41 fokos hőség van nálunk. Brutális!
Napok óta tartjuk magunkat a rendkívüli melegben. A vizeink egyelőre még bírják, a Nagypatak duzzasztott szakaszaiban még mindig átlagosan egy méter fölötti víz áll. A Kisberek tavaiban semmit sem csökkent a vízszint, de a táj kezd szalmasárgára sülni. És a fejem is egyre nehezebben bírja ezt a szélsőséges hőhullámot. Tegnap például nem is annyira a magas hőmérséklet, mint inkább az elviselhetetlen páratartalom kínzott meg. Persze, ennek is volt előnye: az este nem is szubtrópusi, hanem klasszikus trópusi éjszakát hozott, amikor is nem hűl a levegő, vagy épp csak alig, és egy szál gatyában is ragadsz-tapadsz, izzadsz és ájuldozol, a levegő páratartalma meg olyan magas, mint egy saigoni kukoricafőző-hangárban.
Szél semmi, levél se rezzen.
Ráadásul holdvilág sincs, ez pedig klasszikusan az a helyzet, ami a legjobb éjszakai lepkészéshez. Lepkésztünk is 2025. június 25-ről 26-ra virradóan, hajnali 2.30-ig, s nem is eredménytelenül. Bár a klasszikus trópusi felállás ellenére sem volt annyi lepke, mint amennyi tavaly ugyanebben az időszakban.
Hajnalban kicsit frissült a levegő. Hajnali öt óra felé feküdtem le, de reggel 7 körül már meg lehetett fulladni a könyvtárszobában. Megadtam magamat, annál is inkább, mert az infarktus óta a veszélyeztetett csoportba tartozom, egy erősebb hőhullám akár ki is nyírhat. A fejem olyan nyomás alá került álmomban is, mintha présbe fogták volna. Beletörődtem, hogy az idén is kénytelen leszek használni a klímát. Felrángattuk a klímát a dolgozószobába, beüzemeltük, és így körülbelül fél óra múlva már olyan kellemes lett a levegő, hogy tudtam aludni. Igaz, nem sokat, délután egykor felriadtam.
Csodálatos hírt kaptunk, végre – nem kevés hercehurca után – megérkezett a drón. Emiatt be kellett menni a városba, ráadásul kétszer is. Nem hittem a szememnek, de ahogy láttam, mások is elhűlve nézték, hogyan fő meg az egész környék. Nem az Alföldön vagyunk, ez itt nem Szeged belvárosa, és nem is Spanyolország, mégis: még délután 16:45-kor is, két helyen is 41 fokot mutattak a köztéri hőmérők. Sosem láttunk ilyen számokat korábban.
Most elvileg zápor és lehűlés jön.
De csak átmeneti lehűlés, aztán pár nap után folytatódik a hőség, még ha 41 fok nem is lesz. Ez akkor is durva. Tegnap még jártam a patakparton, de nem volt ott semmi. Behalt minden. Nagyon kellene már az eső is. Nem kevés, hanem sok. Nemcsak nálunk, hanem az egész országnak.
41 fok.
Nem tudok napirendre térni efölött. Hol lesz a folyamat vége? Magam is írtam már, mondtam már, hogy az én generációm is megéli még a 45-50 fok közötti hőtartományt. Jó eséllyel látjuk majd, amint a szélsőséges időjárás komplett élőhelyeket szüntet meg, erdőket irt ki, és lehetetlenné teszi az élelmiszertermelést hatalmas területeken. De minden alkalommal, amikor látványos, brutális, egyértelmű, kézzel fogható módon, hogy a bőrömön érzem, arcul csap a legújabb, forradalmi anomália, az éghajlat és az élővilág (az egész világ) radikális átalakulása, egyfajta „hisztéria és részvéttelenség”, mindig megdöbbent, hogy ez ilyen. Hogy egyrészt épp olyan, amilyennek gondoltuk, másrészt sokkal rosszabb. A valóságban. Harmadrészt az is mindig megdöbbent, hogy bár tudtuk: ez ilyen lesz vagy ennél is rosszabb., alapvetően nem tettünk a felmelegedés mérséklésének érdekében szinte semmit. Tátott szájjal néztük, vártuk, hogy lassítás nélkül az arcunkba tolasson a több évszázadnyi (évezrednyi) korlátoltság és bűn végzetes következménye.
Borítókép / illusztrációk: Pixabay
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több blog
Itt Zuglóban, este nyolckor, kb. 3. emeleti magasságban 36°C. Én ezt nem tudnám klíma nélkül elviselni. És még csak június van… Mi lesz még a nyár végéig?
Ilyen forróságban a locsolás se sokat ér – talán épp csak életben tart -, a növények leveleit leégeti a nap. ☹
Most olvastam egy részletesebb meteorológusi véleményt, amely roppant óvatos, nyilván, hisz hosszútávon nem tudunk prognózisokat készíteni, de azért benne van a levegőben – a pánikkeltés szándéka nélkül, józanul is -, hogy amennyiben a június ilyen eszement forró és száraz, akkor mit hoz a nyár második fele? Olyat is láttunk már, ugye, amikor a hőhullámok és szárazság kitartott az ősz közepéig. Most azon kell gondolkodnunk, hogyan tudunk olyan körülményeket teremteni, hogy dolgozni is lehessen a nyáron. Az utóbbi két napban már a munkánkat is hátráltatta a forróság. Arról nem is szólva, hogy árasztásokról egyelőre nemigen álmodhatunk. Örülünk, ha marad víz a patakban. Attól tartok – sajnos a beteg szívem is ezt súgja -, hogy talán belefutunk egy szeptemberig tartó turbó-hőségbe.
Én is ettől tartok, hogy ilyen nyarunk lesz! 😕
Örüljünk, hogy tavasszal volt annyi víz, hogy tudtatok duzzasztani és árasztani. Ez talán segít egy kicsit abban, hogy a birtok alsó, patak felőli része ne száradjon ki annyira.
A teraszon ücsörgések kissé korlátok közé szorultak. 🙁
Szerintem a hangyák sem flangálnak most arra! 🙂
Pedig hogy irigyeltelek érte, eszembe jutott az én volt hűs teraszom is. No de hova meneküljön az ember-nem költözhet mindenki remetelakba. A klímát egyáltalán nem bírom, kerülöm azokat a helyeket is ahol működik. 2 hete gégehurutom van a reptér, a repülő meg a vonatok klímájától, ki tudja mit lélegeztünk be a tisztítatlan szűrőkből. Úgy kell nekem minek mentem:-)))
Egy kicsit megbíztatlak Cen’!
Május végén nagydarabon bebarangoltuk Apajpusztát, és reménykeltő volt. Nem tudom, mekkora területen fekszik, de én egy óriás Paradicsomnak éreztem. . Azt mondja Árpi, hogy egy francia hapsi kezelésében van az egész, aki megőrizte ősi állapotát: víz hátán víz: nagy tavak, kis tavak, csatornák. Milliónyi madár: gyurgyalagok, sirálytelepek, fecskék: a parti fecske etető berepülését 5 méterről láthattuk , egy keskeny kis csatorna-falban fészkeltek, ott repült el az orrunk előtt. Rengeteg vízi madár . Van ilyen is! És kezdik már visszaállítani több helyen az Alföld vízháztartását. Lassan, lassan csak észbekap a nép. Apajon felcsillant a remény. Más. A méhek érdekében már Csongrádban nem nyírják a gátoldalakat, csak szorosan az autó út mellet kaszálnak. Most tavasszal itt nálunk sok-sok méhlegelő maradt. Hátha-hátha!