Telelő szőlőrigók! | Soha ennyi rigó nem telelt itt
Napok óta – videókban is – láthatjátok, hallhatjátok, hogy a birtok életében jó ideje domináns szerep jut a rigóknak. Legutóbb, amikor rekord hosszúságú élő közvetítést adtunk a birtokról, szinté sok szó esett a rigóinkról ITT.
Ez voltaképp 2024 októbere óta van így,
amióta a rigók létszáma rekordot döntött, s volt olyan nap, amikor közel ezer rigót észleltünk a mindössze 11 hektáros természetvédelmi területünkön. A rigódömping oka a rekord kökénytermés. 25 éve kezeljük a területet, de soha ekkora termést nem hozott a kökény. Enne elsősorban mikroklimatikus okai vannak. Röviden: fagyzugos helyen vagyunk, hegyvidéki éghajlattal, ahol a legtöbbször megfagynak a kökény virágai. Ezért ritka a bőséges termés. Az is hozzájárul a rekordterméshez, hogy a kökénybokorsorokat és kökényeseket több parcellában is 25 éve „gondozzuk” és szaporítjuk.
A régi bokrok (Őskökényes) sokat terebélyesedtek, és sok új bokor is termőre fordult. Ha a 2024-es bőtermés okaira vagytok kíváncsiak, akkor ajánlom az erről szóló „színes-szagos” cikket ITT.
Nem tudom megállni azt sem, hogy meg ne említsem ismét: ezekért a bokorsorokért harcoltam 2023 áprilisában, amikor buldózerrel mentek neki az útmenti bokorsornak, aminek az lett a vége, hogy infarktust kaptam, kórházba kerültem, meghaltam, majd feltámasztottak.
Most látszik csak igazán, hogy egy ilyen bokorsornak mekkora értéke van télen is!
A rendszeres „téli rigók” közül a szőlőrigó (Turdus iliacus) a legritkább Magyarországon.
Alapvetően négy rigófajjal találkozhatunk télen:
- Fekete rigó (Turdus merula) – Telel, főként lakott területeken.
- Fenyőrigó (Turdus pilaris) – Főként téli vendég, tömeges, és bárhol látható.
- Léprigó (Turdus viscivorus) – Állandó, kisebb számban, s főként erdők és hegyvidék.
- Szőlőrigó (Turdus iliacus) – Főként átvonuló, változó számban, mindenütt, ahol bogyósokat talál.
Nyáron a fekete rigó után a második leggyakoribb faj az énekes rigó (Turdus philomelos), ám az énekes rigó elvonul. Bár néha akadnak telelők is. Ha Magyarország rigóiról érdekel egy teljeskörű összefoglaló sok szép fotóval és vieóval, akkor nézd meg EZT a cikket.
A telelő rigófajok közül a szőlőrigó a leginkább szórványos,
vagyis egy madarász számára, ha találkozik velük, mindenképp különleges élmény. Nem mellesleg rendkívül szép kis rigófaj. Az európai rigófajok közül ő a legkisebb. Határozása viszonylag könnyű, jellegzetes a feltűnő, fehér szemsáv, az oldalán a borvörös szín. Ez a borvörös alapvetően a szárnybélés színe, ami általában reptében is jól látható. Hangja is jellegzetes, arról akár még éjszaka is felismerhetőek a vonulók.
Miután évek óta nem láttam a birtokon szőlőrigót – amikor mégis, akkor csak 1-2 példányt elvétve –, 2025-ben egészen más a helyzet. Feltehetően jóval korábban is itt voltak már, de miután nem igazán végeztem megfigyeléseket karácsony táján, nem észlelhettem őket.
Először 2025.01.07-én láttam, hogy szokatlanul sok fenyőrigó mozog a birtokon, és amikor kicsit bejártam a területet, az Újliget sűrűjéből kiugrott 15-20 „barna rigó”. Abból, amit láttam, lehettek volna akár telelő énekes rigók is. De télen énekes rigót ilyen csapatban csak kivételes esetben látni, ezért már akkor is úgy gondoltam, hogy szőlőrigókat láttam. Épp ezért szántam rá aztán még több időt a rigók megfigyelésére másnap, 2025.01.08-án.
A szőlőrigók megfigyelése nem mindig könnyű.
Sokszor beveszik magukat a bokrosok sűrűjébe, ahol alig látni őket, nem várják be a megfigyelőt, és amikor kisurrannak a bokrosokból, igyekeznek észrevétlenül, alacsonyan, a takarásokat kihasználva lelécelni. Ezért sokat kellett nézelődnöm, próbálkoznom, míg végül megbizonyosodtam róla, hogy valóban szőlőrigók vannak a birtokon, és még többet kellett ügyeskednem, míg sikerült elkészíteni az első fotókat. Jó fotót máig sem sikerült lőnöm, de annak örülök, hogy pár fotón látszanak, és egy rövid videó is készült róluk.
A szőlőrigó vonulásáról érdemes tudni,
hogy távoli északkeleti területekről vonulnak keresztbe, délnyugati irányban. Az Ural környéki madarak például átvonulnak rajtunk Spanyolország felé tartva. Télen már jóval kevesebben vannak. Az irodalom szerint nemigen állnak be egy-egy élőhelyre, inkább régiókban kóborolnak. Az én 40 év alatt gyűjtött tapasztalataim ennek némiképp ellentmondanak. Ezúttal is az a helyzet, hogy a szőlőrigók beálltak a birtokra telelni. Most már több mint 10 napja folyamatosan itt vannak.
A kökény mennyisége még mindig annyi, hogy ez a telelő állomány – ha nem jön közbe semmi – kihúzhatja itt egészen márciusig, amikor is elindulnak vissza, északkelet és Szibéria felé a fészkelőhelyekre.
A birtokon telelő rigók mennyisége így alakult az utóbbi 10 napban:
- Fenyőrigó (Turdus pilaris) | 80-100 példány
- Szőlőrigó (Turdus iliacus) | 60 példány
- Fekete rigó (Turdus merula) | 20-25 példány
- Léprigó (Turdus viscivorus) | 3-4 példány
A globális felmelegedés hatása
miatt remélhetjük, hogy a jövőben egyre gyakrabban lesz az ideihez hasonlóan bő kökénytermés. Ugyanakkor azt is látjuk, hogy mennyire fontos a kiegyensúlyozott téli bogyóellátás a rigók számára. Ezen sokat javíthatunk, ha például olyan fajokat telepítünk a több ezer kökénybokor mellé (galagonyánk is szép számmal van, és sok helyen fagyöngy is), amelyek nem érzékenyek a fagyra, közönséges borókát vagy például virginiai borókát. Az ország egyik legjobb szőlőrigós területe alighanem a debreceni botanikus kert, ahol például a virginiai boróka az egyik fő táplálékforrás a százával, néha ezrével rajzó szőlőrigó számára.
Így az idei megfigyelések újabb lökést adnak annak is, hogy a fásítási-bokrosítási munkákat újra átgondoljuk, és igyekezzünk mihamarabb jelentős számban új bogyósokat telepíteni.
Addig is hatalmas öröm,
minden nap szőlőrigókat látni! Remélem, tavaszig jut idő esetleg arra is, hogy értékelhető fotókat és videókat készítsek róluk. Erre tökéletes terep lenne az Újles, amitől pár méterre lógnak a rigók a kökénybokrokról. A lest lessátorrá alakítani sem volna nehéz, de egyelőre nem jutott rá idő. Épp most érkeznek az első verébodútelepek, zajlik javában a sármányok gyülekezése is, ráadásul 2025.01.17-én találtam egy őztetemet, amire most holló- és ragadozómadár-etetést és lest alapoznék. Szóval most annyi a dolog, hogy a rigófotózás kizárt, de ha igazam lesz, és maradnak még sokáig a kökénytartalékokon, talán őket is megnézhetjük közelebbről is.
Borítókép / illusztrációk: Pixabay
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több cenweb
Milyen érdekes, hogy a fagyöngy nem mérgező a madaraknak. A kökény bokorsor az a birtokon van? Te ültetted? Ha igen hogyan gondolta bárki is, hogy kivágja?
Nemrég sikerült eladni a szüleink birtokát- aki megvette kifogásolta, hogy útban van a 60 éves fenyőfa a ház előtt, meg az 50 éves hársfa a kisház előtt. Mondtam neki bontsa le a házat és hagyja meg a fát- eddig még a hársfa megmenekült, de a fenyőfának menni kellett…..
Vajon most, egy év múlva mi újság a birtokon ebben a pokoli hidegben? 🤔