Ők a világ legjobb gitárosai
John McLaughlin, Paco DeLucia, Al DiMeola
Megvan az a kép, amikor a vájtfülű zenerajongó hátra dől a kanapéján, és lehunyt szemmel, elszigetelődve mindentől és mindenkitől, csak a zenére figyel? Általában modorosnak látjuk ezt a képet. Legalábbis én. Gyakran azt sugallja az ilyen ember, hogy az ő élvezeténél semmi sem fontosabb. És azt is, hogy egyedül ő képes igazán értékelni a minőséget. Ő az, aki megadja a módját – ellentétben a bunkókkal. És még sorolhatnánk, mi mindent idézhet fel a vájtfülű zeneértő tökéletes befordulása. De ha van zene, amit hajlamos vagyok én is, ezzel a befordulással hallgatni, akkor az a legendás felvétel, ahol a világ három legjobb gitárosa együtt zenél.
Jellemzően ez a felvétel már keletkezése időpontjában is legendás volt, holott a legenda keletkezésének egyik, s talán legalapvetőbb feltétele a kellően hosszú idő.
Ám vannak ritka esetek, amikor rögtön tudjuk: ez itt nem semmi; annyira nem, hogy ez itt most, rögtön, azonnal, eredendően legenda.
Minden pillanat – egy pillanat alatt.
Hallgassátok! Különösen jók a közönségreakciók. Ha valaki nem értené még pontosan, mit jelent a virtuózitás, akkor most bizonyára megérti. És még egy dolgot kiemelnék, ez pedig a humor. A zenében – az íráshoz képest – viszonylag ritkán bukkan fel a humor. Arra a humorra gondolok, amikor nem a szöveg poénos, hanem a zene maga. Nahát itt van humor is! Az első persze – és legfontosabb – mégis az, hogy itt van három ember, három brutálisan nagy gitáros, és ők leülnek három szál gitárral, és játszanak. Játszanak a hangokkal, a hangszerekkel, egymással, a közönséggel.
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több zene
Fantasztikusak- Al Di Meola és Paco De Lucia- őket ismerem, a fiam sokat emlegeti és hallgatja is őket. Nagy gitárrajongó, és gyűjtő is , McLaughlinról nem hallottam- rákerestem, már 82 éves, mégsem hallottam sosem róla.
Ez egy jó régi felvétel lehet.
Üdv a fiadnak! Felraktam egy másik gitáros emléket is, s akkor most innen is neki dedikálom 🙂 | https://centauriweb.hu/paco-de-lucia/
Köszönöm!!!
Ez fantasztikus volt! Megint nagyon köszönöm. 🙂
Elképesztő virtuózok, és látszik, hogy ők is nagyon élvezik az együttzenélést.
Jó lenne minden vasárnapot ilyen zenével kezdeni!
Mindig csodáltam azokat, akik tudnak valamilyen hangszeren – akár már csak elfogadható szinten is – játszani. Én csak odáig jutottam, sajnos, hogy gyerekkoromban a szomszéd kislány tangóharmonikáján el tudtam játszani egy kézzel a Boci, boci tarkát, illetve valamivel később kb. két évig játszottam az iskola mandolin zenekarában. 🙂
Nekem is nagyon betalált a három gitáros- a fiam jutott eszembe és hogy mekkora hibákat tud egy szülő csinálni, ha nem érti a saját gyerekét, aki felfelé erősen kilóg a sorból.
Ha nem titok, most mit csinál a fiad? Gitározik még?
Igen.
szuper – online nem hallható?
Nem zenekaros, a saját kedvére teszi mint a Gitti barátod, miközben Ő is nívós zenét hallgat:-))). ha már kérdezted, környezetvédelemben dolgozik. Ennyi- nem szereti ő sem a nyilvánosságot.
Köszi Edit. Ha stabilizálódunk, fejlődünk még, szeretnénk visszahozni a “zenélést” rendszeres formában. Talán nem csak te szeretted, amikor minden nap volt zene, sőt, minden reggel és minden este.
🙂 🙂
Nem is kellene minden nap, az is elég lenne, ha csak a hétvégét feldobná egy jó zene.
Nem tudom, felűtnt-e, de ma a fejléc alatt is van egy zene 🙂
Reggel láttam, hogy van ott egy videó, de akkor belefeledkeztem a gitárzenébe.
Mostanra kicsit eldugtad, de megtaláltam! Máris hallgatom. 🙂