Aligha láttál ilyet! Ez a legőrültebb madárvonulás a világon
„Ezer éve” ígértem egy cikket egy olyan jelenségről, amiről magyarul nem találni semmit, holott méltó volna a világhírre. A madárvilág újra és újra ámulatba ejt minket, de amit a szóban forgó madarak művelnek, arra nehéz szavakat találni.
A vonulás a madárvilág leglátványosabb, és legtöbb kérdést felvető jelensége, akkor is, ha bizonyos értelemben megszoktuk már.
Többek között azért is hálásak lehetünk, hogy a madarak a világ minden táján olyan csodákat produkálnak, hogy bárhol élünk is, voltaképp elég felnéznünk az égre, és máris a vadon legvadabb titkaiban gyönyörködhetünk, amint mi itt, a Kárpát-medencében könnyűszerrel láthatjuk a világ legjobban repülő madarát, a sarlósfecskét.
Mégis, ha volna rá keretem, meggondolnám, hogy elutazzak megnézni a sarlósfecske egyik rokonának vonulását.
Nem akarom bő lére ereszteni a dolgot, de nézzük meg kicsit részletesebben is a főszereplőt, mert érdemes! Az úgynevezett Vaux’s sarlósfecskét. Ez a jószág, bár a sarlósfecskék rendjébe tartozik, sokban különbözik Európa sarlósfecskéitől. Alkatában, színében, röptében kevésbé, de életmódjában vannak markáns különbségek.
Az amerikai kontinens nyugati partjainál és az USA északi illetve Kanada délinyugati részén, ahonnan a nyugati partokat követve, többek között Kaliforniát érintve Dél-Amerikába vonul. Néhány éve meghökkentő gyülekezésük alakult ki az Oregon állambeli Portland egyik általános iskolájánál.
Azon túl, hogy amit ezek a fecskék művelnek, egészen elképesztő, számos tanulsággal is szolgálhat a számunkra.
De először nézzünk egy felvételt, hogy lássuk, miről van szó. Először olyasmit látunk, amit seregélycsapatoktól is „megszokhattunk”; éjszakai beszállás előtti, csapatos légiparádét. Ez bármely fajról legyen is szó, mindig lélegzetelállító, seregélyektől, szövőmadaraktól vagy fecskéktől. De figyeljetek nagyon, mert ami aztán következik, annyira valószínűtlen, hogy az emberben gyanú ébred: ez talán egy manipulált felvétel. De nem!
A portlandiak ezt látják, nézik, csodálják minden szeptemberben!
Szóval. Gomolyognak, gomolyognak, majd úgy tűnik, mintha a kémény beszívná őket.
Mit mondhatnék erre?
Két érzés támadt bennem, amikor először láttam ezeket a felvételeket. Csalást, trükköt gyanítottam, másrészt úgy éreztem: gőzöm sincs arról, mit látok. Épp ezért néztem utána a dolognak kicsit alaposabban.
A helyzet az, hogy ez a kémény egy portlandi iskola, a Chapman School kéménye, ahol az 1980-as években jelentek meg a fecskék, és évről évre egyre többen találtak maguknak kényelmes szállást az iskola kéményében.
Az első kérdésünk az: mit keresnek ezek a fecskék egy kéményben? Egyáltalán: hogyan jut eszébe egy madárnak ilyesmi? Főként az, hogy ezrével szálljanak be egy ilyen lukba! Még ha egy-egy madár be is téved vagy megbújik ott, de miként szokhat be egy kéménybe több ezres csapatokban járó madár?
A választ a Vau’x sarlósfecske költésbiológiája adja meg számunkra. A rokon sarlósfecskénél már írtam, hogy magas épületek réseiben fészkel, és bár számos dologban lenyűgöző – levegőben párosodik, levegőben éjszakázik, a fiatalok képesek akár 3 évet is a levegőben tölteni egyvégtében – de ami a fészkelést illeti, abban nem annyira rendkívüliek (leszámítva, hogy a fiókák képesek a hibernációra – ennek okairól részletesen írtam a már idézett cikkben).
Na de a Vaux’s sarlósfecske! Ellentétben a mi sarlósunkkal, fészket épít, nem is akármilyent.
Kicsit a füsti fecskéhez hasonlóan. Az se akármekkora művészet, bármennyire megszoktuk is, de a Vau’x itt is rátesz egy lapáttal. A mi fecskéinkkel ellentétben nem sarat használ kötőanyagnak, hanem a saját nyálát. Azzal tapaszt vékony fűszálak felhasználásával finom fészket öreg, üreges fák vagy sziklarepedések, sziklafalak függőleges oldalára. Ez a szokásuk vezetett el oda, hogy végül emberi építményeken is megjelent, többek között kéményekben is. A kiváltó okok között az is szerepet játszhat, hogy egyre kevesebb idős, üreges fát találnak. Szerencsére bepillanthatunk egy ilyen kéménybe is. Egészen elképesztő, amit látunk. Hihetetlen, hogy azok a fészkek megtartják magukat, hogy ezekben az apró, finom szerkezetekben felnőhetnek a Vaux’s fiókái.
Képzeljük el, milyen ügyesség, milyen röptudás kell ahhoz, hogy ilyen szűk keresztmetszetben le és föl közlekedjenek a madarak, amikor ráadásul több pár is költ egy helyen.
Innen már csak egy lépés volt, hogy a vonuló fecskék is kéményeket szemeljenek ki éjszakázásra.
Itt jegyzem meg elöljáróban, hogy a mi fecskéink is produkálnak hasonló gyülekezéseket (hamarosan írok erről is), és amint a mi fecskéink esetében, úgy a Vaux’s sarlós csapatainál is megjelennek a ragadozók. Mit ad isten, van egy ilyen felvétel is!
Nincs olyan jelenség, amiből ne juthatnánk valamiféle következtetésre. Ebben az esetben nemcsak a fecskék viselkedése érdekes, hanem az a reakció is, amit erre a portlandiak adtak.
Először is az iskola védelmébe vette a fecskéket, és a fűtés megkezdését elhalasztják minden évben. A diákok kicsit vastagabban öltöznek, a központi fűtés hiányát alternatív megoldásokkal helyettesítik, de amíg a fecskék a kéményben éjszakáznak, addig nem dörrentik be a kazánokat. Ami ennél is érdekesebb:
valóságos fesztivál települt rá a portlandi fecskék megjelenésére.
Ezrek és ezrek látogatnak el szeptemberi estéken, hogy nem kis áhítattal várják a behúzást. Nem ritkán 2000 látogató gyűlik össze a „nevesincs” általános iskola udvarán. „Kezdés előtt” a gyerekek a füves domboldalról kartonlapokkal csúszkálnak. Veterán madárbarátok, fiatal szerelmespárok, kíváncsiskodók, családok, fotósok gyűlnek össze, hoznak magukkal italt, nassolni valót, és mint egy kertmoziban, derűs duruzsolással várják az előadást.
Érdemes figyelni az arcokat!
A madártani szervezetek és az iskola maga is nagy gondossággal látja el a látogatókat mindenféle információval, még a napi fecskemennyiség is nyomon követhető.
A fecskék napnyugta előtt 40-60 perccel jelennek meg az égen, 20-30 perccel napnyugta előtt szállnak be a kéménybe, a beszállás maga pedig 10-20 percig zajlik. Borús időben hamarabb történik minden, sőt amennyiben egész nap esős, szeles időjárás uralkodik, a fecskék akár a kéményben tölthetik az egész napjukat is.
Infókat találunk arról, mikor érdemes a helyszínre érni, hogy a Montgomery Parknál vagy a Selco Community Credit Unionnál parkoljunk, s onnan sétáljunk el az iskoláig, még arra is figyelmeztetnek, hogy melyik utcába ne hajtsunk be.
Szent meggyőződésem, hogy ez lehetne a jövőnk.
Bár úgy teszünk, azt hisszük, valóban, hogy az időnket akkor töltjük hasznosan, ha filmet nézünk, bulizunk, utazunk, színházba megyünk vagy moziba, étterembe vagy kávézóba, ha nyarunk, fürdőzünk vagy csetelünk, s mindezt nem is akarom nullának tekinteni, de az is igaz, hogy ilyenkor az ember abban fürdőzik és gyönyörködik, amit ő maga hozott létre, végső soron önmagában. Holott a világ nagyobbik része tőlünk független létező, és alapvetően határoz meg minket, a létünket,
így aztán jogos lenne többet gyönyörködni és foglalkozni olyasmivel, ami nem rólunk, hanem a világ más részeiről, urambocsá a világ egészéről szól.
Szent meggyőződésem, hogy egy igazán fejlett civilizáció hamar megugraná ezt a szintet. Egy igazán felvilágosult társadalom kilépne a saját árnyékából, és energiáit, tudását, kíváncsiságát, akár azt az igényét is, hogy kikapcsolódjon és szórakozzon, olyasfajta módon elégítené ki, mint azok az ezrek és ezrek, akik a portlandi fecskék eszement előadásában gyönyörködnek évről évre.
Borítóképen főszereplőnk, a Vaux’s sarlósfecske (Forrás)
Légy oly kedves, oszd meg másokkal is!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért, 2200 forint támogatásért elérsz minden támogatói tartalmat, a heti videókat és írásokat is. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a hello@centauriweb.hu vagy a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is megköszönve, és remélve, hogy szövetségesek leszünk.
még több madárvonulás
még több madár
Megjött!! 🙂 🙂 Ami késik, nem múlik. 🙂
Nagyon mély nyomot hagyott bennem ez a poszt a régi oldalon. Sosem fogom elfelejteni. Egyszerűen elképesztő, amit ezek a madarak csinálnak!
Kicsit gatyába ráztam az éjszaka, és amikor visszanéztem az első videót, szabályosan lúdbőrős lettem háromszor is, pedig ez nekem nem új, meg aztán láttam én már mindenféle csodákat élőben is. De azért ez nem semmi. | Neked jó napod lesz, mert ma friss térkép is jön, te meg, ha minden igaz, kiváltképp kedveled a térképeket is. 🙂
Igen, észrevettem, hogy aktualizáltad is egy kicsit – pl. a covidra történő utalás kikerült, érthető módon.
Én is megnéztem megint a videókat is, és éppen úgy ámultam, mint az első alkalommal.
Mi lett volna, ha kikel mind az öt tojás? Hiszen már három fióka is alig fért el a fészekben. A szülőknek biztosan nem jutott hely, bár ők az élelmet hordhatták egyfolytában.
Láttam a térképet is az oldalon! Mindjárt alaposabban szemügyre veszem. 🙂
Minden csodálatom az oregoni portlandiaké, tanulhatnánk tőlük!🐦⬛🐦⬛🐦⬛💗
Tanulunk is, Ibolya! Nézd csak meg, van saját rezervátumunk! Visszaadunk és nem elveszünk, és úgy látom, egyre többen vagyunk ezzel így. Legyen szép napod és hétvégéd!
Köszi, Cen’, a legjobbakat neked is! 🤗🐦⬛💚
Szíven ütött a hír, hogy egy benzinkútnál levertek fecskefészkeket, arculatváltás miatt!
Végül is a tatai vadludak csodálata is ilyen:-)
Vagy a Te sármányaid a birtokodon. Aztán a szarvasbőgés ősszel, sokakat érdekel és klassz videók jelennek meg erről is, nem csak nálatok. Vagy a tiszavirágzás- komoly népünnepély lett belőle itthon.
Erre a fecskés cikkre nem emlékszem, most nagy csodálattal néztem a videókat.