A holtfa szerepe nálunk | Ez eddig a legnagyobb rönkösünk!
Annyi írnivalót ad a vizes élőhelyrehabilitációnk, hogy apróbb, de fontos mozzanatok megírására alig futja. Még valamikor koratavasszal említettem, hogy 2025-ben felújítjuk az Angolkertet is. Ez a felújítás főként abból áll, hogy mivel a pandémia óta csak részben és csak ritkán volt nyírva (leginkább időnként kaszálva), az idén újra rövidre vágjuk, ha lehet faltól falig, ugyanis a tartós kaszálásmentesség következtében a virágos fajok egészen háttérbe szorultak. Ez is tanulságos eset. Mindig is mondtuk, hogy a nagy fűnyírás- és kaszálás-ellenesség szélsőséges formái egyáltalán nem indokoltak (a nyírás és kaszálás természetes kiváltója a legelés, amire a vadonnak szükséges van!).
A kérdés sokkal összetettebb annál, semmint annyit mondjunk csak: a kaszálás és a fűnyírás káros. Lehet az is. Abban a formában, ahogyan azt a legtöbb kertben végzik, valóban az, de még egyszer: jóval összetettebb kérdés ez. Sok értékes fajt pusztíthatunk ki a kaszálás elhagyásával, de akár csak a rossz időzítéssel is. De ebbe most nem megyünk bele.
Mindenesetre mi tettünk egy kísérletet egy olyan területen, ahol nagy kárt nem okozhattunk, és nem jött be.
A lényeg: az Angolkert gyepszintjét igyekszünk újra indítani oly módon, hogy első lépésben faltól falig leborotváljuk, aztán rendszeresen nyírjuk őszig. Így a röviden tartott gyep készen áll egész nyáron és ősszel a betelepülő fajok fogadására. Természetesen mi is segítjük a virágos felújulást. Legutóbb például az Angolkert füves területeinek körülbelül 70 százalékát felülvetettük szarvaskereppel (Lotus corniculatus).
Ugyanakkor egy kicsit rendet vágunk a kertben, ahol úgy ítéljük meg, alakítunk a bokrokon és fákon. Kivágtunk kiszáradt fákat, de ezeket sem égettük el, hanem gallyasokat és rönkösöket építettünk belőlük. Hozunk majd részletes beszámolót az Angolkertből is (videókat épp most raktunk fel a vadgerléről szóló posztban), de most csak a legnagyobb új rönköst mutatom meg. Talán páran emlékeztek még, hogy van egy rönkösünk a háznál, amelyen 2023-ban új fajként jelent meg a téli fülőke (Flammulina velutipes), majd 2024 decemberében már egészen népes telepekben burjánzott. Ez a faj újabb lökést adott a rönkösök létrehozásához.
A rönkösök ötlete eredetileg 2022 őszén született.
Az év nyara volt az utóbbi 100 év legaszályosabb nyara. Sosem felejtjük el azokat a hónapokat. Én például sokat csellengtem akkor az Alföldön, a Kiskunságtól kezdve a Hortobágyon át Dévaványáig. Ijesztő volt az a radikális szárazság. Ősszel aztán váratlanul megérkeztek az esők és mivel már az előző évek is szárazak voltsak, a gombák olyan tömegben jöttek elő, mintha az összes év valamennyi elmaradását akarnák pótolni. 2020 tavaszán, a pandémia legelején készítettem az első gátat a Nagypatakra (jelenleg ez a Hód-gázló), ami először szépen megemelte a vízszintet, de ami aztán pár nappal később kiszáradt.
Az volt az első tavasz, amikor a Nagypatakból teljesen eltűnt a víz. Szóval, a gombaféléknek volt mit bepótolniuk. 2022 ősze tehát gombadömpinget hozott. Több mint 150 kalapos gombafajt találtunk a 11 hektáros rezervátum területén szeptember eleje és október vége között. Köztük rendkívül sok volt a korhadéklakó, ágakon, kidőlt fatörzseken tenyésző faj.
Ekkor határoztuk el, hogy a gombák aktív védelmét is felvesszük az agendánkba.
A 2022-es gombabőség egyrészt a csapadéknak volt köszönhető, másrészt annak, hogy a birtokon a kiszáradt fák is védelemben részesülnek, és a holtfa is. Már a kezdetek, vagyis 2000 óta. Ezért holtfában rendkívül gazdag a területünk, különösen a patakparton, de az erdősült parcellákban és a bokorsorainkban is. Ha ezt passzív gombavédelemnek tekintjük, akkor fogalmazhatunk úgy:
2022-ben az aktív gombavédelem korszakába léptünk.
Még azon az őszön megépítettük az első rönköseinket, sőt: távoli, de gombafajokban rendkívül gazdag, amúgy pusztulásra (tarvágásra) ítélt erdőkből átszállítottunk magunkhoz rönköket és avart is.
2025 tavaszán újabb rönköst raktunk az Angolkertben, méghozzá a téli fülőkés rönkösünk folytatásaként. A régi rönköst is megnöveltük körülbelül 60 százalékkal, az új rönkös pedig minden eddigi rönkösünknél nagyobb. Ebben benne van az a nem titkolt remény is, hogy egyszer annyi téli fülőke nőhessen ezeken a rönkösökön, hogy már mi is jó szívvel vegyünk le belőle a karácsonyi vacsorákhoz.
A rönkösök megint csak új fénytörésbe kerültek 2025-ben
a kétéltűek alapos kutatása után. Mivel 2025-ben temérdek adatot gyűjtöttünk arról, hogy meghökkentően jelentős, ritka fajokból álló kétéltűfaunánk van, gyepi békával (Rana temporaria), mocsári békával (Rana arvalis), alpesi tarajosgőtével (Triturus carnifex), és sok pettyes gőtével (Lissotriton vulgaris). Ezek a fajok csak pár hetet töltenek a vízben a szaporodás időszakában, aztán elvonulnak az erdőkbe, ahol magányosan élnek. Számukra a legfontosabb búvóhelyek a földön heverő rönkök, ágak, üreges tönkök adta búvóhelyek. Törekszünk is rá, hogy a Nagypatak mentén, vagy a Kisberek közelében is a lehető legtöbb rönköst hozzuk létre a következő években. Ezzel nemcsak a gombákat és millió rovart, hanem a kétéltűeket is védjük.
Borítókép / illusztrációk: Centauri
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Kert és vadon”
Ez elképesztő- már nem is bírom követni- minden mindennel összefügg. Szeretem a gombás posztjaitok is. Látszólag ami rendezetlennek tűnik az mégis csak egy tudatosan alakított élőhely.
Most nagyon fején találtad a szöget. Listákból dolgozom, és jó ideje felírtam egy témát: „Miért írok meg mindent ilyen részletesen?” Úgy érzem, erre a kérdésre muszáj egyszer részletgazdagon válaszolni. Van pár nyomós érvem az ennyire aprólékos dokumentálás mellett. Az egyik érvem épp az, hogy szeretném a gyakorlatban, folyamatában megmutatni nektek, milyen gazdag és szövevényes a bioszféra, amely fenntart minket, és még olyan kicsiny helyen, mint amilyen a rezervátumunk, megmutatkozik ez a szövevényesség, ez felfoghatatlan és gyönyörködtető gazdagság és komplexitás; amint egy ilyen léptékű munka nemcsak a kicsinységünket mutatja meg, hanem a „nagyságunkat”, azt a képességünket is, hogy bár elenyészők vagyunk a világhoz mérten, mégis döbbenetesen nagy részt tudunk átlátni belőle. Talán ez a tudatalattiban átélt ősélmény hívta elő a Homo sapiensben a hitet is, azt a vélekedést, hogy van isten, sőt, olyan isten, aki figyel az emberre, máskülönben nincs arra magyarázat, hogy egy ennyire elenyésző kicsi porlény hogyan férhet a nálánál jóval hatalmasabb jelenségek és igazságok közelébe. 🙂
„egy ilyen léptékű munka nemcsak a kicsinységünket mutatja meg, hanem a „nagyságunkat”, azt a képességünket is, hogy bár elenyészők vagyunk a világhoz mérten, mégis döbbenetesen nagy részt tudunk átlátni belőle.” – igen, valahogy így. Én csupán csodálni tudom ezt a munkát, átlátni ilyen komplexen nem -csupán másként jelen lenni az életben.