Elhagyott csecsemő az erdő sötétjében
LEGSZEBB EMLÉKEIM
Akkoriban kezdő „erdőkerülő” voltam, kisiskolás. Jól emlékszem arra az érzésre, hogy a nagyobb és távolibb erdőkbe nem mertem még bemenni. Elmentem a nagy erdők széléig, de annál tovább sosem. Egy ilyen alkalommal csecsemősírást hallottam a sűrűből, de olyan életszerűen, hogy szinte láttam magam előtt az erdő mélyén, az avaron fekvő csecsemőt. A sírás egyre erősebb, és egyre elkeseredettebb lett. Borzasztó dolgok futottak át a fejemen – mert ugyan mi magyarázat lehetne arra, ha egy rettentő nagy és elhagyott erdő sötétjéből csecsemő sír?
Bármi is a magyarázat, az csak rettenetes lehet – olyasmi, ami elől az ember szíve szerint messze futna.
Ugyanakkor még egy kisiskolásban is ott van az a tudat, hogy ilyenkor nincs mese, segíteni kell. Így tehát remegő lábbal beléptem abba az erdőbe, ahová addig alapból sem mertem bemenni, és lassan, rettegve, óvatosan lépdeltem egyre beljebb és beljebb, abban a tudatban, hogy bármit látok is, nem tudom majd, hogy mit kell tennem.
Azt hiszem, abban a tudatban, hogy ha csakugyan a hang forrásáig megyek, nekem is lesz okom sírásra.
Ennek ellenére, mintha láthatatlan kötélen vontatnának, csak mentem és mentem, egészen addig, míg a csecsemősírást már egészen közelről hallottam. És akkor, egy tölgyfa alsó ágán megpillantottam egy szajkót, aki enyhén leeresztett szárnnyal üldögélve azt a hidegrázós hangot adta.
A szajkóról sokszor írtam már. Szó esett arról, hogy ő Európa legősibb erdésze (ITT), egy szajkóról készült rövid videóban mutattam be, hogy mire képesek a madarak az egyensúlyozás, a koordináció terén (ITT), de a hangutánzó képességéről nem beszéltem még, holott ez az egyik leginkább köztudott tulajdonsága. A szajkó hangutánzásával kapcsolatosan több felejthetetlen emlékem is van.
Bő 20 évvel később,
amikor már mindenféle hangot hallottam szajkóktól (leggyakrabban az egerészölyvét), egy pilisvörösvári kert diófájáról hullámos papagáj szólt. Előfordulhatott volna, hogy egy szökevénnyel találkozzam, ám némi tapasztalattal a hátunk mögött a legjobb hangutánzaton is érezzük az „akcentust”.
Gondoltam is: Ezt nem veszem be! Ez nem hullámos papagáj! Csak egy seregély járatja a bolondját velem
– ugyanis a seregély a másik rendkívül jó hangutánzó madárfajunk. De azért megálltam, hogy lecsekkoljam a hangot, s némi keresgélés után megpillantottam a tréfamestert is, egy szajkót
Egy szajkót,
aki hullámos papagájt utánzó
seregélyt utánzott!
Ez nem kis mutatvány. Tökéletes volt. Az a szajkó pedig egy ritka tehetség.
Mindig eszembe jut ez, amikor egy errefelé viszonylag ritka, és pompásan dekoratív madarat látok. Ha van igazán egzotikus jószágunk, akkor a búbos banka az. Nálunk elsősorban a laza talajú vidékeken fordul elő, főként az Alföldön, így aztán nálam, ahol kötött a talaj, inkább csak tavaszi vonuláson, akkor is csak hébehóba látni. Ezért is örülök, ha látom. Azon túl, hogy látványos búbjával, tarkaságával, és lepkeszerű röptével egészen különleges látvány, csakugyan megszokhatatlan – sokszor láttam már, de mindig rácsodálkozom – eszembe jutott egy harmadik emlék is.
A búbos banka általában április elején érkezik haza Afrikából. Történt egyszer, hogy a Badacsony közelében, egy áprilisi reggelen a búbos banka összetéveszthetetlen, rendkívül jellegzetes hangját hallottam. Ám ahogy közelebb mentem, láttam, hogy a hangot valójában szajkó adja. A bankát viszonylag ritkán utánozza, így aztán az a gondolatom támadt, hogy talán azt jelenti ez, hogy megjött a búbos banka. Alig egy órával később a 71-es út mentén meg is pillantottam az első búbos bankát.
Vagyis abban az évben a búbos banka érkezéséről egy szajkótól értesített.
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több “Legszebb emlék”
Azt hiszem, benned már gyerekként is mindennél nagyobb volt a tudásvágy, a kíváncsiság. Még a félelemnél is nagyobb. Azért mentél be az erdőbe a rettegésedet is legyőzve, mert meg akartad tudni, hogy honnan származik az a hang.
Akkor már tudtad a szajkóról, hogy hangutánzásra képes?
“Folyton ugyanazt szajkózza”- ez a mondás a szajkó milyen énekére vagy utánzására vonatkozik?