Csak nyugi, bár ezt a napot is az életidőből vonják le
Most arra trenírozom magam, hogy egy olyan út előtt, mint a mai, ne tegyek úgy, mintha megismételhetetlen projektről volna szó; amiből ma – és csakis ma! – kell mindent, az utolsó lehetőség cseppjeit is kifacsarni. Valójában nem rossz úgy élni, ha tisztában vagyunk vele: soha egyetlen nap egyetlen órája sem jön vissza. Kevés ennél irgalmatlanabb törvény van az univerzumban.
De ha egy órát elbabráltunk a semmire, akkor annak annyi, azt aligha kapjuk vissza. Amúgy lehet trükközni az idővel, az elfecsérelt időkből, akár évekből is vissza-visszalophatunk valamennyit, de mégis: jobb, ha ebbe a pazarlásba nem megyünk bele. Mindig is így gondoltam. Gyerekfejjel nem töprengtem erről, de már akkor is úgy csapattam a kis programjaimat, mintha tudnám máris, hogyan kell gazdálkodni az idővel; mintha arra gondolnék folyton:
ez a nap is csak egyszer lesz; ez a nap is a teljes életidőből kerül könyörtelen levonásra.
Most azonban úgy érzem, bizonyos helyzetekben kicsit lejjebb kell vinnem a tétet. Mint ma. Ha messzire utaznék sok pénzből nagy fáradtsággal, akkor azt mondom: nem kellene elszúrni, ellinkeskedni, mert egyáltalán nem biztos, hogy újra adódik egy ilyen lehetőség.
Ma viszont egyrészt csak egy rutinútra megyek, szokásos havi bevásárlásomra Szlovéniába.
Épp egy éve, 2022. októberétől gyakorlatilag mindent onnan veszek az infláció miatt. Régóta tervezem, hogy írok erről is, mert roppant tanulságos. Elsősorban azért, mert nemcsak lényegesen olcsóbb minden (pl. amikor nálunk már 1200 forint volt a kenyér, ott még 600-ért is kaptam), hanem mert az élelmiszerek minősége is jóval magasabb, ez pedig abszurd. A legutóbbi bevásárlás során, szeptember elején már vettem fel videókat, de nem voltam elégedett, ezért nem adtam elétek. Ma ismét próbálkozom, más módszerekkel, más technikákkal.
Havonta egyszer megéri elmenni Szlovéniába (nyilván Kecskemétről már nem érné meg). Csak a benzinen visszahozom a kiruccanás árát, amit pedig az élelmiszereken spórolok, az a tiszta haszon.
Figyelembe véve azt is, hogy újabban kemény diétán vagyok, fogyókúrán (bevallom), ami a fogyasztásom csökkenésével is együtt jár, mindent összevetve ma már megdöbbentően keveset költök magamra, nem mintha korábban rohadtul urizáltam volna. Így legalább több mehet másba, többek között a birtokba vagy a weboldalba.
Ugyanakkor szeretnék megfotózni, megfilmezni egy varázslatos borvidéket, végtére is ősz van, nemsokára jön a pompás, erdőket színező ősz, és a szüreti időszak ott is, ahol későn szüretelnek. Volt már korábban is borvidéki beszámolóm Lendváról és a Somlóról is (Utóbbiról ma délután is érkezik egy).
Ezt a borvidéki utat hetek óta tervezzük. Azért a többes szám, mert Marával hosszabb távon is szeretnénk néha átalakulni „utazó szerkesztőséggé”, és egy kicsit – nagyon kicsit – ez most főpróba is.
Beszereztünk például mikroportokat, kocsiba felszerelhető kameraállványt, és most kísérletezünk, hogyan lehet út közben előállítani elfogadható minőséget. A legutóbbi kísérlet során felvettünk vagy másfél órányi anyagot, amit először jónak hittem, de aztán kifogásaim támadtak, így végül talonban maradt. Ma ennek megint nekimegyünk.
A sors úgy hozta, hogy a hetek óta tervezett borvidék közvetlen szomszédságában felbukkant egy rendkívül ritka, amerikai madárfaj, így, ha van még esély a megtalálására, megpróbáljuk megkeresni. Egyúttal ez lenne az első twicherkedésem is, „ritkaságvadászatom”; az első olyan alkalom, amikor mások által talált madárritkaságra megyek rá. Ezt a „sportot” kevéssé kedvelem, de most meglesz, igaz, tényleg csak azért, mert eleve oda akartunk menni.
Nem mellesleg útba esik a „csodafenyves” is,
amiről többször írtam, fotókat is hoztam többször, és ha már így alakul, akkor szeretnék ott is felvenni egy kis videót. Megmutatni azt a fenyvest 4K-ban (mint időnként a birtokot), akkor is, ha ezúttal nyilván nem lesz benne gomba, hisz ismét aszály van. Gyakorlatilag 2 hónapja nem volt értékelhető eső, csak némi szemerkélés. A szeptember meg annyira meleg volt, hogy a hajnali harmat is gyakran elmaradt. De ezért érdemes lenne ténferegni egyet a csodafenyvesben. Felvenni belőle valamit addig, míg megvan egyáltalán.
Minderre nem áll rendelkezésre egy egész nap sem, így kicsit szorosnak tűnik. Ezért gondolom most, hajnali 2.29-kor, hogy kicsit lazábbra kell venni a figurát. Ha valami nem sikerül, nem fér bele, nem jön össze, semmi gond. Nem Ausztráliáról van szó, ide azért nem nagy kunszt visszatérni, ha valami kimarad vagy nem úgy sikerül.
Legyen szép hétvégétek!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kérj tőlünk hírlevelet!
Támogasd a Cenwebet extrákért, és hogy sokáig tartson ez a közös kaland!
Támogass egy 15 éve ingyenes nonprofit portált és egy természetvédelmi rezervátumot!
még több blog
még több utazás
Szerencsés utat,szép hétvégét!☀️🍁🍂
Járjatok sikerrel!🤗🐦🌲
,,csodafenyves,, mint a mesékben.
Vhogy erre nem emlékszem🤔
Utaztatok már együtt Marával közös munka nélkül, és dolgoztatok már együtt utazás nélkül, így aztán én azt gondolom, hogy ha a kettőt összevonjátok, akkor sem lesz gond. 🙂
A csodafenyvesben felvett videót nagyon várom!