Fekete és fehér gólya a második árasztáson!
Mi a legszebb egy élőhely átalakításban? Könnyű volna azt mondani: nehéz kérdés. Valójában nagyon is könnyű. Nem kell kiragadni egyetlen jelenséget vagy fajt, mert a folyamat a legszebb. Ahogyan egymásra épülnek a dolgok. Ez persze frázis. Szokták is mondani, hogy nem a cél, hanem az odavezető út a legfontosabb. Ebben az esetben azért ez nem teljesen igaz, mert a védelmünket élvező fajoknak igenis a végeredmény számít, nekünk pedig ezek a fajok. Ám tény, hogy a leggyönyörködtetőbb és intellektuálisan is a legizgalmasabb a folyamat maga.
Nézzük tehát a legújabb, gólyás megfigyeléseinket is folyamatában!
Annál is inkább, mert ezek a megfigyelések már – még ha csak finoman is – talán azt jelzik: a gólyákkal kapcsolatosan is radikális változásoknak nézünk elébe (ha minden jól halad).
Természetesen, mint minden „nagy sztori”, a vizes élőhellyé alakulásunk is fejezetekre tagolódik, így mi sem kezdjük az elbeszélést mindig a legelejéről.
- A legutóbbi határkövet 2025. május 04-én értük el a Nagyberek terelő sáncainak befejezésével.
- Május hatodikán enyhén nőtt a Nagypatak vízhozama, ezért úgy döntöttünk: itt az ideje a második árasztásnak. Aznap este – először a birtok történetében – homokzsákokkal emeltünk az Árasztó-gázlón.
- Május nyolcadikára lett minden korábbinál nagyobb öntésterületünk a Nagyberekben (3000 négyzetméter).
- Ugyanezen a napon kikaszáltuk az öntésterület egy részét.
- Május tizedikén észleltük, hogy egy szürke gém módszeresen járja a területet.
- Ugyanezen a napon találkoztunk az árasztáson egy 12 fiókát vezetgető tőkés réce (Anas platyrhynchos) tojóval.
- Május 11-én reggel (8:55) ismét fekete gólya (Ciconia nigra) bukkant fel az Árasztó-gázló felett (korábban ugyanitt láttuk 04.16-án); pár perc után egy fehér gólya is keringeni kezdett.
- Pár órával később láttunk először a vizes élőhelyünkön landoló fehér gólyát (Ciconia ciconia), szintén az Árasztó-gázlónál.
Az áprilisban észlelt fekete gólya még lehetett átvonuló,
de a viselkedése alapján úgy ítéltük meg, hogy csak a jelenlétünk miatt nem szállt le a területre. A május 11-én látott madárra ez fokozottan igaz, és a megfigyelés kései időpontja is a közelben fészkelő madárra utal. A fekete gólya – hasonlóan sok más fajhoz, a vízityúktól (Gallinula chloropus) a tőkés récén át, a nádiposzáta- és tücsökmadárfajokig – fontos indikátorunk lesz.
2023 április 3. óta (ez volt az első észlelés) időnként látjuk a légtérben vonuláson, de még sosem fordult elő, hogy leszállt volna nálunk. Igaz, nem is volt oka rá. Egyszer, 2010. tájékán láttunk egy szedegető példányt a birtoktól úgy 1200 méterre délre, de ennyi. Most az a kihívás áll előttünk, hogy képesek vagyunk-e olyan szintű vizes élőhelyet teremteni, amit esetenként fekete gólya is meglátogat. Erre akkor van a legnagyobb esélyünk, ha a vonulás időszakában (március-áprilisban és augusztus-szeptemberben) jelentősebb területeket is árasztani tudunk. Ha a fekete gólyát sikerülne lehozni, esetleg évente 2-3 alkalommal a területünkön látni, az már kimagasló eredmény volna.
Végtére is hány olyan „udvar” van, ahol a fekete gólya is leszáll?
A vizes élőhely-rekonstrukció indikátorfajairól és vízimadarairól szóló nagy összefoglalóban még foglalkozunk a fekete gólyával részletesebben is.
A fehér gólyával kapcsolatos kérdések sem kevésbé érdekesek.
A birtok alapvetően alkalmatlan a fehér gólyának, legalábbis eddig az volt. Még a légtérben sem láttuk sokkal gyakrabban, mint a fekete gólyát. Talajon évente 3-4 alkalommal észleljük, mindig a friss kaszálón, de ott is csak pár órát tartózkodnak, közvetlenül a kaszálás után, nagy ritkán még látni őket másnap is. Ez viszont alapvetően változhat meg azzal, ha a völgyben vizes élőhely van. Ezt régóta tudjuk.
2000-ben még állítottam oszlopot a gólyáknak az Angolkert délkeleti sarkán, rajta fészekállvánnyal. Akkoriban még reméltem a fehér gólya megtelepedését, de csak pár alkalommal akadtak magányos, éjszakázó gólyák az oszlopon. Az utolsó mentett gólyám is éjszakázott pár hétig rajta, amikor már repülni tudott. Végül korhadás miatt az oszlopot kivágtam.
Kaszálás nélkül mindössze 2-3 esetben jött le a fehér gólya a területre 25 év alatt. Ezért megpillantani az első gólyát a gázlón, fontos pillanat volt. S annál is inkább fontos volt, amikor rájöttünk, hogy valószínűleg ugyanaz a gólya az első felbukkanását (május 11.) követően egészen addig rendszeres vendég volt az árasztáson, amíg a víz újra vissza nem húzódott (május 18.). Közel egy hétig rendszeresen láttuk. Megesett az is, hogy a nagy ebihalmentés után (erről hamarosan hozunk anyagokat), amikor a mentett ebihalakat figyeltük Marával a Nagyfűz-víznél, rájöttünk, hogy míg a patakparton bogarásztunk, a gólya mindvégig ott volt mögöttünk a berekben, az árasztott nádasban. Figyelt minket, de nem volt bizalmatlan.
Ez eddig a fehér gólya legrendszeresebb megfigyelése a birtokon.
Jó esélyünk van arra, hogy újabb árasztások esetén ismét megjelenhet. Ha pedig sikerül továbblépni a munkálatokkal, és áraszthatunk a Nagysásréten is, akkor a fehér gólya akár rendszeressé is válhat. Ha őszig mindezt elérnénk, indokolt lesz újra felállítani a gólyaoszlopot – most már úgy, hogy egyúttal élőhelyet is biztosítunk hozzá.
Borítókép / illusztrációk: Pixabay
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Kert és vadon”
Tegnap a patakparton a csónakázó tó közelében egy oszlop tetején lévő fészekben kelepelt egy gólyapár- bent a városban az autó parkoló közelében felemelő volt hallgatni őket.
A magazin olvasása megváltoztatja az embert- azt vettem észre magamon a hosszú sétáim során, hogy egészen máshogy nézem a patakot, a parkban felröppenő madarakat, az éppen virágokkal teli kaszálatlan útszélt, megbarátkoztam a vízisiklóval is- nem ugrom át sem a képet sem a cikket- és közben azt gondolom mit is írtak a Cenweben erről? Amúgy „agitpropozom” rendesen az oldalért a kisgyerekes munkatársaim között, akik arról panaszkodnak, már rendes környezet ismeret oktatás sincs az iskolában. Az egyik unokaöcsém nagy madárrajongó- ha végre lesz madaras könyved azonnal meglepem vele. Olvassa az oldalatok is. A magam részéről lepkegyűjtő lettem:-))))nyitottam egy mappát a fantasztikus lepkés fotók számára, tervezem, hogy az osztályom lepukkant előterét(sajnos évek öta nem festette ki a kh.) , ahol csak átjárnak a másik részlegekbe a páciensek, kifestem és körbe rakom a lepkés felvételekkel. „Cengaléria”- tudjátok mint a rocker rajongó tinik:-)))
Csodás látogatóitok vannak, màr ezért megéri…