Baj van? Éjjel bejött Odett a szobába!
2024.06.22. | Hajnali 2:49 van. Szokatlanul sokáig lámpázom az éjjeli lepkéket, és ezernyi éjjeli rovart. Első nekifutásra (tegnap) kicsit rosszabbul sült el a nagy hőségre időzített lepkészetünk a holdvilág miatt, mint amire számítottunk (talán nem kellett volna előre inni a lepke bőrére), de most ideális minden. Meleg van, színtiszta trópus, egy szál gatya sincs rajtam, de így is kénytelen vagyok fújatni magamra a levegőt, tárva nyitva minden ablak, és mégis melegem van.
Az Angolkert nagykapujában meg őrület.
Sosem fogom elfelejteni ezt az éjszakát! De most nem erről akarok írni. Az a metódus, a menetrend ma éjjel, hogy megírok egy cikket, és minden cikk után kimegyek a lámpákhoz fotózni és videózni, és ha ott végeztem, vissza az emeleti dolgozószobába. A megírt cikket hamar feltöltöm a Cenwebre, és máris írom a következőt.
Aztán ismét felveszem a fényképezőgépet, a maszkot, a szemüveget – igen maszkot, mert annyi a bogár és a lepke, hogy csak maszkban tudok dolgozni a lámpáknál! –, kimegyek az udvarra, elhaladok a kisház mellett, ilyenkor mindig bepillantok, a foglyoknál még mindig világít az infralámpa, de már csak éjjel, látom a csibéket mindig, hol összebújnak, hol meg esznek-isznak épp, megint lepkézek és vissza újra az íróasztalhoz. Letöltöm a fotókat, töltök vizet, csinálok egy kávét, és megint írok egy cikket. Ha végeztem, ismét kimegyek a lámpákhoz. Így forog a ma éjjeli ringlis.
Olyan éjjel van, akkora lepkemozgás, hogy ezt kár lenne kihagyni.
Majd alszok holnap délelőtt.
Két óra felé viszont ezt a metrumot megzavarta a valami. Nem is akármi, illetve akárki. A ház sötét, csak a dolgozószobában világít a lámpa, és laptop, amelyen dolgozom, s váratlanul megjelent a szobában Odett, a házi rozsdafarkú, akinél talán már a második fészekalj fiókái is kikeltek.
Nem igazán jó jel, hogy Odett megjelent a lakásban az éjszaka közepén. Akár tojásai vannak, akár már fiókái, éjszaka a fészken volna a helye.
Magától nem is jönne le róla. Ezért inkább az valószínű, hogy megzavarta valami az éj közepén, és riadalmában berepült a könyvtárszobába, onnan meg a fény felé tartva – mint a lepkék – bejött a dolgozóba. Ha valóban megriasztották, akkor leginkább ragadozóra gyanakodhatunk, nyestre, esetleg pelékre.
Ha Odett nem megy vissza,
ha egyáltalán megvannak még a tojások vagy a fiókák, akkor a tojások még ebben a szumátrai melegben is kihűlhetnek, a fiókák pedig megfázhatnak. Csakhogy egy megriadt madarat nem lehet egyszerűen visszapakolni a fészkébe. Kiterelni se nagyon lehet a szobából. Lassan egy órája itt van a szobában. Hol a szarvasagancson pihen – életem legszebb szarvasagancsán, amit gombászáson találtam –, hol a lámpán.
Nem tudok mit tenni. Mindjárt mennem kell a lámpákhoz. Mielőtt újabb körre indulok és itt hagyom a szobát meg Odettet, lekapcsolom az összes lámpát, háta akkor kitalál az erkély felőli oldalon, ha látja onnan az utcai lámpák fényét beszűrődni. És akkor talán – halvány esély erre is lehet – talán még a fészekre is visszaülhet, az utca felőli oldalon ugyanis, ahol ő költ, nincs teljesen sötét. Kár lenne, ha megsemmisülne a második költés. Minden fiatal rozsdafarkúra szükségünk van. Ráadásul Odett a második fészekaljon is épp olyan buzgalommal kotlik, mint ahogyan kotlott az elsőn, amiből aztán öt kifogástalan, egészséges és erős fiókát már reptetett is. Megérdemelné, hogy a második küldetést is gond nélkül abszolválja.
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több “Kert és vadon”
Na neee! 🙁
Ugye, ezt még folytatod? Mert így egy csomó kérdésem keletkezett:
Mi lett Odettel? Kiment végül?
Nem néztél bele az odújába, hogy mi van a tojásokkal/fiókákkal?
Kiderült, hogy megriasztotta-e valami, s ha igen, akkor mi?
Cen nagymester abban is, hogy itt tartsa a figyelmet- amikor a legérdekesebb, ott megáll, mi meg várhatjuk:-))
😀