Új felfedezéseket tett az európai űrtávcső

Gaia űrtávcső

Új felfedezéseket tett az európai űrtávcső


A Gaia asztrometriai űrobszervatórium egy minden korábbinál nagyságrendekkel pontosabb csillagkatalóguson dolgozik, amelynek segítségével nagyon részletes képet kaphatunk a helyünkről az Univerzumban és a rengeteg különböző típusú égitest működéséről körülöttünk.

Most újabb tudományos eredményeket közölt a programban közreműködő több mint négyszáz csillagász, akik immár csaknem három évnyi megfigyelési adatot dolgoztak fel. A munkában a HUN-REN Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Csillagászati Intézetének nyolc kutatója is részt vett.

Sosem látott teljességben az Omega Centauri

Mint a kutatók írták, az új adatok izgalmas és váratlan tudományos eredményeket hoztak magukkal, amelyek messze meghaladják a Gaia űrtávcső eredetileg tervezett képességeit is.

“Csak az omega Centauriban félmillió új csillagot találtunk, amelyeket eddig a Gaia nem látott – és ez csak egyetlen halmaz!”

– számolt be a közleményben Katja Weingill, németországi Leibniz-Institute for Astrophysics Potsdam (AIP) munkatársa és a szakcikk vezető szerzője.


A Gaia legújabb, fókuszált felvétele az Omega Centauriról, amely a legnagyobb gömbhalmaz, amely a Földről látható. Az új felvételen jól látható, ahogyan a közepe felé haladva egyre sűrűsödnek a csillagok
(kép: ESA/Gaia/DPAC, CC BY-SA 3.0 IGO)

A 2022-es felvétel még ennél pontatlanabb volt, és nem látszottak rajta a gömbhalmaz közepén található csillagok (kép: ESA/Gaia/DPAC, CC BY-SA 3.0 IGO)

A 2023-as, fókuszálatlan felvétel

Az adatok segítségével a csillagászok megérthetik, hogyan működnek ezek a kozmikus építőelemek, ami kulcsfontosságú lépés lesz ahhoz, hogy igazolják a galaxisunk korát, meghatározzák a középpontját, kiderítsék, hogy milyen ütközéseken ment át, ellenőrizzék a galaxisok fejlődési modelljeit, és következtessenek akár az egész Univerzum korára is.


A gömbhalmaz pásztázva

A kozmológusok aranybányája

Bár a Gaia nem kozmológiai célokra készült, új eredményei kitekintenek a távoli világegyetembe is. A Gaiának köszönhetően a kutatók rájöttek, hogy az általuk látott objektumok egy része nem egyszerű csillag, még ha annak is tűnnek.

Ezek valójában nagyon távoli, lencsézett kvazárok – rendkívül fényes, energikus galaxismagok, amelyeket fekete lyukak táplálnak.

(A kvazárok képét úgynevezett gravitációs lencsék torzíthatják.)

“Most 381 erős jelöltet mutatunk be, amelyek lencsézett kvazárok lehetnek, és közülük ötven esetében ezt nagyon is valószínűnek tartjuk: ez a lista aranybánya a kozmológusok számára, és a valaha közzétett legnagyobb számú jelölt egyszerre” – magyarázta Christine Ducourant, a francia Laboratoire d’Astrophysique de Bordeaux munkatársa.


Több száz lencsézettkvazár-jelöltet kapott lencsevégre az űrtávcső

Aszteroidák, Tejútrendszer és pulzáló csillagok

A további felfedezések között a kutatóknak sikerült hússzor pontosabban meghatározni több mint százötvenezer kis égitest pályáját, ami többek között a Föld védelme szempontjából is nagyon fontos eredmény.



Egy másik szakcikkben a Tejútrendszer korongját térképezték fel, a csillagok fényében látható gyenge jeleket, a csillagok között lebegő gáz és por halvány lenyomatait felhasználva. A kutatók hatmillió csillag színképét adták össze ehhez. Hatalmas adatbázist összeállítva a gyenge színképvonalakról, amelyeket még sosem vizsgáltak ilyen nagy mintán.

Egy további szakcikk pedig tízezer pulzáló vagy változócsillag (változó) és kettős vörös óriáscsillag dinamikáját mutatja be az eddig elérhető legnagyobb adatbázisban, amelynek segítségével jobban megérthetjük, hogyan változnak ezek a lenyűgöző csillagok az idő múlásával.


A térkép szimbólumai a pulzáló és kettős vörös óriáscsillagok pozícióját jelölik. A színek a változás típusát jelölik. A piros jelöli a hosszú periódusú változókat (LPV), ahol a látvány változását a csillag pulzálása okozza. A zöld pontok az úgynevezett “hosszú másodperiódusú” csillagok (LSP) , amelyek változásának oka még vitatott, de feltételezhetően a csillag körül keringő porfelhőhöz kapcsolódik. A kék szimbólumok ellipszis alakú változócsillagok. Olyan vörös óriások, amelyek egy sűrű, kompakt objektummal alkotott kettős rendszer részei, és amelyek alakja tojásszerűvé torzul e kísérő erős gravitációs vonzása miatt. Mindegyik forrás fényessége nagyjából periodikusan változik, ahogyan a radiális sebességük is, vagyis az a sebesség, amellyel a csillag felszíne ciklikusan közeledik vagy távolodik, a pulzálás vagy a pályán mozgás miatt. Minél sötétebb és nagyobb egy pötty, annál jobban változik a csillag sebessége a ciklusa során.

Az űrtávcső 2014 óta folyamatosan gyűjt rendkívül pontos pozíció- és fényességméréseket. Az űrtávcső adatain alapuló első nagy katalógust 2018-ban tették közzé. Az előző, harmadik adatközlés 2022 júniusában jelent meg, a Tejútrendszer legrészletesebb térképét bemutatva.



A következő, negyedik adatközlés legkorábban 2025 végére várható. A tervek szerint segítségével a csillagászok még pontosabban megismerhetik a csillagok színét, helyzetét és mozgását. Felmérhetik a változócsillagokat és a többes csillagrendszereket, azonosíthatnak kvazárokat és galaxisokat, valamint összegyűjthetnek új exobolygó-jelölteket.

Forrás: MTI, ESA, címlapkép: ESA

Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!


Kérj tőlünk hírlevelet!

    Név*

    Email cím*


    Támogasd a Cenwebet extrákért, és hogy sokáig tartson ez a közös kaland!

    Támogass egy 15 éve ingyenes nonprofit portált és egy természetvédelmi rezervátumot!

    még több kozmosz

    Visual Portfolio, Posts & Image Gallery for WordPress

    még több felfedezés

    Visual Portfolio, Posts & Image Gallery for WordPress

    1 hozzászólás

    1. Irigylem a csillagászokat! Nagyon izgalmas lehet egy ilyen munkában részt venni.

      Vajon a mi Centaurink milyen csillagokat rejteget magában? Lehet, hogy csak egy jó “távcső” kell hozzá, és azt is megláthatjuk? 🙂

    Vélemény, hozzászólás?

    Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük