Motacilla-projekt: meglepően jelentős az uszadékfa ökológiai szerepe!
2025. november 10-én, amikor először sikerült tartósan megfigyelni közelről egy hegyi billegetőt (Motacilla cinerea) a rezervátum területén, érdekes és hasznos infókra tettünk szert. Feltűnő volt, hogy a billegető az ideje javát nem a partvonalon töltötte, ahogyan azt vártuk, hanem a nagyobb uszadékfákon. Egyértelmű, hogy az uszadékfa egy viszonylag jól körülhatárolható élőhelytípus a vizes élőhelyeken. Nem véletlenül talált ebből sokat a hegyi billegető a Felső-vízen, ahol az uszadékfa-használatát megfigyeltük és filmeztük.
Ezeknek az ágaknak és törzseknek körülbelül 90 százaléka miattunk került a mederbe. Abból a célból, hogy a kétéltűeknek és halaknak több búvóhely legyen, a vízi növényzetnek pedig több tapadási pont (főként algáknak, moszatoknak), már kora tavasszal, a vizes élőhelyek létrehozásának első napjától a patakmeder környékén található ágakat és törzseket a mederbe dobáltuk.
Most azonban, hogy láttuk
egy konkrét faj, ráadásul egy madárfaj esetében, hogy mennyire fontos és hasznos a fauszadék, ennek mennyiségét nagyságrendileg akarjuk növelni. A hegyi billegetővel kapcsolatosan még annyit röviden, hogy nem egyszerűen arról van szó, hogy az uszadékfa körül (és benne) élénkebb a rovarélet (ennek tanulmányozása érdekes kutatási feladat lenne egy rovarász számára), de a mederben, a nyílt vízen lebegő fa voltaképp a „partvonal lebegő része”, a partvonal megsokszorozása. Egyúttal a hegyi patakok medréből mindenfelé kandikáló kövek és sziklák esztétikai-ökológiai imitációja.
Az egyik legerősebb visszajelzésnek tartjuk a hegyi billegető megjelenését a friss (8 hónapos) vizeinken, míg korábban 25 év alatt egyszer sem láttuk (csak átvonulóban a légtérben). A hegyi billegető itt helyben, ebben a kicsi 11 hektáros rezervátumban akár amolyan kiemelt helyi természeti érték is lehetne, amennyiben rendszeressé válik őszi-tavaszi vonuláson, és ha esetleg telelő példányaink is akadnának. Épp ezért nem is hezitáltunk sokat, és 2025. november 21-én hozzáláttunk a patakmeder vizének „feltöltését” uszadékfával.
Az uszadékfa ökológiai hatásai
- Természetes mikroszigetek a növényvilágnak.
- Természetes mikroszigetek a rovarvilágnak (számtalanszor látni, hogy például szitakötők is előszeretettel pihennek meg rajtuk).
- Az uszadékfa megállítja a vízinövények vízen sodródó magjait, így gyorsítja az új vizes élőhelyek vízinövényvilágának gazdagodását.
- Bázist, kapaszkodót, kiülőt biztosít a békáknak.
- A hegyi billegető mellett, számos madárfaj számára ivószigetként funkcionálnak. Szívesebben iszik a madár a víz közepén – biztonságban – egy törzsről, mint a parton, ahol könnyebben támadhatnak rá.
- A lebegő uszadékfa vonzóbbá teszi az élőhelyet az olyan víziemlősöknek is, mint amilyen a védett és ritka Miller-vízicickány (2025-ben került meg a patakparton).
- Az idővel mederre süllyedő ágak és fatörzsek remek búvó- és ívóhelyek a kétéltűeknek és a halaknak is.
- A lesüllyedő uszadékfa korhadéka gazdagítja a meder élővilágát és összetettebbé teszi a szerkezetét.
Nyilván számos további előnyt is találhatnánk,
és talán találunk is majd még. Valóban rendkívül érdekes kutatásterület ez. A Nagypatak duzzasztott vizeinek gazdagítását uszadékfával önálló projektként kezeljük. A billegetők tudományos nevéről Motacilla-projektnek neveztük el, és tegnap meg is kezdtük. Most még időben vagyunk, a tél folyamán annyit haladhatunk, hogy a februártól visszatérő kétéltűink már egy igazán gazdag, megújult élőhelyre térhetnek vissza.
Első körben a Hód-víznél és a Sakál-víznél hordtunk be az erdőből körülbelül 300 kilónyi korhadékfát. Törekedtünk arra, hogy a lehető legnagyobb darabokat rakjuk a mederbe, hiszen a nagyobb darabok tartják biztosan a madarakat és adják a legjobb pihenőhelyet, a legnagyobb tapadási felületet. Ezzel például a Hód-víz látképe is jelentősen megváltozott tegnap. Újabb eredmény lesz, ha a frissen berakott uszadékfa-állományon látnánk hegyi billegetőt vagy fotózhatnánk uszadékfán pihenő, táplálkozó állatokat.
Ezzel együtt hozzálátunk hamarosan a partvonal átalakításához is. A partvonal revitalizációjára eddig ugyanis nem jutott erőnk és időnk, pedig nagyságrendekkel javíthatja a Nagypatakon kialakított öt darab vizes élőhelyet. A Motacilla-projekttől és a partvonal revitalizációjától együttesen forradalmi fejlődést várunk.
Hamarosan írunk a partvonallal kapcsolatos problémákról és terveinkről is. Addig is köszönjük a támogatásotokat.
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket! Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá! | ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️ | Illusztrációk: Centauri | Borítóképen barázdabillegető: Pixabay
Kedves olvasó,
lépj be a Klubba ITT, hogy elérhess minden támogatói tartalmat! Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha másként szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Kert és vadon”
Rá kellett keresnem mi az a Motacilla- aztán észrevettem, hogy a cikkeben mindjárt az első sorban ott van:-))))
Kitűnő projekt, nagyon édes a nekem továbbra is rugózó madárka.
Ha valami csoda folytán tartós vízszint emelkedés lenne a patakokon, akkor nemcsak a szépséges Motacilla, de akár vizirigó is jöhetne🐦🐦🐦
Nagyon jó irányba gondolkodsz, a hegyi billegető és a vízirigó gyakran költenek ugyanazon a vízen. De utóbbi Magyarországon a kihalás szélére került, szóval a világ csodája volna, ha itt megjelenne. De láttunk már csodákat, és a patak alakítása, a vizes élőhelyeink pedig mind abba az irányba mutatnak, hogy egyszer akár még ez is megeshet. Erre amúgy csak télen van némi esély. Az utóbbi években felbukkant vízirigó extrém, unortodox helyeken is, látták például egy budapesti befolyónál meg Tihanynál a Balaton partján is, szóval… szeretettel várjuk a kalandos kedvű egyedeket 🙂
Nem véletlenül kezdtem úgy a mondatot, ahogy…😊🐦⬛🐦❄️❄️❄️