Erdei cankó az első partimadár a birtokon!
Ez nem akármekkora lépés. A vizes élőhelyek madarainak jelentős csoportja a partimadarak, de ezek a fajok általában csak a jelentősebb vizeken jelennek meg. Élőhelyigényük is speciális, többségük a sekély vizet, még inkább a mocsári környezetet, a pőre iszapot keresi. Általában a nyílt területeken mozognak és kerülik a zárt, buja növényzettel borított helyeket. Legkönnyebben szikes tavakon, lecsapolt halastómedrekben, rizsföldeken vagy más, jelentős árasztáson találkozhatunk velük. Kisebb számban és ritkábban belvizeken, mezőgazdasági területeken, zátonyokon, folyó- és tópartokon.
A vizes élőhellyé válásunk már hozott eredményeket a vízimadarak terén, hiszen
fészkelő fajjá vált a korábban csak szórványosan előforduló tőkés réce (Anas platyrhynchos),- a korábban 25 év alatt mindössze egyszer előforduló vízityúk (Gallinula chloropus),
- egy ideig rendszeres volt a Nagyberekben a fehér gólya (Ciconia ciconia),
- kétszer észleltünk a berek felett fekete gólyát (Ciconia nigra),
- megkerült a kis kócsag (Egretta garzetta) (152. madárfaj),
- növekedett a fészkelő énekes nádiposzáták (Acrocephalus palustris) száma (15 pár 2 hektáron),
- először a birtok történetében éneklő cserregő nádiposzátát (Acrocephalus scirpaceus) észleltünk,
- és rendszeressé vált a nádirigó (Acrocephalus arundinaceus), bár még nem fészkel nálunk.
- A „szekunder fajok” közül a barázdabillegető (Motacilla alba) rendszeressé válása az újdonság.
Igazán látványos vízimadár-mozgás azonban eddig nem alakult ki, és partimadarakat sem észleltünk. Ennek oka egyrészt az, hogy nemrégiben hoztuk létre az első vizeinket (2025 március elsejével álltunk neki a munkának), másrészt az, hogy aszályos tavaszunk és nyarunk van, így jelentős árasztást, ami sok madarat hozhatott volna, továbbra sem tudtunk csinálni. Csak a Nagyberekben árasztottunk három alkalommal, ám a Nagysásrétre még csak egyszer, s épp csak egy kevés vizet tudtunk eljuttatni.
Ahhoz, hogy a vizes élőhellyé válás a madárvilágunkban is olyan radikális és pozitív változást hozzon, mint amilyen radikálisan javította a kétéltűink és védett halaink helyzetét, alapvetően három dolog szükséges.
- Idő kell, amíg a duzzasztásaink és árasztásaink révén megerősödik a nádas és a mocsári növényzet (ez idő függő, ezt nem tudjuk siettetni, ehhez bizonyára kell 1-2 év, ám 2026-ban már tavasszal is egészen más lehet a terület, mint az idén).
- Kell egy csapadékos időszak, amikor a Nagysásrét és esetleg a Kissásrét területén is áraszthatunk.
- Kell egy olyan időszak, amikor aktív a madárvonulás. Ezt leghamarabb 2025. július közepétől élhetjük át.
A három alapvető feltételből
se igazán csapadékos időszakot, se a madárvonulás időszakát nem éltük még át, hisz a vizes élőhelyeink mindössze 100 naposak. A tavaszi vonulás idején még épp csak dolgoztunk a víztestek létrehozásán. Július közepére azonban már – ha lesz addig csapadék – jelentős vízzel várhatjuk az átvonuló vízimadarakat.
Gémek, gólyák, récék, és partimadarak felbukkanására,
esetleg rendszeres jelenlétére csak akkor számíthatunk, ha sok víz jön és áraszthatunk a július 15. és október 15. közötti időintervallumban. De vannak kivételek, olyan fajok, amelyek kedvezőtlenebb körülmények között is megkerülhetnek. Ilyen az erdei cankó (Tringa ochropus) is. Már a vizes élőhely-rehabilitáció elején mérlegeltük, hogy mely fajok mikor jelenhetnek meg. A leggyorsabban megjelenő fajok a prognózisunk szerint az alábbiak lesznek (az első 10 faj, amelynek változni fog a státusza):
- Tőkés réce (Anas platyrhynchos) | Fészkelővé válik.
- Vízityúk (Gallinula chloropus) | Fészkelővé válik.
- Barázdabillegető (Motacilla alba) 2025-ben rendszeressé, 2026-ban fészkelővé válik.
- Erdei cankó (Tringa ochropus) | Meglesz az első előfordulás.
- Sárszalonka (Gallinago gallinago) | Meglesz az első előfordulás talajon.
- Guvat (Rallus aquaticus) | Meglesz az első előfordulás.
- Bakcsó (Nyctycorax nyctycorax) | A nyár végén „rendszeres” lesz a patakparton.
- Foltos nádiposzáta (Acrocephalus schoenobaenus) | Meglesz az első előfordulás.
- Réti cankó (Tringa glareola) | Meglesz az első előfordulás talajon (árasztás esetén).
- Függőcinege (Remiz pendulinus) | Meglesz az első előfordulás.
Ebből a listából az is kitűnik, hogy sok olyan madárfajt is várunk, melyeket sosem észleltünk itt, se a területünkön, se átrepülőben. Az első 10 faj listáján is 4 ilyen faj van. Az is látszik, hogy eddig tökéletesen eltaláltuk, mi fog történni. Viszonylag könnyű dolgunk volt. Ismerjük a területet, ismerjük a környezetünket, ebből könnyű volt kilottózni, hogy mely fajok milyen sorrendben érkeznek majd. Más kérdés, hogy ennek ellenére meglepett minket, hogy milyen gyorsan reagáltak a madarak a kedvező változásokra. A legnagyobb meglepetést – paradox módon épp a kiszámíthatósága miatt – az erdei cankó jelentette.
Partimadarakat vonzani a területünkre
a kis méretünk miatt is nehéz (1.7 ha a vizes élőhely), de az erdei cankó és a sárszalonka két olyan partimadár faj, amelyek megfordulnak kicsi vizeken is. A sárszalonka főként tavaszi vonuláson, áprilisban, ritkábban ősszel, és akár pocsolyák szegélyéből vagy vizesárokokból is felugraszhatunk egyet-egyet. De azért mindig nyílt területek közelében. Zárt, erdős, vagy növényzettel erősen borított helyeken kevésbé. 2024. őszén a birtoktól 7 kilométerre egy legelőn, egy pocsolyán is láttuk. Sárszalonkára legközelebb július végétől számítunk, ha tudunk árasztani. A fajlistánkon már szerepel, mivel egyszer észleltük a légterünkben, de talajon még nem. Ugyanez a helyzet a réti cankóval is.
Az erdei cankót sosem láttuk a birtokon, sőt a légtérben se, mégis rajta van már a fajlistánkon. Ez egy kicsit a szokottnál bonyolultabb helyzet. Két erdei cankót észleltünk 2021 késő őszén a Nagypatak partján, de a birtokhatáron kívül, a területünktől délre, körülbelül 200 méterre. A régiónkban az erdei cankó gyakran fordul elő ilyen kis patakok partján ősszel és télen. Nem ritkák a telelők, és akkor is rendszeresek voltak, amikor még kemény teleket éltünk (a nyolcvanas és kilencvenes években), s gyakran a havas patakok partjairól és zátonyairól reppentettem fel őket. Így tehát elvileg a Nagypatak hozzánk tartozó szakaszain is elő kellett fordulnia 25 év alatt. S miután végre meg is találtuk, még ha egy kicsit odébb is, úgy döntöttem: felveszem a fajt a listára.
2025. június 12-én késő délután
kimentem a parkolóba kiszórni a galamb-magkeveréket, de nem volt rá szükség, mivel nem fogyott sok. Ha már odáig kisétáltam, ránéztem a gyurgyalagfalra: a kotlás rendben zajlik, az egyik gyurgyalag (Merops apiaster) általában a villanydrótokon ücsörög, a másik a fészeküregben kotlik. Onnan aztán még lejjebb mentem a patakpartra. Látni akartam, milyen ütemben folytatódik az apadás. Nemrégiben részletesen beszámoltunk arról, hogy elfogyott a víz a patakból, és minden vizünk apadni kezdett.
Sok vízimadár számára a két legkedvezőbb helyzet, ha
- egy élőhelyet eláraszt a víz, és sekély öntésterület keletkezik,
- vagy épp ellenkezőleg, egy terület kiszárad és iszapos területek bukkannak elő.
Még ha nem is ipari méretekben, nem akkora területen, mint mondjuk egy szikes tó vagy egy lecsapolt halastó esetén, de nálunk is keletkeztek a napokban iszapos, kopár területek, hiszen a víz visszahúzódásával ez együtt jár. Nemcsak a kiszáradó csatornákban vannak iszappadok, hanem már a patak duzzasztott szakaszain is csökkent 15-20 centit a vízmagasság, így mindkét parton egy csupasz iszapos sáv keletkezett. Élőhelyi adottságaink miatt ezek az iszapsávok viszonylag rejtettek, sok helyen sűrű növényzet határolja, ezért jelentősebb partimadármozgás itt nem várható.
Az erdei cankó épp abban különbözik más partimadaraktól
(a neve is erre utal), hogy az ilyen viszonylag zárt, kicsi, nehezebben megközelíthető és feltárható iszapos élőhelyeket is kedveli. Megtalálja és kihasználja, sőt: beállhat az ilyen helyekre olyan stabilan is, hogy heteken vagy hónapokon át lehet látni. Ugyanakkor mivel ezek kicsi, és nyilván kisebb eltartóképességű élőhelyek, ellentétben a többi partimadárral, az erdei cankó egyáltalán nem, vagy csak kivétele esetekben alkot népes csapatokat. Számos partimadárfajtól az sem idegen, hogy több százas, ezres, vagy akár százezres csapatokat alkosson vonulás idején. Utóbbira például Hollandiában láttam példát az októberi partimadár-vonulás időszakában, amikor tízezres csapatok sem voltak ritkák. Magyarországon ez nemigen fordul elő. Az erdei cankó viszont sehol sem igazán csapatos madár, legtöbbször egyedül mozog vagy párban.
Elvileg tehát az aszály, a szárazodás, az iszappadok kibukkanása kedvezhet neki, de úgy gondoltam, hogy a megjelenéséhez kicsit korán van még. A jelentősebb partimadár-mozgások júliusban indulnak majd. Ennek ellenére, amikor a Cselle-öbölhöz értem, amelynek már csak a legmélyebb medencéjében van víz, egy erdei cankó reppent ki az öbölből. Épp csak a nádas fölé repült ki, és alacsonyan odébbhúzott, de a Nagyberek területét nem hagyta el. Könnyen lehet, hogy újra fogunk találkozni vele, mert egy erdei cankót bőven eltartanak a jelenleg rendelkezésre álló iszappadok, csatornamedrek és a patakpart, ráadásul átjárhat a szomszédos Horgász-tóhoz is.
Akár látjuk még, akár nem, ez a megfigyelés fontos határvonal ismét.
Először észlelünk partimadarat a birtokon, a talajon, konkrétan nálunk és konkrétan az élőhely-rehabilitáció során létrehozott vizeinken. Hozzá kell tenni azt is, hogy jó pár madárfajról tudunk, amelyek vonuláson és telelésen gyakran fordulnak meg olyan területeken, ahol az erdei cankó is. Ilyen madárfaj többek között a hegyi billegető (Motacilla cinerea), amit eddig mindössze 3-4 alkalommal láttunk a légterünkben, de sosem jött le; és ilyen faj a havasi pityer (Anthus spinoletta) is, amelynek előfordulását még a légtérben sem észleltük eddig. „Erdei cankós” öblökben gyakori a guvat, és sokszor vannak együtt sárszalonkával, erdei szalonkával (Scolopax rusticola), esetenként a ritkább kis sárszalonkával (Lymnocryptes minimus) és nagy sárszalonkával (Gallinago media) is. (Utóbbi kettő új madárfaj volna a birtokon.) Vagyis, ahol rendszeres az erdei cankó, más, érdekes fajokra is számíthatunk előbb-utóbb.
A partimadarak jellegzetessége az is, hogy viszonylag gyakoriak az úgynevezett átnyaralók. Vagyis az olyan madarak, akik viszonylag messze az északi-északkeleti, szibériai költőhelyeiktől a nyarat enyhébb vidékeken, délen, például a Kárpát-medencében töltik. Az egyik partimadárfaj, amelynek példányai rendszeresen nyaralnak nálunk, az erdei cankó. Amúgy rendesen tőlünk északra és északkeletre a tundraöv erdei mocsaraiban fészkel, ahonnan Afrika középső területeire megy telelni.
Magyarországon a tavaszi vonulása márciusban a legintenzívebb.
Az őszi vonulás korán indul, június végén (a legerősebb július vége és szeptember vége között), tehát akár egy korai őszi vonulóról is szó lehet a madarunk esetében. Annál is inkább, mert korábban nem észleltük, a közelünkben jelentős vizes élőhely nincs (ahol mindvégig ott lehetett), tehát valószínűleg egy nagyobb elmozdulás kellett ahhoz, hogy ránk találjon. Persze, sosem tudjuk meg, hogy pontosan honnan érkezett. Egy jelentősebb hazai vízről, egy másik, de közeli kis vízről, vagy valahonnan a szibériai vadonból. Csak annyit tudunk, hogy a legutóbbi verzió sem valószínűtlen, mert a partimadaraktól, s különösen az erdei cankótól nem szokatlan az ennyire korai vonulás. Ha így van valóban, reméljük, hogy az első partimadarunk az új vizeinken, az első fáradt vándorunk úgy dönt majd, hogy hosszabb ideig is itt pihen.
Egy-egy partimadár hosszas megpihenése azért is üdvös volna, mert segíthet további madárfajok megjelenésében. Amint azt nemrégiben megírtuk: a nádiposzáták és tücsökmadarak éjjeli éneke segíti az éjjel vonuló vízimadarakat abban, hogy akár a vak sötét éjszakában is megtudhassák, ha számukra alkalmas vizes élőhely felett visz az útjuk, s így esetleg úgy dönthessenek egy éjszakai órán is, hogy megszakítják a vonulást.
Ugyanígy a partimadarak is viszonylag gyakran hallatják a hangjukat éjjel.
Ugyanis a partimadarak zömének egészen érdekes a napi ciklusa: aktívak nappal is, és éjjel is (és alszanak nappal is éjjel is). Sok partimadár inkább mozog éjjel, ezért például az olyan gyűrűzőállomásokon, ahol partimadarakat is fognak varsákkal, egész éjjel folyik a munka. Én is jártam ilyen táborokban, életemben először a nyírségi Szelkó-tónál, ahol Prof. Dr. Szép Tibor vezetésével fogtunk partimadarakat, elsősorban partfutókat.
Tehát ha az erdei cankónk itt maradna, akkor esetleg csatlakozhatna hozzá újabb erdei cankó is előbb-utóbb, később pedig idecsalhatnának hozzánk újabb vizes élőhelyeket kereső, kóborló vagy már vonuló vízimadarakat. Akár új fajokat is.
Úgy legyen!
Borítókép / illusztrációk: Wikipédia, Pixabay
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Kert és vadon”
Alakul! 🙂 🙂 S egyik madárfaj hozhatja magával a másikat. 🙂
Az átnyaraló madarak mikor „nyaralnak”? Még költés előtt, vagy amikor már kirepültek a gyerekek? Mert költés és fiókanevelés közben – gondolom – erre nem érnek rá. Vagy útban hazafelé megállnak egy kicsit?
Vannak, aki visszajönnek Afrikából a kontinensre, de nem költenek, s így meg is állnak valahol, ami még nem a fészkelőhely, de már kellemes. Ezek zömmel fiatal egyedek.
Értem. Köszi! 🙂
Rettentő gyenge vagyok cankókban (is) . 🙂
Sebaj, én azt remélem, hogy lesznek még olyan árasztásaink, ami miatt kénytelen leszek segíteni téged (is) cankó-ügyekben is. 🙂 🙂