Jégmadár jelent meg a Kisberekben a kis tavon!
Korai még örvendezni? Nem tudom, de talán nem. Egyrészt számítottunk rá, hogyha jól sikerülnek az vizes élőhelyi rekonstrukciók, akkor a jégmadár (Alcedo atthis) is megjelenhet. Fészkelőként jó ideig nincs esély rá, ahhoz fejleszteni kell még a vizes élőhelyeinket, de arra reálisan számíthattunk, hogy időleges felbukkanásai sűrűsödhetnek a költési időn túl. Ezzel együtt is kellemes meglepetés, hogy viszonylag hamar, a vizes élőhelyrehabilitáció első kapavágásától számított 128. napon már megjelent.
Ráadásul nem is akárhogy.
2025. július 09-én reggel 8:10 és 11:40 között szártépőztünk. Ismét gyalogoltam körülbelül 15 kilométert, vagy akár húszat is a birtokon belül, hol a traktor után, hol a traktor előtt, folyton csepergő esőben, és olyan hidegben, hogy néha a lehelet is gomolygott (11 fok körüli reggelre ébredtünk, előző nap pedig a napi csúcs 12 fok volt). Néha háromméteres nádban és aranyvesszősben kellett futni a traktor előtt és ez megszokhatatlan. Időnként attól tartok, hogy elakad a lábam a nádban, hasra esek, elnyel a dzsindzsa, az engem követő traktor pedig áthajt rajtam és beledarál a szecskába. (A szártéppőzésről külön posztban is írok majd sok légifelvétellel.) A sok futkosástól, meg attól, hogy rögtön az első percben trikóig-zokniig eláztam, délre teljesen kifeküdtem. Egy száraz folt nem maradt rajtam, így először teljes ruhaszettet cseréltem és pihentem kicsit.
Miután az eső elállt, bár erőm továbbra sem volt sok, mégis összekanalaztam magamat és kiballagtam elkészíteni a szártépőzés után az első drónfelvételeket. Fontos ugyanis, hogy a lehető legtöbb fázisban lássuk a levegőből a birtok átalakulásait.
Mivel a Kisberek felé egy ideje szinte járhatatlan volt az út,
így értékelhető felvételek is ritkán készültek a Kisberekről az utóbbi két hónapban, ezúttal mindenképp szerettem volna friss légifelvételeket onnan is. Amint az első kis tavunktól, a Pelso-tótól tovább haladtam, és ráláttam a Forrás-tóra, abban a pillanatban – a Forrás-tó vizéből kiálló fűzről – egy jégmadár röppent föl, és húzott el déli irányba, úgy tűnt, a Nagypatak vonalát követve.
Pár óra múlva ismét bejártam a területet, de már nem a drónnal, hanem a fényképezőgéppel. Titkon reméltem, hogy ismét látom a jégmadarat és talán fotót is lőhetek róla (ez 25 év alatt egyszer sikerült, akkor is csak messziről és csak a szomszédos Horgász-tavon). A jégmadarat ismét megtaláltam, megint csak a Forrás-tónál, de – bármilyen hihetetlen – megint későn vettem észre. Csak akkor, amikor ismét elrepült, ezúttal a Tőzeg-tó felé, nyugati irányba.
Több szempontból is rendkívüli ez a megfigyelés – és rendkívül biztató.
Bár nyilván ugyanazt a madarat láttam, mégis két észlelésnek kell vennünk ezt a megfigyelést, hiszen épp az az egyik legfontosabb újdonság, hogy visszatérő, helyben maradó jégmadárról van szó. Olyan példányról, aki ragaszkodott a Forrás-tóhoz. Korábban a birtokon csak átrepülő jégmadarat észleltünk. Most végre nemcsak leszállt a területünkön egy jégmadár, hanem vissza is tért. Ez hatalmas lépés. Arról nem is beszélve, hogy 24 év alatt mindössze három esetben láttuk ezt a fajt, de tegnap kétszer is.
Öt megfigyelés 25 év alatt:
- 2021.07.24, 1 példány repült át a Felsőfenyéres és Alsófenyéres fölött, aztán a Nagyvadföld és a Nagysásos felett a szomszédos tavacska irányába.
- 2024.03.27-én egy madár nyugatról érkezett a szomszédos Horgász-tóra, ahol vadászott is.
- 2024.06.02. 1 példány a Nagypatak partján
- 2025.07.09. (13:19), Kisberek, Forrás-tó, a vízből kiálló ágakról felreppenő példány.
- 2025.07.09. (18:30), ugyanott valószínűleg ugyanaz a példány.
Különösen érdekes, hogy már a 2024-es nyári megfigyelés apropóján részletesen írtam arról, hogy egy vizes élőhely-rehabilitáció, és például a fürge cselle (Phoxinus phoxinus) állományának megnövelése mennyire segíthetné a jégmadár rendszeressé válását is. Akkor nem hittem volna, hogy egy év sem kell majd hozzá, hogy a patakon jelentős duzzasztásokat hajtsunk végre, a vizes élőhely-rehabilitációval annyit haladjunk előre, hogy kereken 20 új víztest gazdagítsa a birtok ökoszisztémáját, és már 2025-re elérjük, hogy a birtok történetében először tömegesen ívjon nálunk két védett halfaj, a kövi csík (Barbatula barbatula) és a fürge cselle (Phoxinus phoxinus), és végre halivadékokat láthassunk a saját vizeinkben.
Bár a nagy aszály miatt nem tudjuk, hogy ebben a pillanatban mennyi ivadékunk van, de ha a jégmadár továbbra is fel-felbukkan időnként, azt már egyértelműen a vizes élőhely-rehabilitációnk eredményei között könyvelhetjük el.
Nem mellesleg a jégmadár Európa második legszínesebb madárfaja.
Az első a gyurgyalag (Merops apiaster). Mivel a gyurgyalag megtelepítése is sikeres volt, és 2025-ben a mesterségesen létrehozott fészkelőhelyen ebben a pillanatban is zajlik egy pár költése (már a fiókákat etetik), azt is elmondhatjuk, hogy tegnap Európa két legszínesebb madara látható volt nálunk. Nem mintha ez ökológiai szempontból értelmezhető lenne. De azért valljuk be: a tudományos kutatás, az átgondolt természetvédelmi munka mélyén azért akadnak távolról sem egzakt, ám annál fontosabb érzések és élmények. Ezek az élmények, a színek és formák gazdagságának ereje fontos mozgatója lehet annak, hogy még többet tegyünk egy ökológiai szempontból egyre komplexebb és értékesebb élőhely továbbfejlesztéséért.
A jégmadár megjelenése már ezzel a két megfigyeléssel is erős pozitív jelzés, de középtávon (2-3 év alatt), azt szeretnénk elérni, hogy bizonyos időszakokban (főként augusztus-október között lehet esélyünk erre) a jégmadár legalább szórványosan forduljon elő. Jó volna, ha éves szinten legalább 5-10 alkalommal észlelnénk. E cél elérése után juthatnánk el végül oda, hogy vízben gazdag években akár fészkelő párunk is lehet egyszer.
Borítókép / illusztrációk: Pixabay
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Kert és vadon”
Gyönyörű!!! 🙂 🙂
(A képet érdemes új lapon megnyitva teljes képernyőn nézni.)
Lehet, hogy nem jól gondolom, de talán a jégmadár megjelenését elősegítette az is, hogy a tóvidék egy ideje háborítatlan volt. Jó ideje nem jártál arra.
A jégmadár nem igazán érzékeny a zavarásra. Inkább annak köszönhetően bukkant fel épp a Kisberekben, hogy ott közel van a szomszéd birtok horgász tava, amiben halak is élnek. De remélem, felfedezi majd a Nagypatak mély, és nyugalmas, hosszú vizeit is, és akkor gyakrabban látjuk majd.
Úgy legyen!
Drukkolok. 🙂
Csodálatos!
A másik dolog:
itt kérem a traktor vezetőjèt, hogy lassabban dolgozzon, amikor ott mész előtte. (egyszer írtad, hogy mutatod az utat, hogy hol dolgozzon, mit hagyjon ki), szörnyű lenne, ha beszecskàzna. 😊
Engem is lenyűgöz, hogy Cen képes a traktor előtt futni, tényleg bevésődött neki annak a regénynek a hőse akiről 10 évesen az egyik rokonuknál olvasott. Vajon nem ülhetne fel a traktorra és irányítaná onnan, hogy merre menjen? Ezek komoly életveszélyes futások egy rehabilitációban lévő embernél. Nem azt mondom, hogy ne csinálja, de a szélsőséges terhelés nem várt eseményt is hozhat. Bár erre azt is mondhatja, hogy a mindennapos birtok körbejárás az folyamatosan edzésben tartja. Azért nagyon örülök, hogy ilyen terheléseket is meg tud csinálni.