Balkáni gerle a kertben: végre visszatért hozzánk!
Sokak számára furcsa lehet, hogy a mi területünkön miért kap ennyire sok figyelmet egy gyakori városi faj, de tudni kell: minden faj sok figyelmet kap, hisz a célunk a diverzitás növelése, és bármely faj – gyakoriságától, országos helyzetétől függetlenül – gazdagítja a rezervátumunk fajgazdagságát (ahol a mai napig 1026 fajt észleltünk). Valójában nem is fajokat védünk, mint inkább közösségeket. Kivétel persze akad, özönfajokat, tájidegen fajokat nem veszünk a védelmünkbe. A területünkön azonban csak egy olyan faj van, akit igyekszünk kiszorítani (csökkentettük is az állományát körülbelül 75 százalékkal), ez pedig a kanadai aranyvessző (Solidago canadensis).
A balkáni gerle (Streptopelia decaocto) a településeken gyakori faj,
nálunk viszont kissé speciális a helyzete. Nemcsak a galambok és gerlék csoportjánál figyelhető meg a rezervátumban efféle fura anomália, hanem például a varjúféléknél is. Nálunk a leggyakoribb varjúféle a holló (Corvus corax), akit nemcsak naponta látunk, de gyakran több százas csapatokban, és akiket esetenként etetünk is. Legutóbb tavasszal állítottak be épp rekordot.
Ugyanakkor a másutt leggyakoribb, sőt tömeges vetési varjút (Corvus frugilegus) évek óta nem láttuk, még a légtérben se. Tudom, ez hihetetlen, de ez van. Bármikor erre gondolok, és ezt leírom, én magam is csodálkozom, de nincs mit tenni. Bár légvonalban körülbelül 7 kilométerre még egy hulladékdepó is van, ahol rendszeres, mégis: a birtokon sosem láttuk, és a légtérben sem bukkan fel. Valamiként még a légi útvonalaik is elkerülnek minket. És mivel a másik gyakori varjúfaj, a csóka (Corvus monedula) is leginkább vetési varjúcsapatokkal jut el új területekre, így a csóka hiányzik a birtok fajlistájáról. Egészen abszurd, de míg a havasi sarlósfecskét (Tachymarptis melba) már fotóztunk a birtok fölött, és a batlától (Plegadis falcinellus) kezdve a pusztai ölyvön (Buteo rufinus) át a dögkeselyűig (Neophron percnopterus) számos ritka vagy szórványos faj került elő, addig csókát még sosem láttunk.
A balkáni gerle esete nem ennyire szélsőséges,
de kicsit hasonló a varjúfélék esetéhez. Körülbelül 2005-ig nem fészkelt itt, aztán megjelent az első pár. Ezt követően szépen felszaporodott, és előfordult, hogy a téli madáretetőnél 10-12 példányt is láttunk. Etetőn utoljára 2018 tavaszán fotóztuk, de még észleltük 2020-ban is, ám aztán végleg eltűnt. Kerestük az okokat is, de biztos magyarázatot nem találtunk. Gyanakodtunk arra az afrikai vírusra, ami a zöldikéket (Carduelis chloris) is megritkította (többek között az Őrségben, és nálunk is), ami a birtokon is okozott tömeges elhullást a fekete rigónál (Turdus merula) és a cinegék között.
Ezek a járványok ugyanis bizonyítottan megtizedelték
a városi parlagi galambokat (Columba livia f. domestica), így tehát tudjuk, hogy képesek galamb- és gerleféléket is megbetegíteni. Az utóbbi években viszont már inkább az örvös galamb (Columba palumbus) erőteljes terjeszkedésének számlájára írtuk, ha nem is az eltűnését, de azt mindenképp, hogy nem tudott visszatérni. Az örvös galamb ugyanis nemcsak a városokban terjeszkedik országszerte, hanem a birtokon is, és nem ritkán 5-6 párt is látni nászidőben. Európa legnagyobb termetű galambfajaként az örvös galamb magabiztosan foglal el olyan élettereket, ahol korábban balkáni gerlék (városokban) vagy vadgerlék (városokon kívül) éltek.
A vadgerle (Streptopelia turtur) is fájó pontunk
– nem csak az eltűnő balkáni gerlék –, hisz lakott területen kívül, főként agrárkörnyezetben még mindig gyakori faj, viszont a birtokon szintén nem költ. Észleljük időnként a birtok határain, de csak ennyi. 2025 tavaszán végre úgy tűnt, hogy lesz vadgerlénk, többek között ezért is fenntartottuk, sőt intenzívebbé tettük az apró magos etetést a parkolóban. Ezen a helyen a száraz maggal (kölessel, zabbal, búzával, szemes kukoricával) főként a verebek miatt tartjuk az etetést, ám a vadgerle megjelenésekor még intenzívebben etettünk, és hoztunk galambmagkeveréket is (ezeket postagalambok takarmányázásra készítik). A tavaszi-nyári etetéssel csak akkor van gond, ha olajos magvakat is adunk – még mielőtt bárki felhorgadna a divatos (és téves, de legalábbis egyoldalú) madáretetés-ellenesség jegyében.
A galambok és gerlék nyáron is magokat fogyasztanak, de a fiókákat nem magokkal, hanem begytejjel etetik. A verebek és sármányok szintén rengeteg magot esznek fészkelési időben is (ellentétben a cinegékkel, akik ebben az időszakban szinte kizárólag rovarokon élnek), így tehát a száraz aprómagos etetés kárt nem tesz, viszont segíti ezeket a fajokat. Ez többek között meg is látszik a nálunk fészkelő mezei verebek létszámában (akiket a 136 odúból álló odútelepünk is segít). De nemcsak a verebek jelzik vissza, hogy a birtokon táplálékbőség van (alkalmilag a még a Nagypatak mentén a sétányon is szórjuk a magot, és a mézelő zónáink vetéseit is megtalálják a magevők).
2025. június 9-én, öt év kihagyás után
a parkolóban váratlanul megjelent egy pár balkáni gerle. Sajnos épp a vizes élőhely-rehabilitációnk újabb ügyeit intéztem telefonon, amikor kisétáltam az Angolkertből, így fényképezőgép nem volt nálam. A két gerle – amint az a balkáninál megszokott – bizalmasabb volt az örvös galamboknál, és amikor először felriadtak miattam, nem húztak ki a területről, hanem beszálltak az Őskökényesbe. Később, amikor pár óra múlva ismét arra jártam, immár fényképezőgéppel, ismét ott találtam a párocskát, ám ekkor már hamar felreppentek, és északkeleti irányban kihúztak a területünkről.
Mivel a gerlepár órákat töltött a parkolónál az etetőn, és valószínűleg degeszre ették magukat, szinte biztos vagyok abban, hogy visszatérnek még. Ha pedig egyszer visszatérnek, visszajönnek máskor is – csak tartani kell a szárazmagos etetést a parkolóban. És ha többször is visszatérnek, egy idő után talán a balkáni gerle rendszeressé válhat megint, és a gyurgyalag, a tőkés réce, a vízityúk után ez a faj is továbberősíti a helyi avifaunát.
Borítókép / illusztrációk: Pixabay
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Kert és vadon”
Tényleg hiheteteln , hogy ott ilyen ritkák a varjúk is és a gerlék is. Nálunk folyamatosan van „etetés” , a komposztra járnak, és nem válogatnak. 🙂 Mivel itt költenek, van egy külön itatójuk is. Ők csak isznak, nem fürödnek, mint a többi madár. Barátposzáta költözött a jázminbokorba, és imád fürödni. Nem félénk, simán locsolhatok tőle 2 m-re, akkor se megy el. És az éneke még most júniusban is csodás.
Na igen, arrafelé meg épp nem tud az ember olyan irányba nézni, hogy ne legyen ott egy varjú, általában vetési – hát nálunk nem így van. Meg csóka is elég rendesen akad arrafelé (legutóbb a Hortobágyi Madárkórház parkolójában fényképeztem őket). Örülök a madaraitoknak és hogy ennyi örömötök van bennük. 🙂