Ezt sosem fogom megérteni Budapestben | Budapest rakpart videó, vlog
Budapesten szívesen megyek ki a Duna-partra. Szerintem ez a város legizgalmasabb helye. Nemcsak a kilátás pazar, gyakorlatilag minden évszakban és minden napszakban, de számos lehetőséget rejt magában, a fotózástól-videózástól kezdve a horgászaton át egészen a madarászásig. Igen, A Duna főként a téli időszakban temérdek látnivalót ad, főként sirályokat. Budapesten sok a gyűrűzött / megjelölt sirály, akik a világ számos részéből érkeznek Budapestre.
A sirályok többségén távcsővel is könnyen leolvasható színes gyűrű van, ezek leolvasása kedvelt időtöltésem Budapesten. Jó szórakozás, és jó az izgalom is, amivel az ember a leolvasott madarak adatait várja a gyűrűző központtól, s nagy az öröm, ha egy-egy madárról kiderül, hogy távolabbi területekről, mondjuk a Baltikumból vagy Skandináviából érkezett.
Amit megszoktam Budapesten
Többé-kevésbé megszoktam a zajt. Megszoktam azt is, hogy itt pár óra alatt tapadni fog a bőröm a levegőtől. Otthon a legpiszkosabb munka után sem tapadok úgy, mint Budapesten 1-2 órás Duna-parti fotózás után. Annyi itt a levegőben a por, a szenny, a korom.
Néha az őszinte csodálat érzésével vágok át a Boráros téren, és vetem be magam Ferencváros sok helyütt orrfacsaróan büdös utcáinak szövevényébe, s arra gondolok: milyen érdekes, hogy emberek százezrei rajonganak ezért, hallgatják ezt a meg nem szűnő zajt (amiről tudjuk, hogy megrövidíti az élettartamot), szívják ezt a füstöt, és hagyják, hogy a bőrükbe naponta tapadjon bele a korom. Ez igazán fantasztikus.
A Homo sapiens, főként a Homo sapiens f. urbanicus valóban egy aprólékos tanulmányozásra érdemes, rendkívül érdekes, sok szempontból titokzatos, már-már érthetetlen faj.
De amikor kiérek a Petőfi híd pesti hídfőjéhez, mindig úgy érzem: minden, amit felsoroltam, minden rendben van, de az, hogy durván 2000 méter hosszan a város tökéletesen elzárja magát a folyótól, úgy zárja le magát egy fallal, hogy sehol egy méteren se lehessen lejutni a vízhez, ez valami egészen szürreális, sőt talán unikális is.
Nem tudom, van-e a világon város, ami ennyire irtózik a saját folyójától.
Nem hiszem, hogy olyan nehéz lenne 2-3 helyen elérhetővé tenni a folyót a budapestiek számára.
Mindezt megmutatom és elmondom egy rövid videóban is.
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kérj tőlünk hírlevelet!
Támogasd a Cenwebet extrákért, és hogy sokáig tartson ez a közös kaland!
Támogass egy 15 éve ingyenes nonprofit portált és egy természetvédelmi rezervátumot!
még több Budapest
még több környezet
Mennyivel barátságosabb lenne a beton helyett egy fasor.
Azt én értem, hogy bajos lenne már ott akár egy fasor is, mert amikor jön magasan a víz, elvinne mindent, de miért nem lehet lejutni se, amikor nincs magasan a víz?
Én sem vagyok vízvédelmi szakember, nem tudom, hogyan lehetett volna/lehetne ezt megoldani, de ezek után érdekelne, hogy hogyan van ez más, a Duna mentén elhelyezkedő városokban.
Azt hiszem, keresgélni fogok kicsit a neten. 🙂
Keresgélj nyugodtan, Edit, de
Dunaújváros! A hatvanas években a löszre épített városban elindult a partfal, és meg kellett oldani a problémát. A beavatkozás eredményét a mai napig élvezik a városlakók. Küldök majd fotókat, egyéb anyagot, itt nem lehet.
Megnézem majd, és köszi! 🥰
Ha link van, az jöhet ide is, sőt, kérem is, hogy jöjjön, engem is érdekel!!
Nagyon klassz lenne a betonfalra akasztott mobil lejáró a vízhez. Győr belvárosában mindenütt le lehet menni a vízhez, vagy hosszan lehet menni a töltésen a kertvárosi részektől egészen a belvárosig. Amíg a gyerekem ott élt, sosem mulasztottam el a hosszú vízparti sétákat városon belül és kívül(Mosoni Duna, Rába, Rábca, Kismarcal-utóbbin még a magyarországi kaminomon át is keltem, a mocsaras részén). Budapest iszonyúan szennyezett város- élhetetlen mondhatni, ha az ember semmihez nem nyúl, csak ott tölt egy kis időt valóban ragadni fog a kosztól. Szerencsére vannak benne még zöld szigetek.
Igen, Győr, azt hiszem jó példa. Ott esett meg, hogy egy hattyú miatt kerültem kórházba 🙂