Békászó sas költött Somogyban
A békászó sas hazánk egyik legritkább fészkelő ragadozómadara, csupán 35-40 költő párt találni belőle. Két elkülönülő populációja van, az Északi-középhegységben 28-35 pár, a Dél-Dunántúlon pedig 5-7 pár. Ez utóbbi csekély méretű állományhoz tartozik a Balaton-felvidéki Nemzeti Parkban talált pár is.
A fajra fészkelőként először 2009-ben találtak rá a Nemzeti Parkban, a 2010-es évek elején pedig az ottani állományt 2-3 párra becsülték. Az utóbbi években már csak egy aktív revírük maradt és ott sem volt minden évben sikeres költés.
Ezért külön öröm, hogy az idei sikeres fészkelés.
A közepes termetű békászó sas kifejezetten zárt, idős állományokban fészkel. Hosszútávú vonuló, és egy viszonylag szűk vonulási folyosót követve a telet Afrika déli felén tölti. Általában két tojást rak és mivel fiókák különösen agresszívek, az elsőnek kikelő madár szinte minden esetben elpusztítja kisebb testvérét.
Ezt a jelenséget bibliai párhuzammal káinizmusnak nevezik.
A táplálékát a talajon szerzi, és hazánkban leggyakrabban pockokat zsákmányol. Magyar elnevezése – kicsit ellentmondásosan – csak nálunk hangzik furcsán, mert tőlünk északabbra (Lengyelország, Baltikum) táplálékának legjelentősebb részét valóban a békafajok teszik ki.
Fészkelőhelyén nagyon érzékeny a zavarásra, vonulási útvonalán pedig számtalan veszély fenyegeti (például a Libanonban és Szíriában folyó jól ismert, nagymértékű vadászat), ezért hazai állománya csökken. Szerencsére viszont a világállománya, ami nagy vonalakban Kelet-Európát fedi le, még stabil, nagyságrendileg húszezer párra tehető.
Forrás: bfnp.hu, kép: Wolbrum avner/Wikimédia, Anca Muresan/Unsplash
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kérj tőlünk hírlevelet!
Támogasd a Cenwebet extrákért, és hogy sokáig tartson ez a közös kaland!
Támogass egy 15 éve ingyenes nonprofit portált és egy természetvédelmi rezervátumot!
Ez a káinizmus nagyon kemény! Az amúgy is kisszámú utódból az egyik elpusztítja a másikat!
Vajon van-e ennek “észszerű” magyarázata?
Nem csoda, hogy a kihalás szélére kerültek.
Ezen a ponton én is a szívemhez kaptam. 🙁 Viszont világszinten nem fenyegetettek, csak nálunk, szóval ezek szerint a létszámot tekintve ez bele van kalkulálva a rendszerbe.
Őszi vonuláson kellene megcsípni a légtérben – új madárfaj volna a birtokon.
Sok fajnál megvan ez a ragadozómadaraknál. Főleg ha kevés a táplálék. Nálam idén az énekes rigó második költése nagyon szem előtt volt, így láttam, hogy lökik ki a fészekből a leggyengébbet. 🙁
Szerintem a rigóknál ez nem ismert jelenség! Lehet, valami fontos, új dolgot észleltél! Van esetleg irodalom, ami a rigóknál is leír ilyesmit. A gólyáknál például bevett szokás.
Nem tudom, talán a fészek is kicsi volt, épp kevés volt a szárazság miatt kedvenc gilisztájukból, és négy fiókát etetni nem sikerült kielégítően. Azért hárman felnőttek. 🙂 Itt az ajtóval szemben a szőlőben. 🙂
Most rettentő kuvik dömping van, lehet náluk most volt költés.
Cen’, még adós vagy az új fajokkal, pedig én már egy másik posztnál tippelgettem. 😀
Ment pár kép az én “mézelőmről”