200 év után visszatelepítik a havasi varjakat Délkelet-Angliába
Bár ritkán lépnek interakcióba az emberrel, a vörös csőrű és narancssárgás lábú havasi varjak (Pyrrhocorax pyrrhocorax) régóta lenyűgözik a britek képzeletét. Különösen szoros kapcsolatot ápol velük a délnyugat-angliai Cornwall megye, melynek címerpajzsán is feltűnnek, és amelynek legendáiban is visszaköszönnek: a történet szerint Arthur király valójában nem halt meg az utolsó csatájában, hanem lelke egy havasi varjú testébe költözött, a véres események emlékét pedig a vörös színű csőr és láb őrzi.
A piros árnyalatok a szemközti kentieket is megihlették, szerintük a madár úgy tett szert ezekre, hogy egy példány berepült a canterbury katedrálisba, miután Becket Tamás érseket leszúrták, és megmártózott a vérében. Több ország bélyegein is találkozhatunk a képével, például a Man-szigeteken és Gambiában, mely utóbbi államban egyébként elő sem fordul.
Nemcsak tiszteletet ébresztő asszociációk veszik ugyanakkor körül, mert sokáig úgy gondolták, hogy rendszeresen lopkodja a ház apró tárgyait, köztük parázsló fadarabokat és gyertyákat tulajdonít el, amelyekkel aztán felgyújtja a szénakazlakat és nádtetőket.
Spontán visszatelepülés Cornwallba
Manapság azonban mind a cornwalliak, mind a kentiek határtalan szeretettel fordulnak az egykor elterjedt, majd eltűnt madár felé, amint az ebből a videóból is látszik: A madár Cornwallból is eltűnt 1973-ra, de 2001-ben csodával határos módon ismét megjelent itt három példány. Mike és Alix Lord amatőr madarászok fedezték fel és kísérték szoros figyelemmel őket, és tanúi voltak, hogy a következő évben már költésbe is kezdett egy pár, 2006-ban pedig már két költő párt talált a madármegfigyelők egyre népesebb csapata. Ma már mintegy kétszáz madár él a megyében. Szaporodásukhoz ugyanakkor az is kellett, hogy a környék földtulajdonosai beleegyezzenek bizonyos természetvédelmi irányelvek bevezetésébe, például abba, hogy szarvasmarhát legeltessenek illetve meghagyják a tarlót télre.
A kenti visszatelepítési program
Ami mindenesetre tény, hogy az Írország és Nagy-Britannia nyugati partjainál, Dél-Európában, Észak-Afrikában, Közép-Ázsiában, Indiában és Kínában hegyeken és tengerparti sziklákon költő, a leginkább a partmenti szántókat és legelőket kedvelő madár állománya évtizedek óta hanyatlik elsősorban a mezőgazdasági gyakorlatok változásának köszönhetően, ami elterjedési területének felaprózódásához vezetett. Globálisan azonban egyelőre nem tartozik a veszélyeztetett fajok közé.
A Királyi Madárvédelmi Társaság adatai szerint az Egyesült Királyságban, Cornwallban, Észak-Walesben és a Man-szigeten 394 költő pár él.
Most viszont a délkelet-angliai Dover ikonikus fehér szikláin is szeretnék újra meghonosítani az állományt a Kenti Vadvilágvédelmi Társaság (Kent Wildlife Trust) és az Erdővédő Társaság (Wildwood Trust) Corry és Laura Gardner vezetésével.
Ehhez a fiókákat mesterséges körülmények között, emberek nevelik, de anélkül, hogy túlságosan magukhoz szoktatnák őket: ügyelnek arra, hogy miután kikeltek a tojásból, először egymást lássák meg, emellett fekete kesztyűben, vörös csipesszel etetik őket, ezzel is a szülők megjelenését utánozva. Amikor a kicsik enni kérnek, bejátszott hangokkal válaszolnak nekik.
A kiengedett madarak viselkedését három különböző nyomkövető eszköz segítségével figyelik meg, köztük gyorsulásmérővel, a mágneses teret mérő magnetométerrel és légnyomásmérővel. Ezek a felszerelések hasznos betekintést adnak a túlélési arányok alakulásába, és abba, hogy milyen messzire repülnek, hol fészkelnek az áttelepített példányok.
A szakemberek azt remélik, hogy öt év alatt harminc-ötven egyedet sikerül szabadon engedniük, és tíz év alatt kialakul egy tizenöt költő párból álló populáció. Ha minden jól megy, a madarak összetalálkozhatnak és párba állhatnak a sziget másik oldalának partjain élő, cornwalli havasi varjakkal is.
Forrás: New Scientist, kép: Wikimédia
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kérj tőlünk hírlevelet!
Támogasd a Cenwebet extrákért, és hogy sokáig tartson ez a közös kaland!
Támogass egy 15 éve ingyenes nonprofit portált és egy természetvédelmi rezervátumot!
még több varjú
még több madár
Amit Angliában megtesznek a madarakért, az páldaértékű. Az utóbbi években a Brit-szigeteken mindenhol, és nem csak a madarakért, hanem az egész környezetért.
Volt egy nagyon jó sorozat az egyik tévés csatornán,
( BBC EARTH), azt hiszem az volt a címe, “A világ legfestőibb vonatos utazásai”. Ebben a sorozatban nagyon szépen bemutatták több angol vidék természetvédelmét is. Talán mostanában is ismételnek részeket, szerintem élmény nézni is, nem csak vonatozni a festői tájakon. 🙂
A BBC EARTH a kedvencem és ezek a vonatutak most is vannak műsoron.
Nagy-Britanniában nemcsak a természetvédelmet veszik nagyon komolyan, de a műemlékvédelmet, a kulturális örökség védelmét is.
Ben Fogle utazásai a hab a tortán. 🙂
Nekem is az egyik kedvenc csatornám, csak sajnos sok az ismétlés már, a Ben Fogle sorozat is. Az, hogy nincs reklám, még nézhetőbbé teszi a filmjeiket.
Szerintem, Brian Cox univerzumos filmjei, és a nem rég ment földtörténeti “Föld” sorozat számtalanszor újra nézhető. 🙂 🙂