Élőhelyteremtés | Már „az űrből is látszik” a Motacilla-projekt
Tegnap, amikor az első téli, havas drónfelvételeket készítettük a rezervátumról (és az első vizeinkről), eszembe nem jutott, hogy a Motacilla-projekt eredményeit fotózzam. Holott alig pár napja fogtunk bele és írtam is róla. A Motacilla-projekt lényege röviden, hogy a vizeinkbe – főként a mély patakba – holtfát hordunk be, hogy a víz uszadékfában gazdag legyen. Az adta az ötletet, hogy az első hegyi billegető (Motacilla cinerea) megfigyelés során a madár szinte kizárólag az úszó ágakon és törzseken vadászgatott és nem a partokon. Azon az uszadékfa-állományon, amit zömmel tavasszal raktunk a vízbe, elsősorban azért, hogy a kétéltűink változatosabb környezetbe érkezzenek. Ne feledjük: a víztesteink 2025. március első napjaiban jöttek létre, így ökológiai szempontból viszonylag sivárak voltak még.
A hegyi billegetővel kapcsolatos megfigyelések
azonban újból tudatosították, hogy az uszadékfa mennyire fontos, és hány csoportnak jelent előnyt, a vízinövényektől kezdve a rovarvilágon át a madarakig. Meg is kezdtük a közeli égeresből a holtfa „ipari méretű” behordását a patak nyílt szakaszaiba (a nádassal borított helyekre később viszünk fát, és kevesebbet, mert a nádas épp elég gazdag élőhely, szemben a „kopár” mély vizekkel).
A havas drónfotóink kevésbé lettek szépek, mint azt vártuk, talán mert rendkívül borús időben repültünk. Épp ezért ma, ha napsütéssel indul a nap (éjszaka nyílt, tiszta és csillagos volt az ég), újra próbálkozunk drónnal. A felvételek átnézése során viszonylag hamar feltűnt, hogy a két patakunk torkolatvidékét mutató felvételek már más, „ősibb” hangulatot árasztanak, s nemcsak azért, mert a pőre téli tájban eleve van valami archaikus, hanem mert a patak vizén felbukkannak már az úszó fatörzsek.
Nem zárhatjuk ki teljesen azt sem,
hogy az ilyen vízen úszó fatörzsek látványa a magasból nézvést is vonzó lehet néhány madárfajnak. Például a már említett billegetőknek, de akadnak cankók is, akik szívesen mozognak ilyen törzseken; ilyen az erdei cankó (Tringa ochruros) és a billegetőcankó (Actitis hypoleucos). (Utóbbi új faj volna a rezervátumban és már nagyon várjuk, hogy felbukkanjon.) A nagyobb úszó rönkök még az újabban már rendszeresnek számító jégmadár (Alcedo atthis) számára is remek leshely.
A konkrétan vízhez nem kötött gyakori énekesmadarak is örömmel használnak efféle természetes zátonyokat, akár fürdéshez, akár bogarászáshoz, a cinegéktől a pintyeken át a rigókig.
Az uszadékon örömmel gyalogolnak (vagy pihennek és tollászkodnak) az olyan fajok, mint a vízityúk (Gallinula chloropus), guvat (Rallus aquaticus) és a ritka vízicsibék. Ezek akár átvonulva a fejünk fölött, s lepillantva az uszadékfában gazdag patakmederre, gondolhatják úgy, hogy igazán érdemes lehet lejjebb ereszkedni, esetleg leszállni és körbenézni minálunk. Talán nemcsak mi, hanem már a magasban szárnyaló madár is egyre inkább úgy érezheti, ha hozzánk letekint, hogy természetes és gazdag élőhelyet lát.
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket! Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá! | ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️ | Illusztrációk: Centauri
Kedves olvasó,
lépj be a Klubba ITT, hogy elérhess minden támogatói tartalmat! Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha másként szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Kert és vadon”
Drukkolok nagyon, ennek a projektnek is sikerülnie kell! 🐦🐦⬛🐦
Gyönyörűek a drónfotók, és élvezet őket böngészni. 🙂
Nézni a nyomokat, és találgatni, melyik a tiéd és melyik a vadaké.
Jól látszik fentről, hogy a vadak a Kispatakon is átjárnak, és a túloldalon a Nagypatak felé is vezet egy útvonaluk.
Mintha lenne egy hidacska ember számára is a Kispatak fölött. Jól látom?