése nem volt egészen légből kapott, alapos megfigyelés szolgált az alapjául, hisz a fecskék mind a mai napig a nagy nádasokban éjszakáznak vonulás idején. Mozgalmaik és esti gyülekezéseik igen látványosak. Arisztotelész ebből vonta le a hibás következtetést.
A tudományos célzatú madárjelölés történetének kezdetét egy dán tanáremberhez, Hans Christian Cornelius Mortensen 1899-es kísérletéhez kötjük, de előzményeket jóval korábbról is találunk, és megint csak a fecskékkel kapcsolatosan. Épp Arisztotelész fecske-teóriáját akarta cáfolni egy bizonyos Johann Leonard Frisch, amikor vörös pamutfonalat kötött a fecskék lábára, mondván: ha a fecske iszapban tölti a telet, akkor a fonal kifakul. Ám a fecskék érintetlen fonállal a lábukon tértek vissza.
De még ennél korábbi adatot is találhatunk a fecskék vonulásáról, sőt jelöléséről is. A 13. században egy német cisztercita egyházi író, Caesarius von Heisterbach leírt egy esetet, amikor egy fecskét az alábbi üzenettel bocsátottak útjára:
„O hyrundo, ubi habitas in hyeme?” Vagyis: „Ó fecske, hol töltöd a telet?” A tavasszal visszatérő fecske lábán állítólag a következő üzenet érkezett: „In Asia in domo Petri”. Magyarán: „Ázsiában, Petrus házában.”
Kicsi a valószínűsége, hogy egy ilyen fecske megkerüljön a 13. században, és szerencsésen visszatérjen a válasszal, de eleinte épp ilyen kicsi esélyekkel dolgozott a tudomány is. Ráadásul ennél is kisebb az esélye annak, hogy mindez csak „mese”, hisz mai ismereteink fényében nagyon is elképzelhető egy ilyen levélváltás.
A magyarországi fecskék rendkívül hosszú utat tesznek meg
Közép- illetve Dél-Afrikáig. A legtávolabb megkerült fecskénk 8730 kilométert repült Magyarországról a Dél-afrikai Köztársaság területéig. Bár átlagosan keveset élnek, azért akadt olyan magyarországi fecske, aki több mint kilenc év után került kézre ismét. Fecskéinket nemcsak a hosszú utak minden kockázata veszélyezteti évről évre, hanem egyre gyakrabban a kiszámíthatatlanná váló időjárás, és a fészkelőhelyeken rohamosan csökkenő táplálékbázis. Ezért érdemes megtenni a védelmük érdekében egyre többet, lehetőleg mindent.
Mi például az idén azt reméljük, hogy a vizes élőhellyé válásunk, a vízvisszatartás segíti majd a fecskék létszámának feltornászását is nálunk, hisz a legjelentősebb rovartömegek mindig vizek környékén állnak elő. Nem véletlen, hogy a fecskék oly gyakran keresik a vizek közelségét.
Örvendezve látjuk hát viszont a fecskéket 2025 tavaszán is, remélve, hogy a 2024 őszi, balatoni fecskepusztulás nem érződik majd a visszatérők számában.
Borítókép / illusztrációk: Pixabay
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Kert és vadon”
Pontosan erre gondoltam, mint amit az utolsó bekezdésben írtál, Cen’.
A fb két évvel ezelőtti emléket hozott fel, akkor is északkeleten nagy hó esett.