Az önzetlenség íze | Legszebb emlékeim
“Apám imádja a földet” – mondja az ifjú Jack London a Jákob botjában. Az enyém is imádta. Jack többször is dicséri az apja eprét. Az eperről nekem is apám jut eszembe. Akkoriban nem árulták a ma szokásos nagyszemű epret, inkább csak a háztájiból került a boltokba némi „szamóca”. Apám kertész (is) volt, értett a növényekhez, a legújabb fajtákhoz. Nála már akkor hatalmas, szív alakú eper termett, amikor az még újdonságnak számított. Az eper sosem volt olcsó, apám mégsem spórolt vele, legalábbis ha kiskatonákról volt szó. A birtokról hazavezető út mentén állt egy őrbódé, benne elanyátlanodott, éhes, ázó-fázó kiskatonák. Sokszor mentünk el előttük terménnyel megrakott kocsival
– s olyan nem volt, hogy apám meg ne állt volna, hogy a kiskatonáknak ne adjon valamit.
Nem is keveset. Eperből mindig egy egész rekeszt, jusson belőle a laktanyában maradottaknak is. Kisebb vagyont „herdált el” ott az útszélen, de egészen biztosan tudom, nem számolta, eszébe sem jutott. Ez az önzetlenség is ott volt abban az eperben, amihez foghatót azóta sem ettem.
Borítókép: Pixabay
Forrás: MTI | Borítókép / illusztrációk: Pixabay
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Legszebb emlékeim”
Jééé, én is olyan helyen laktam, ahol kiskatonák álltak az erdő szélén meg az út mellett, s a falu elején , meg a végén is volt laktanya,hátha jön az ellenség:-)))
Még Velemérben is a templom körüli rekettyésben is ott voltak. Milyen szerencsés vagy, hogy ilyen empatikus mélyen érző és önzetlen ember volt az Édesapád. Biztosan Te is ilyen lettél. Eper imprinting- a jóság nedűje a génekben.
Nekünk is volt eper otthon a kertben, de már csak akkor, amikor már mi gyerekek nem laktunk otthon, mindenki elkerült a közeli városokba gimnáziumba és kollégiumba. Anyukám időnként változtatta az ágyások helyét. Mindig bőséges termése volt. Nagyon szerettünk csak úgy az ágyások között járkálva szemezgetni és letörölve a földet ott helyben megenni. Sosem lettünk betegek tőle, úgy mosatlanul sem. Ahogy a cseresznyefán szedett és evett cseresznyétől sem, meg a málnabokorról és a ribizli bokorról szedett gyümölcstől sem. Volt a faluban egy néni, akinek fekete ribizlije volt és szörpöt hozott belőle nekünk. A vend vidéken vas megyében közel hozzánk meg a zalai részen a szlovén határ mentén (itt laktunk mi) nagyon jó emberek éltek, mindig megosztották a termést egymás között. Abban a régióban nincs olyan ház, ahol apám ne dolgozott volna- természetesen ingyen. Micsoda ízes paradicsomokat kaptunk Anyám öccsétől, aki Bajánsenyén lakott és óriási silingában hozta nekünk a befőzéshez. A silingát a nagyapám fonta. Ők Kógyár utolsó házában éltek az erdőhöz közel és volt egy mocsaras fűzes terület, oda mentünk vele a vesszőt vágni. Kicsi voltam de emlékszem erre is meg arra is, hogy az erdőn túl Szentörzsébeten (Szenterzsébet) volt a szőlője és micsoda szüretek voltak akkor. Volt lovas kocsija amire csak a kicsik ülhettek fel, a nagyok mi mentünk gyalog az erdőn át a hegyre. Amúgy abban a faluban most úgy tudom egyetlen ember él. Isteni jó gombászó helyek voltak a környező erdőkben a nagyanyám mindet ismerte. Valahányszor haza mentünk, a mamával mentünk gombászni, csak azt ettük meg amit ő szedett. Szóval Édesapád epre a világon a legfinomabb lehetett:-)))