Mekkora most az árasztott mocsárrét területe?
Talán ez lesz a leggyakrabban visszatérő és legfontosabb kérdés a birtok következő éveiben. Ez már az utóbbi két hét tapasztalataiból is látszik. A három vizes élőhelytípusunk közül ugyanis az árasztott mocsárrét nemcsak a legdinamikusabban változó élőhely, hanem madártani szempontból a legfontosabb is.
Emlékeztetőül: 2025 március elsejével vágtunk bele a vizes élőhely-rekonstrukciónak, elsősorban a környék kétéltűinek megsegítése érdekében. Alapvetően három vizes élőhelytípust hoztunk létre.
- A Nagypatak duzzasztott szakaszaival olyan lassú folyású, mély vizeket, amelyek leginkább a holtágakra emlékeztetnek.
- A Kisberekben létrehoztunk három kisebb, sekély tavat (állóvizet).
- Végül ott van a mocsárrét, amit eddig két esetben tudtunk elárasztani.
Utóbbi sok szempontból az egyik leggazdagabb vizes élőhely.
A sekély, hamar melegedő vízben gyorsan fejlődik mindenféle alacsonyrendű vízi organizmus és rovar. Számos madárfaj kifejezetten az ilyen ideiglenes vizekhez kötődik, gondoljunk csak az Alföld szikes tavaira, mocsárrétjeire, amelyeken az ország legértékesebb madárközösségei élnek!
Az első próbaárasztásról részletesen számoltunk be itt, azóta viszont lényegesen megváltozott a helyzet, mivel 2025.05.04-én sikerült a terelősáncokkal elérnünk a Hód-gázlóig, így biztonságosan tudtunk újabb és jelentősebb árasztásban is gondolkodni. Ráadásul az első árasztás tapasztalataiból levontuk azt a következtetést, hogy jelentősebb terület elárasztásához nemcsak terelősáncra lesz szükség, hanem arra is, hogy az Árasztó-gázlónál magasabb szintre duzzasszuk a vizet.
Az első árasztás alkalmával körülbelül 1400 négyzetmétert öntött el a víz,
többnyire csak pár centi magasan. Amikor elérte az öntésterület ezt a méretet, a gázló nem duzzasztott tovább. Pár napig az öntés szépen tartotta magát, de aztán (eső híján) a patak apadni kezdett, vele együtt az öntésterület is csökkent, míg legvégül – körülbelül egy héttel később – szinte teljesen kiszáradt az öntésterület. (az Árasztó-csatornában természetesen végig megmaradt a víz, de a tocsogók megszűntek).
Durván egy hónappal később, miután május negyedikén elkészültünk a Nagyberek valamennyi sáncával és csatornájával, kaptunk némi esőt. Két nap múlva érzékeltük, hogy kissé emelkedett a vízszint. Ekkor döntöttünk úgy, hogy itt az ideje a második árasztásnak. Ha több víz érkezett volna, elvileg a patak magától is elönti a Nagyberek egy részét, de a vízszint épp csak leheletnyit emelkedett. De mivel egyébként is az volt a terv, hogy a duzzasztás szintjét megemeljük, és ezzel hozunk létre az elsőnél jelentősebb árasztást, s egyúttal megkezdjük az Árasztó-gázló megerősítését (arra gondolva, hogy előbb-utóbb kapunk nagy áradást is), úgy döntöttünk, hogy homokzsákokkal, kézi erővel emeljük meg a gázlót szintjét.
Erről részletes posztban számoltam be itt.
A második duzzasztás – ahogyan azt az Árasztó-gázlónál már megszoktuk – sokat váratott magára, de végül másnap kiöntött a víz a Nagyberekben ismét, ám jóval nagyobb területen és magasabb vízállással. A víz egy része átszivárgott a Nagyberek-sáncon is a patakpartot kísérő sétányra, ott is jelentős tocsogókat hozva létre (a sétánynak ezt a szakaszát később talán szintén elárasztjuk). A Google Earth segítségével mérve, ezúttal nem 1400, hanem legalább 3000 négyzetméter került víz alá. A legmélyebb részeken 25-30 centiméteres víz állt.
A 3000 négyzetméter 90%-a nádas volt.
Az öntés Edward-fűz felőli oldalán körülbelül 100-150 négyzetmétert, vagyis egy szinte elhanyagolhatóan kicsiny területet kikaszáltam. Kettős célja volt ennek.
- Egyrészt szerettem volna rövid füves öntést (ez jó élőhelytípus).
- Másrészt az öntést körbekaszáljuk majd, hogy gyep vegye körbe, ne aranyvesszős, és jó tisztán látni, hogy hol kezdődik a vízzel elöntött terület.
Bár az így keletkező kis „rizsföldtől” nem sokat remélhettünk, mégis már másnap madarak lepték el, köztük jó fajok is (erről később).
Az árasztást követően körülbelül egy hétig szépen tartotta a vizet a Nagyberek, ám aztán ismét apadni kezdett a patakon a víz, ezzel együtt a Nagyberekben is. Május 16-án délelőtt már nem volt összefüggő víz az Árasztó-csatorna és a Nagyberek-csatorna között. Ha alacsony a vízállás a patakon, akkor a víz folyásiránya is megfordul, és a Nagyberekből szivárog vissza a víz a patakba. Ez egyúttal amolyan szabályozó szerep is: a Nagyberek az öntés révén kiegyensúlyozottabbá teszi a vízjárást a patakon. Többlet víznél befogad vizet (ami csillapítja az áradás erejét), apadásnál viszont visszaad vizet (ami lassítja a vízszint csökkenését).
Ez a kedvező folyamat paradicsomi állapotokat teremt
a vízi ökoszisztéma fajainak, de nekünk egyelőre magasabb vízre van szükségünk, hogy jelentősebb területeket is eláraszthassunk. Bőséges csapadék mellett persze nincs probléma. Most felmerült az is, hogy további csökkenés esetén homokzsákokkal megakadályozzuk a víz visszaszivárgását a patakba (elég lenne 6-8 homokzsák az Árasztó-csatorna szájába). Ezzel persze stabilizálni nem tudjuk a vízszintet a Nagyberekben, de jelentősen lassíthatjuk a kiszáradást. Nem attól csökkenne az öntésterület, hogy a patak „visszaveszi” a vizét, hanem csak a párolgástól.
Később finomhangolással beállíthatunk mindent úgy, hogy nekünk ne kelljen szabályozni a víz mozgását sehol, vagy csak minimálisan. De még mindig egy út elején állunk, nemcsak azért, mert a tervezett és szükséges területből mindössze a Nagyberek egy részét tudtuk árasztani (és a Nagysásrét meg a Kissásrét, valamint a Hermelines területét nem), hanem azért is, mert a vízjárás és a lejtések kitapasztalásában még nem ért véget az utunk.
Ha sikerül a patak vizével a Nagyberek után eljutnunk a Nagysásrétre, onnan majd a Kissásrétre, aztán pedig a Hermelinesen át a Kisberekig, és a Kisberektől a két patak torkolatáig kialakul egy egységes, de változatos vizes élőhely, akkor már a mérete is jelentősebb lesz, körülbelül 1.7 hektár (17 000 négyzetméter) a patak nélkül. A duzzasztott patakhossz területen belül jelenleg 420 méter + több mint 500 méter területen kívül = összesen ~ 1 kilométer. Átlagosan 8 méteres szélességgel számolva ez újabb 8000 négyzetméter, a nem duzzasztott patakszakaszokkal együtt minden bizonnyal eléri az egy hektárt. A szomszédos horgásztóval és záportározóval alkotott vizes élőhelykomplex területe már 6.1 ha (égeresek nélkül).
Égererdőkkel együtt az élőhelykomplex területe 16.68 hektár.
A Nagypatakot ( a birtokon kívül) kísérő felső rétekkel együtt már 26.6 hektár.
Egy olyan ~ 6 hektáros vizes élőhelykomplex, amit durván 20 hektáros pufferzóna vesz körbe, már egészen jelentős. Így tehát, bár mi aktívan csupán 2.7 hektárt kezelünk, hatásában olyan eredményeket érhetünk el, mintha egy 26 hektáros vizes élőhelyünk lenne. Ebből az is következhet, hogy míg 2.7 hektáros vizes élőhely nem indokolná bizonyos fajok megjelenését, mégis fogunk olyan fajokat észlelni, amelyeket csak egy „komolyabb” élőhelyen várnánk.
Bár áttörést értünk el a sáncokkal a hosszú hétvégén, a tervezett szártépőzés azonban elmaradt. Az előttünk álló héten bizonyos területeket muszáj szártépőzni.
- Leginkább a Nagyberek el nem árasztható, aranyvesszős részeit.
- A Nagysásrét és részben a Kissásrét területét, annak reményében, hogy hamarosan oda is eljuthat a víz.
- A Nagyvadföldet, ahol szokatlanul sok az aranyvessző.
- A Kisberek széleit.
- És az utakat, hogy a terület egészét behálózzák a rövid füves területek.
Azzal várunk még, hogy a sáncokat tovább vigyük a Hermelinesig. Ezzel megvárjuk az első tapasztalatokat a Nagysásrét területén. Viszont, amivel nem várhatunk, az egy apró kiegészítő-csatorna elkészítése a Nagyberek alsó végében, az őzetető környékén. Az öntésen megálló víz ugyanis az őzetető környékén megáll, és nem jut tovább a Nagysásrét és az Edward-csatorna felé. Itt szükség lesz egy az Árasztó-csatornához hasonló, „kedves”, sekély kis árokra, amely a Nagyberekből a vizet elviszi az Edward-csatornáig.
Ha ezt megoldjuk, akkor az Edward-csatorna feltelik vízzel, és közel hasonló jelentőségű vizet kapunk, mint amilyen a Nagyberek-csatorna. Az Edward-csatornából a víz idővel (szivárgás útján, a talajvízszint megemelésével) feltölti majd a Kis-csatornát, a Szakadt-csatornát és a Sakál-csatornát is. Így még alacsony vízállás mellett is legalább a csatornáinkat – belátható időn belül – feltölthetjük.
Abban a reményben írom mindezt 2025.05.17-én,
hogy a jövő hét végén már készen áll az új összekötő kis csatorna, és látni fogjuk, hogyan telik meg vízzel és élettel az Edward-csatorna mély medre. Ha pedig kapunk esőket (ez is lehetséges), akkor talán ismét áraszthatunk. Nem gondolom, hogy jóval jelentősebb területet, mint a második körben, de apró lépésekkel is elégedett lennék. Ha az Edward-csatornáig eljut a víz, akkor valamennyi víz talán felbukkan már a Nagysásréten is, talán az ottani nádasok alatt is. És az megint csak mennyei lenne.
Egyértelmű, hogy a Nagyberekben végzett munka rendkívül eredményes, ez lesz a jó irány. A Nagyberekhez hasonló, összetett vizes élőhellyé kell tennünk az alsóbb parcellákat is – és ha ezt elérjük, bármi megeshet.
Borítókép / illusztrációk: Pixabay
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Kert és vadon”
De szeretném madártávlatból megszemlélni a birtokot! Nagyon szép most is, de fentről minden sokkal szebb. 🙂
Nekünk is egyre jobban fáj, hogy még nem futja egy drónra, de ha összeadományoznak valakik körülbelül 130.000 forintot, akkor azonnal lépünk 🙂 🙂 A típust már kinéztük. 🙂