Hósirály | Európa és Magyarország madarai: minden, amit tudni kell róla!

hósirály jégmezőn wikipédia 10

Hósirály (Pagophila eburnea) | Európa és Magyarország madarai: minden, amit tudni kell róla!


Mivel a hósirály viszonylag kicsi és egybefüggő területen, a Jeges-tengeren él, ahol nemigen van mód arra, hogy a populációk tartósan elkülönüljenek egymástól, a hósirály úgynevezett monotipikus faj, vagyis nincsenek alfajai. Elterjedési területének bármely pontján ugyanazt a formát találjuk. Ez tovább egyszerűsít az amúgy is könnyű határozást.

A hangja Svensson szerint a csérek hangjára emlékeztető ”kríío”. | link |


  • Magyarországon bizonyítottan nem fordult még elő, de a Nomenclator Bizottság által elutasított megfigyeléséről sem tudunk. Hozzánk legközelebb Lengyelországban a Balti-tenger partján észlelték, legutóbb 2024 novemberében (ezt az öreg madarat több magyarországi megfigyelő is megnézte és fotózta (képeket a birding.hu oldalon találni)
  • Európában szintén ritka, hiszen nem vonul, így a zord telet is a Jeges-tengeren, az Északi-sark közelében tölti. Kóborló példányai ritkán elvetődnek Európa partjaira is. Az eBird észlelései alapján főként Nagy-Britannia partjainál észlelik időnként, illetve Skandináviában. Legdélebbi megfigyelése Lisszabon környékéről származik.
  • Glóbusz / Észak-Amerikában kicsit más a helyzet. Szintén az eBird adatai alapján úgy tűnik, hogy valamivel rendszeresebben húzódik délre, és gyakrabban jelenik meg a fészkelőterületén kívül. Grönlandtól a Labrador-öbölben délre kóborolva, az Atlanti óceán keleti partja mentén lejut New Yorkig, sőt délebbre Delaware államba is. Az észlelések megoszlása azt sugallja, hogy kis számban a Szent Lőrinc-öbölből a Szent Lőrinc folyót követve szórványosan eljutnak egészen a Nagy-tavakig. Európában nem látjuk nyomát annak, hogy ilyen mélyen behatolnának hósirályok a kontinens szívébe.  

hósirály elterjedése térkép Wikipédia
Forrás: Wikipédia
Hósirály észlelések az eBird-ön

A sarki jéghez erősen kötődő faj. Több forrás is említi, hogy előszeretettel vadászik a nagy jégmezők peremén. Drasztikus fogyatkozását is összefüggésbe hozzák azzal, hogy a jég visszaszorulásával egyre kevesebb jégperemet talál. Arra vonatkozóan, hogy miért épp a jégmezők pereme jelent számára megélhetést – és miért nem mondjuk más nyílt vízfelületek – nem találtunk forrást. Fészkelőhelynek a jeges vizek közelében található szigetek, többnyire sziklaszirtek szolgálnak. Aligha jut el északabbra a hósirálynál másik madárfaj. Konkrétan az Északi-sarkon vagyis a Föld legészakabbi pontján még nem észlelték, de attól mindössze 130 mérföldre már igen.

Hasonló más sirályfajok életmódjához. Vizek mentén, jégmezők mentén él, a vizek közelségét nem hagyja el. Szárazföldek belsejébe is csak ritkán kalandozik el, akkor is jobbára csak Észak-Amerikában és főként a fiatal példányok.

Halakat, rákféléket fogyaszt, de a parti zónában vagy szigeteken rágcsálókat és madárfiókákat is zsákmányol. Nyilván a zord körülmények és szűkös táplálékforrások miatt nem válogatós, és bizonyos időszakokban kimondottan dögevő. Rámegy a fókák, rozmárok, és cetfélék (bálnák és delfinek) tetemére. Rendszeresen kísérgetnek jegesmedvéket, hogy a medvék ételmaradványaiból lakmározzon. Összegyűlnek azokon a helyeken is, ahol a fókák szülnek, és rámennek a méhlepényekre. Hulladéktelepekről egyelőre nem találtunk adatokat, de nem zárható ki, hogy Észak-Amerikában szeméttelepeken is láthatják. Brehm szerint (lásd lejjebb) a fókák és rozmárok ürülékével táplálkozik.    


Évente egyszer költ, mohával, zuzmóval és hínárral bélelt fészekmélyedésben, amelybe 1-3 tojást rak.

A piros színre sok sirály faj érzékeny (ahogyan azt részletesen megírtuk a kulcsingerről szóló cikkünkben), de a hósirály különös figyelmet fordít a vörös színre. Sarkvidéki kutatók szerint, ha piros tárgyakkal találkoznak, azokat ismételten csipkedik, beleértve a ruhákat is. Ha egy tetemre érkeznek hósirályok, miután a csontokig letisztították azt, a hóban maradt piros foltokat, az utolsó vércseppeket is felcsipegik. Ebben az esetben talán ugyanaz a kulcsinger, amely a nagy tengeri sirályoknál a szülőmadarak etetéséért felelős, itt azt a célt szolgálja, hogy a hósirályok maradéktalanul hasznosítsák a sarkvidék táplálékforrásait.

Télen csak kismértékben mozdul el délre, körülbelül az északi-sarki jégmező déli pereméig jön ki. Európában rendkívül ritka, és nem hatol be a kontinens belsejébe, míg Észak-Amerikában valamivel gyakoribb, és a szent Lőrinc folyó mentén a földrész belsejébe is behatol kis számban.

A fészkelő területek kívül kóborlókat csak az ősztől tavaszig terjedő időszakban lehet látni (kivétel lehet bármikor egy sérült példány

Meglepő, de nem találtunk jelölési-megkerülési adatokat. Európában biztosan nem, holott az egyik legfontosabb állomány a Spitzbergákon él, ahol például a sarki csérekkel kapcsolatosan nagyon jelentős jelölés, sőt műholdas követés zajlik (erről írtunk részletesen ITT). Egy forrás (Cornell Egyetem) szerint a legidősebb hósirály legalább 23 éves és 11 hónapos volt, amikor 2005-ben Grönlandon lelőtték. Ugyanez a madár 1982-ben még Kanada legészakibb, lakatlan vidékén, Nunavutban mozgott (ez az adat nyilván csak gyűrűzés útján keletkezhetett).  

2012-ben a hósirály világállományát 19.000 – 27.000 példányra becsülték. Többségük Oroszország északi-sarki vidékein élt, 2.500-10.000 példány. Ebből 4000 példány a Szevernaja Zemlja szigetcsoporton, 8000 példány pedig a Ferenc József-földön és a Viktória-szigeten. Grönlandon is 4000 példányt tartottak számon, Kanadában pedig 500-700 példányt. Ahhoz mérten, hogy milyen hatalmas területről beszélünk, a faj létszáma eredetileg sem volt nagy, ráadásul az utóbbi évtizedekben gyors fogyatkozásnak indult.  

Claude Joiris belga kutató 1988 és 2014 között sokat ingázott jégtörő hajóval Grönland és a Spitzbergák között. Adatait összegezve azt találta, hogy a hósirályok száma 2007 után a hetedére zuhant. Kanadában is hasonló csökkenést észleltek, ahol a 2000-es évekre a hósirályok száma az 1980-as szinthez képest 80%-al volt kevesebb. Az oroszországi állományokról sajnos egyelőre nem találtunk adatokat.  

Három ok is közrejátszhat a hósirályok drasztikus ritkulásában. Elsődleges okként szinte mindenhol a globális felmelegedést említik. Egyes források szerint a hósirály – mivel rendkívül erősen kötött a jégmezőkhöz (hasonlóan a jegesmedvéhez) – a sarkvidéki madárfajok közül a legveszélyeztetettebb. Más kutatások a sarkvidéki madárfajok jelentős ólomterhelését tárták fel, ami kedvezőtlenül hathat a termékenységre. Végül a vadászat is érzékenyen érintheti a faj még megmaradt állományait. Védelméért a vadászat teljes leállítása volna szükséges, ugyanakkor kétséges, hogy bármiféle védelmi intézkedés ellensúlyozni tudja-e, hogy a felmelegedés miatt lassan (vagy evolúciós léptékkel mérve nagyon is gyorsan), és biztosan megszűnik az élőhelye.   

A hósirályok általában nem érintkeznek a vízzel, nem szállnak le rá és nem lépnek bele, ha a levegő hőmérséklete fagypont alatt van, és mivel az év nagy részében fagypont alatti a hőmérséklet, előáll az a paradoxon, hogy egy vizekhez kötött vízimadár az év jelentős részében épp a vízzel nem érintkezik.

Jobb volna az ilyesmiről hallgatni (talán), de egyszer életemben (ráadásul nem is egyedül, hanem egy akkori tanítványommal) láttunk egy fiatal hósirályt Magyarországon, a Kis-Balatonnál egy dankasirály csapatban márciusban. Sajnos a madarat csak átrepülőben láttuk, fotó nem készült, de ma is élénken emlékszem a hófehér alapon fekete pettyes sirályra. Egy ilyen „röpke” megfigyelés alapján a hósirály természetesen nem kerülhetett a Nomenclator Bizottság elé, így csak egy meghökkentő emléke marad. Ugyanakkor várható, hogy előbb-utóbb megkerül egy hósirály Magyarországon is.   

A 2024-es lengyel hósirály éjjel

Alfred Brehm viszonylag szűkszavúan az alábbiakat írja róla:

Karcsú testalkat, hosszú szárny és hosszú farok, rövid csűd és rövid, illetve keskeny úszóhártyák jellemzik a hósirályt. Öreg korában tiszta fehér és evezői némelykor rózsaszínnel futtatottak. Szeme sárga, szemgyűrűje kárminpiros; csőrének tőfele kékes, hegye vörössárga, az orrlyukak előtt fekvő és a csőrt körülfogó gyűrű zöldessárga; lába fekete. A fiatalok feje és nyaka szürkés, dolmányuk, valamint evező- és kormánytollaik hegye feketén foltozott. Howard Saunders szerint a 3–4 hónapos, röpképes fiókák füstszürkeszínűek, sötétebb fejtetővel. Hossza 52, kiterjesztett szárnymérete 110, szárnya 32, farka 14 cm.

Hazája a magas észak, honnan az alacsonyabb szélességi övekbe csak ritkán jutnak el egyes eltévedt példányok. A Spitzbergákon, az ázsiai Jeges-tengeren rendszeresen megfigyelték, de Izlandon már hiányzik.

Legfontosabb táplálékát, mint Martens állítja, a fókák és rozmárok ürüléke képezi. Ennek folytán sokáig és türelmesen várakozik a jégkéregben levő lyukak körül, ahol a fókáik a vízből felbukkannak. A jégen mindig az ilyen lékek körül vannak a fókák nyugvóhelyei, melyeket ürülékük barnára fest, ezt azonban a hósirályok jobbára elfogyasztják.

További ajánlott linkek | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10


Előre is köszönjük, ha megosztod ezt a cikket másokkal is!

Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!


sirály csüllő adomány madár

Kedves olvasó,

ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).

Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!   


még több madár

Visual Portfolio, Posts & Image Gallery for WordPress

1 hozzászólás

  1. Csodaszép, és csoda érdekes. Hallal is táplálkozik, de nem megy be a vízbe, na meg az úszóhártya……
    A hangja nem valami szép, mint a „mi” dankánknak sem.
    Igazán precíz takarítók. 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük