Kisberek | Így születtek az első gőte- és békamentő tavak!
Persze, ezek a tavak jóval többek ennél. Amint a Nagypatak duzzasztott szakaszai is. Ha azt mondjuk: ahol víz van, ott minden van, épp csak egy kicsit túloztunk. Ahol víz van, vadvíz, ott tényleg felfoghatatlanul több minden van, több faj és több egyed, ahhoz képest, mint ahol víz épp csak mutatóban akad. Talán már unalmas, de nem véletlenül vagyok forradalmi ujjongásban március elseje óta, lassan már két hete.
Vizes élőhelyeket már 25 éve szeretnénk, a birtokot eleve úgy választottuk ki annak idején, hogy lehetséges legyen vizes élőhelyeket létrehozni rajta (ez például egy dombtetőn nem volna opció), de az utolsó lökést három dolog adta:
- 2024 óta tudjuk, hogy két ritka kétéltűfajunk is van, a gyepi béka és az alpesi tarajosgőte.
- 2025 januárjában azzal szembesültünk, hogy a korábbi szaporodóhelyeknél egy csepp víz sincs.
- Végül, de nem utolsó sorban, 2025 tavaszára találtunk annyi támogatót, hogy komolyan megkezdhessük a munkálatokat.
Leggyorsabban és legkönnyebben úgy nyerhettünk új víztestet,
ha a Nagypatakot szakaszonként megduzzasztjuk, és biztosítjuk az állandó vízszintet. Ezt végeztük el először március elsején, de a kétéltűek igényei sem egyformák. Sok faj a teljesen álló, sok helyen sekély, növényzettel borított, hamar felmelegedő kis vizeket, tavakat vagy belvizeket keresi. Tehát a Nagypatakon végzett szakaszos duzzasztás csak felerészt nyújt megoldást. Vélhetően jó lesz a barna varangyoknak, és jó lehet a védett halfajainknak, de például a gőtéknek nemigen (bár még ebben sem lehetünk biztosak egészen). Ezért tehát nem várathatott magára tovább az első tavacskák elkészítése sem.
Kivételes szerencsénk, hogy van egy parcellánk, egy eldugott zugolyunk a birtok északi végében – a Kisberek -, ahol két tényező miatt könnyen kaphatunk tavakat.
- Egyrészt hibátlan vízzárórétegen fekszik,
- másrészt számos forrást találunk benne.
Körülbelül 10 éve már, hogy felfigyeltünk a Kisberek ritka adottságaira,
és körülbelül azóta tervezzük, hogy egyszer vizes élőhellyé alakítjuk, hogy ne csak egy dagonya legyen benne, hanem tavak, mocsaras részek, esetleg láp. Hogy olyan hely legyen, a hol kétéltűek, esetleg halak is megélnek. A halak telepítéséről letettünk 2024-ben, épp azért, mert ráeszméltünk, hogy országos szinten is jelentős kétéltű-faunáért vagyunk felelősek, és tisztába jöttünk azzal is, hogy a halak tetemes kárt tehetnek a kétéltűek szaporulatában. Ezért sem megoldás aszályos időben, hogy a szomszédos horgásztó nem szárad ki. Nem szárad ki, igaz, de ha abba megy a gőte, a szaporulata biztosan haleledel lesz, s még örülhet, ha őt magát fel nem falja egy hal.
Pár év megfigyelései után az volt a határozott érzésem,
hogy a Kisberek alatt annyi víz van, hogy elég lenne egyszerűen gödröket ásni, azok maguktól is feltöltődnének, és talán tartanák is a vízszintet, függetlenül a mindenkori időjárástól. 2023-ban ástam is kutató tókát, hogy megfigyeljem a víz viselkedését. A tókát egy nap alatt kitöltötte a víz, s az azóta eltelt két évben a vízszint a tókában akkor sem változott, ha hónapokig egy csepp eső sem esett. Ez megerősítette abbéli hitemet, hogy a Kisberekbe tervezni gőte- és békamentő tavakat nem botorság. Ettől függetlenül természetesen hihetetlen izgalommal vártam az első tényleges kísérletet, a nagy átalakítás eredményeit.
Az alábbi videóban részletesen megmutattam a Kisberket, még mielőtt hozzányúltunk volna.
Az a tény, hogy kétféleképp is teremthetünk új víztesteket
– a patak, illetve a Kisberek vizeinek felhasználásával –, biztonságérzetet adott. Gondolhattunk arra, hogy ha esetleg valamelyik terv mégis besül, akkor a másik még működhet. Ettől függetlenül természetesen kellemetlen lett volna látni, hogy mégsincs a Kisberek alatt elég víz.
2025 március elsején a Nagypatak szakaszos visszaduzzasztásával kezdtünk, majd a markolóval átmentünk a Kisberekbe. Itt kissé nehéz volt meghatározni, hogyan is álljunk neki a munkának, hisz csak akkor szembesültem azzal is, hogyan tud beállni a gép, honnan tud szedni, és melyik irányba tud kipakolni.
Ezért folyamatos töprengést, mérlegelést és variálást igényelt a munka.
A kiszedés mélységét jobbára az előző évek tapasztalataira hagyatkozva határoztam meg, és mérések nélkül, szemre ment a dolog. A terv az volt, hogy minden tó közepén mélyebben szedjük ki a földet, hogy a télire is a tóban maradó lényeknek legyen egy mélyebb, jégmentes, vermelő terület is. Abban biztos voltam, hogy a mély részeket kitölti majd a víz, de a sekély szedések mértékét meghatározni nem volt egyszerű. Ennek fényében utólag látva a vízmagasságokat, jól kiismertem a Kisberek vízjárását, és a gépkezelő is ügyesen dolgozott, jól érezte, hogy mi a feladat. Nem klasszikus tavakat akarunk, hanem félig-meddig mocsarat.
Az is eldőlt, hogy a Kisberek belsőbb részein kezdünk, mert a terület süppedőssége miatt, ha körbe dolgoztunk volna, a belső részeket örökre elvágtuk volna bármiféle átalakítás lehetősége elől. Így hamarosan a kutató tóka közelében jelöltem ki egy területet, amelynek közepébe egy téglalap alakú mély medencét csináltunk, köré pedig egy jóval kiterjedtebb sekély részt. Mivel ez volt az első olyan munkafázis, amikor vehettem egy kis levegőt, kapva kaptam az alkalmon, és először egy rövid közvetítést indítottam a Facebookon (ezt utóbb átmentettem a Youtube-ra), aztán egy hosszabbat a Youtube-on. Nem akartam kihagyni ezt az alkalmat, bár alig álltam a lábamon, hisz előző éjjel hunyást sem aludtam, de tudtam azt is, hogy ez egy soha meg nem ismétlődő alkalom.
Soha többé nem lesz olyan, hogy először keletkezik egy tó.
Dél körül a gépkezelőnek el kellett mennie egy időre, de nem is bántam. Legalább szusszanhattam egyet. Egy ideig úgy volt, hogy alszok kicsit, de végül úgy alakult, hogy a patakpart tisztítását fejeztem be (mert az előző esti fűrészelés után nem jártunk a végére egészen), arra gondolva, hátha eljutunk még aznap a patakpartig is, és akkor a gép szabadon mozoghasson. Ne arra menjen el az óradíj, hogy a gép fát tologat ahelyett, hogy tavat ásna.
Ugyanitt 2023 tavaszán (2023.04.02.) még kézi erővel ástam ki a Kutató-tókát.
Második tó
Mire három óra felé folytatni tudtuk a munkát az első tó mélyebb részében már szépen gyűlt a zöldeskék, roppant tiszta forrásvíz. Már ennél a tómedernél is láttuk, hogy 2-3 markolás után alulról víz fakadt az agyagból. Aztán újabb és újabb helyeken is. Nehéz megmondani, összesen hány helyről, de ebben az első tóban is legalább 5-10 ponton.
Mindenféle stratégiai megfontolásból a második tavat az első tó északi oldalára terveztem, melynek közepére a markolós igen kiterjedt és mély részt csinált, körötte valamivel kisebb kiterjedésű sekély résszel. A mély rész nyugati sarkából ismét forrás tört fel, de szokatlanul intenzív forrás, amit le is filmeztem. Sőt, több intenzív forrás is. Bár egy ilyen buzgárt az anyagon igen nehéz látványosra filmezni. Mindenesetre ennek a forrásnak kétség kívül jelentős szerep jutott abban, hogy a második tó látványos ütemben telt meg, pár nap alatt tekintélyes víztömeg halmozódott fel benne.
Az is érdekes jelenség volt,
hogy elsejét követően pár éjjel még kemény fagyok voltak, s minden víz befagyott, az új tavak is, sőt, még a patak partján is volt jégképződés, meg a közeli záportározó kevéske vizét is jobbára jég borította, de a második tavon nem volt jég. Ennek okát semmi másban nem kereshetjük, mint a második tavat tápláló forrás erejében, esetleg abban, hogy a feltörő víz kissé melegíti is a tó vizét. Esetleg abban, hogy enyhén bár, de mozgásban tarthatja. Ezért ennél a tónál dőlt el a név kérdése a leggyorsabban. Még el sem készült, amikor már tudtam: ezt a tavat úgy nevezzük majd nagy valószínűséggel, hogy Forrás-tó.
Nem akartam, hogy egyetlen tómedret tágítsunk a lehető legnagyobbra, hisz még nem tudtuk, mennyi víz áll rendelkezésre, milyen ütemben telítődnek a gödreink, milyen magasra jön fel bennük a víz, és a többi. Ezért később inkább lejjebb vezényeltem a gépet és egy harmadik, az előző kettőnél kisebb tavat is kiszedtünk. Közepén ugyanígy kicsi mély résszel, s körös-körül a part mentén sekélyessel. Egyúttal ezen a részen a kiszedett földdel eltorlaszoltuk az egyik legjelentősebb kifolyót is, ami levezett a Kisberekből az elmúlt 40-50 évben a vizet.
Ennél a tavacskánál is volt valami, ami azonnal szembeötlött.
Az első két tónál főként vörös anyag és kék agyag jött fel, itt viszont már tőzegesedést észleltünk. Fekete volt a talaj, és amint a markoló kirakta a partra a földet, rögtön megcsapta az orrunkat a jellegzetesen lápi szag. Az az mocsár-illat, ami a természetbúvár számára az egyik legjobb parfüm. Ez pedig eldöntötte, hogy mi lesz a harmadik tó neve: Tőzeg-tó
Mindhárom tó egyfajta kezdemény „csak”,
amelyeket bővítenünk kell, adott ponton összenyitnunk. A Kisberekből két helyen még mindig lefolyik a víz, ezeket a szivárgásokat is meg kell szüntetni. Ha ez sikerül, lassan annyira összegyűlhet a Kisberekben a víz, hogy az egészet ellepi, egészen addig, míg egy összefüggő mocsár ki nem alakul, amelyben a tavaink már „csak” mélyebb területek lesznek. Hogy ez a Kisberek teljes elszigetelésével valóban kialakul-e, még nem tudhatjuk biztosan, de az elszigetelést, a körbeásást mindenképp el kell végezni. Így tehát a Kisberek alakítása folytatódik még, míg a már elkészült tavak, az új vizes élőhelyek várhatóan nap mint nap fognak meglepni minket valamivel.
Borítókép: Centauri
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Kert és vadon”
Micsoda felemelő pillanat lehetett a,mikor az ásó nyomán elkezdett felbugyogni, csordogálni a víz. Az is lehet, hogy termál víz is van a birtokon? – ott ahol nem fagyott be a víz.
Ennyire kis mélységben nemigen van termálvíz, de lejjebb akár az is lehet. Ahhoz viszont nem férünk hozzá – szerencsére, mert nem egy termálfürdő a cél, hanem egy jó nagy békatanya 🙂 🙂
Ahol kitàrt karokkal àllsz az olyan mint aki megàldja az éltető földjét, a vizet, sok élelőlény leendő otthonàt🥰
Köszi a videókat a forrásokról! 🙂 Ilyennek képzeltem őket.
Arra, hogy a Forrás-tó miért nem fagyott be, nekem is hasonló tippem volt. (Írtam is hozzászólásban valahol. Pontosabban kérdeztem, s most itt választ kaptam rá.)
Úgy gondolom, hogy találunk még forrásokat, ahogy haladunk előre, mert ugye mennünk kell tovább 🙂 De ami most van, az már fantasztikus. 🙂
A kisberek az éltető zugoly, köszi, hogy láthattam.
Tervezed, hogy megvizsgáltasd a forrásvíz összetételét?
Nagyon jó ötlet – hiszed vagy sem, szó volt róla! Fantasztikusan tiszta, áttetsző víz van a tavakban. Nagyobb mennyiségben gyönyörű türkiz színe van a víznek. Veszek majd mintát. 🙂
Remek, kíváncsi vagyok mi lesz az eredmény.