Webkamera a madáretetőn | A vörösbegy titkos élete
Folytatódtak a latolgatások és kísérletek a vadkamerákkal, amint arról legutóbb ITT beszámoltam. Az utolsó posztban a hollóetetőre koncentráltam, azon belül is az ölyvekre, pontosabban egyetlen ölyvre, mivel hollók nem érkeztek. Nyilván sokan várják, hogy aztán végül is jöttek-e a hollók vagy sem, és jöttek-e a szarvasok? Hisz február 10. után már őket is vártuk a kamerák elé. Mivel ezügyben van a legkevesebb fejlemény, mielőtt a madárbalkonos kísérletekre kitérnék, zárjuk ezt a kérdést rövidre.
Az egerészölyvről szóló poszt után semmi sem változott,
bár nem egészen tudhatjuk, hogy aztán miként alakultak a dolgok az őztetemnél, mivel a nagy kamera akksija lemerült, s hiába hoztam fel a házba és raktam töltőre, a probléma ugyanaz volt vele, mint az első alkalommal: nem vette fel a töltést. Vadon Áron, aki a kamerát kölcsönadta (a másik kamerával együtt), azt mondta telefonon, vigyem fel a kamerát hozzájuk, hogy ismét feltöltsék, de erre nem volt alkalmam az utóbbi napokban, így aztán legalább három napja nem készülnek felvételek a Nagyvadföldön, és vajmi keveset tudunk arról, ami ott mostanság történik.
Pár dolog azonban biztos.
Nem alakult ki továbbra sem holló-csődület. Ennek megállapítására nem kell kamera, mert a hollók gyülekezése a háztól légvonalban 150 méterre rendkívül feltűnő. Másrészt február 12-én ránéztem az őztetemre és megvolt. Tehát, ha az ölyv még jár is rá (valószínűleg igen), hollók és más ragadozók aligha. Ugyanez a helyzet a nagyvadakkal, ugyanis a csöves kukorica is megvolt hiánytalanul, így tehát azt is tudjuk, hogy gímszarvasok sem találtak oda (utóbbi rendkívül szokatlan). Megfigyelések alapján azt is tudjuk, hogy a citromsármányok gyülekezése tovább folytatódott a Nagyvadföldön. (Ez még fontos lesz egy későbbi posztban). A Nagyvadföld újbóli bekamerázására remélhetően hétvégén kerül sor, ami azért is indokolt, mert nagy hideg jön, esetleg hó is, s várhatóan a hideggel párhuzamosan a ragadozók mozgása is élénkülhet.
Amikor a Nagyvadföldre megérkezett a feltöltött nagykamera, és így szabaddá vált a kicsi kamera, lehetőség nyílt újabb kísérletekre. Sőt, két igen fontos kísérletre is, minthogy Vadon Áron nálunk hagyta mindkét kamerát határozatlan időre, amiért rendkívül hálásak vagyunk.
Két helyszínen folytak kísérletek:
- A madárbalkonon, ahol azt akarjuk kitapasztalni, miként lehetne folyamatosan adatokat, videókat nyerni a madáretető madarairól anélkül, hogy álló nap az ablakban ülnék.
- És ami talán ennél is izgalmasabb: felmerült az a kérdés – miután láttuk a jelentős sármánymozgalmakat a Nagyvadföldön –, hogy a sármányok alaposabb megfigyelésében és tanulmányozásában segíthet-e a vadkamera?
Utóbbiról külön posztban számolok be sok-sok felvétellel. És sok tanulsággal. Mely tanulságok közül az egyiket elsőként nem is a sármányetetésen, a parkolóba kihelyezett kamera hozta, hanem a röpke másfélnapos madárbalkonos kísérlet.
Említettem többször is, de újra elmondom: Vadon Áron segítsége, a kölcsön adott kamerák jelentősége talán abban van leginkább, hogy alkalmunk van tapasztalatokat gyűjteni, és átgondolni, hogyan lehetne a jövőben – milyen rendszerben, hány kamerával – totális és minőségi megfigyelést végezni a birtokon napi 24 órában.
Például értjük már, hogy az új kamerák önálló adóegységek,
olyanok, mintha telefonok volnának, saját SIM-kártyával és adatforgalommal, amire úgy vásárolhatjuk a „keretet”, akár a felöltötős telefonokra. Ezek a kamerák bizonyos értelemben terepre kihelyezett kamerás „telefonok”, akik a képeiket, videóikat műholdakon keresztül elküldik a felhőbe. Mi pedig a saját telefonunkról interneten keresztül a felhőben egyrészt megnézhetjük a feltöltött, elmentett felvételeket, másrészt rákapcsolódhatunk közvetlenül is a kamerákra, és megnézhetjük élőben is, hogy mi az ábra.
Az élő képet, és mindent a tulajdonos megoszthat másokkal is. Mivel a kamerák Vadon Áron kamerái, mi is úgy tudjuk őket figyelni, hogy megosztotta velünk a hozzáféréseket. Ebből az is következik, hogy valószínűleg nemcsak személyekkel lehet megosztani, hanem platformokkal is, például a Youtube-csatornával. Ezt még nem látjuk tisztán, de centikre vagyunk attól, hogy átlássuk egy minőségi élő közvetítés minden feltételét.
Mindebből logikusan következik az is,
hogy amennyiben távol a háztól (ahol nincs wifi) használunk ilyen kamerát, ott fizetnünk kell az adatforgalomért, vagyis nem tudunk ingyen adásokat adni (hacsak nem visszük ki a házból kábelen az internetet a kamerához). Ez korlátozhatja, hogy egy-egy helyről mennyi adást adunk, hacsak nem találunk valami megoldást a korlátlan adatforgalomra.
Ezek mind-mind fontos kérdések a számunkra, és ahogy egyre-másra készülnek a felvételek, ahogy lassan beletanulunk a kamerák kezelésébe, egyre inkább látszik a kamerák fontossága. Egyre jelentősebbnek tűnnek a kamerákban rejlő lehetőségek. És nemcsak közösségi vagy marketing szempontból, hanem tudományos szempontból is.
Nos, most már akkor tényleg nézzük a madárbalkonos felvételeket!
Igazán érdekes vagy különlegesen szép felvételeket nem csináltunk, nem is számítottunk rá, hiszen az ablakból kamerával 4K-ban felvett felvételekkel felvenni a versenyt nem egyszerű. Inkább arra voltam kíváncsi:
- Milyen minőséget, milyen látképet ad a kiskamera, és milyen komfortot, ha egész nap egy mobiltelefonon követhetem a madáretető eseményeit?
- Vajon mennyire érzékenyek ezek a kamerák a kisebb jószágokra?
- Lehet-e annyira megbízhatóan kamerázni őket, mint a jóval nagyobb termetű vadakat, ölyveket vagy őzeket?
- Milyen távolságból adnak értékelhető képet?
Ezekre a kérdésekre kapunk választ akkor, ha a fenti videókat megnézzük. A kiskameránál az a helyzet, hogy nagy mélységélességgel dolgozik, de igazán közelre nem tud fókuszálni, és ez madáretetős felvételeknél nem igazán előny. Ha elég messzire visszük a kamerát ahhoz, hogy minden madár éles legyen, akkor viszont kicsik lesznek a madarak. A madárbalkon szűkös is ahhoz, hogy megfelelően messzire helyezzük ki a kamerát, annyira, hogy minden madár – bárhol a madárbalkonon – éles legyen. Ide tehát, és általában erre a helyzetre, énekesmadarak közeli kamerázására bizonyosan más kameratípus kell.
De kell!
Evidens persze – főként, hogy korábban kutattam már kamerák segítségével madáretetős madarakat –, hogy egy kamera segítségével olyan adatsorokhoz juthatunk, amihez megfigyelés útján nem juthatnánk. Száz és ezer oldalt írhatnék össze most a több mint 10 éves kutatási adatsorok alapján erről, de most csak egy esetet említek: épp ilyen kamerás kutatás során derítettem fényt arra, hogy az erdei szürkebegy a cinegék vészjelzését használva, rémhírterjesztéssel igyekszik biztosítani a maga számára a forgalmas madáretetőn némi nyugalmat.
De ezek a kamerás kutatások régen zajlottak, utoljára rendszeresen 2002-ben, szóval, kissé megkoptak az ezzel kapcsolatos emlékek, és őszintén szólva azokat a kutatásokat magamban már lezártnak gondoltam. A hangsúlyok már jó ideje a birtok visszavadítása és más problémák kutatására esnek. Most viszont előjöttek a régi emlékek, vagy inkább tapasztalatok, és egy esti, meg egy hajnali felvétel megvillantotta előttünk egy egészen más minőségű madáretetőfigyelés lehetőségét.
Mindig voltak érdekes, extrém megfigyeléseink a madárbalkonról,
de mindig csak akkor, ha valamilyen okból sok időt töltöttem az ablakban. Fotóztam vagy közvetítéseket adtam. Így került elő korábban a világ legritkább színmutációját mutató „piroshátú cinege”, vagy idén az a barátcinege, aki egy színmutáció miatt olyan volt, akár egy lappföldi cinege. De például érdekes magatartásbeli jelenségekbe is akkor láttunk bele leginkább, amikor élőztünk. Így figyelhettük meg tavaly egy vörösbegy érdekes és kedves szokásait. Annak a vörösbegynek a napirendjét, aki esténként bőven az utolsó cinegék után, szinte teljes sötétben jött a madárbalkon lámpáihoz melegedni, és enni még utoljára, és aki ugyanígy elsőként érkezett, megintcsak szinte sötétben korhajnalban reggelizni.
Ezúttal nem jutott idő a madárbalkon hosszas megfigyelésére, ellenben a kamera felvételeit letöltve megdöbbenve láttuk, hogy egy vörösbegy – vagy épp ugyanaz a vörösbegy, aki tavaly? – ismét csak olyan sötétben jön este, és érkezik hajnalban, amikor a kamera már csak infralámpával tud dolgozni.
Ebben persze a vörösbegy maga is érdekes,
de ami leginkább az: ha sikerülne az etetőt napi 24 órában egy kamerával figyelni, egészen pontos adatokat kapnánk a fajösszetételről, annak változásairól, a nemi és korosztályi arányok változásáról, a madaraink viselkedéséről, mintázatairól, és mivel a kamera ott volna helyettünk állandóan, nyilván jóval több érdekes madár kerülne elő.
Elnézést, hogy ismét evidenciákkal jövök, de ritkán szoktuk ezt végigigondolni. Miért is annyira időigényes egy madáretető megfigyelése? Mert a legeredményesebbekk akkor vagyunk, amikor csúcson van a forgalom, és mindenféle adatot is ekkor gyűjthetünk a leginkább, a probléma csak az, hogy sokszor nem tudjuk, mikor van a csúcs. Nem tudjuk, mikor vannak ott a madarak. Így gyakran kell ott ülnünk és az időnket vesztegetni, amikor madarak nincsenek, vagy csak hébe-hóba.
Így az indokoltnál is több időt kellene a megfigyeléssel töltenünk.
Ez nagyon kevéssé hatékony. Ellenben, ha a kamera figyel helyettünk, nincs kihagyott ziccer, és nincs feleslegesen az ablakban töltött délelőtt sem. Ráadásul, ha mondjuk kitűnő fotókat is akarunk, akkor csak figyelni kell a kamera értestéseit, és tudni fogjuk, mikor kell megragadni a fényképezőgépet, és az ablakhoz menni az élénk madárforgalom miatt. Amint a kamera megmutatta egy vörösbegy „titkos” életét, úgy számos titkos jelenséget és madárfajt és madarat mutathat meg.
És mindez fokozottan igaz az olyan nehezített pályán, mint amilyen a sármányetető. Ahol az etető távol van, ahol a madarak óvatosak, ahol a fajok nehezen határozhatók. A madárbalkonos kísérlet és a vörösbegyes felvételek után a következő kísérletünk az volt, mit tudunk elérni egy jóval nehezebb terepen, a sármányokkal kapcsolatosan?
Ez a kísérlet annyira izgalmasra sikerült, hogy megint csak külön posztban hozok róla videókat, de előzetesként csak annyit: az egyik meglepetés ismét a vörösbegy volt. Ismét kora hajnalban, infrafénynél. A kamera mutatta meg nekünk, hogy nemcsak a madárbalkonon, hanem a sármányos etetőn a parkolóban is, a nyüzsgést elkerülve mozog a vörösbegy. Talán ugyanaz a példány, aki félig sötétben – amikor a többi madár már nem jár – végigbogarássza a potenciálisan legjobb helyeket.
Folytatjuk rengeteg felvétellel a sármányokkal és szajkókkal!
ADDIG IS IRATKOZZATOK FEL A YOUTUBE-CSATORNÁNKRA ITT
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Kert és vadon”
Olyan izgalmas mint egy jó kis krimi, a titkos felderítővel a vörösbeggyel. Nagyon óvatos madár, biztosra megy. lehet egy drónra lenne szükséged aki egész nap őrjáratban van a birtok felett, mindent rögzít és aztán ki lehet mazsolázni belőle a nem várt érdekes eseményeket.
Mint a film anno az „Őrjárat az égen”. Aki igaziból repült a filmben az egy kaposvári vadászpilóta volt, ismertük a taszári bázisról, sajnos nincs már köztünk.
Ha már drón: ha valahol hasznos lenne, akkor nálunk, de nincs drónunk, ennek ellenére belátható időn belül lesznek drónfelvételek is, Vadon Áron ugyanis drónnal is rendelkezik. A birtok megfigyelésére viszont nem drón kell, hanem vadkamerák 🙂 Ha minden jól megy, akkor hétvégén már jövök a sármányos anyagokkal is.
Szuper! Elképzelem milyen klassz lenne ha lenne a dolgozódban egy hatalmas monitor, mint a bázisokon, ahol mindenütt térfigyelő- vagyis vadfigyelő- kamerák vannak és van egy ember aki miközben ír, a szeme sarkából érzékeli melyik helyen történik valami szokatlan. Klassz ember a Vadon Áron. Igazi multitasking lesz a kameráival Nektek.
Örömmel látom a kis vörösbegyet a madáretetőn! Pedig nem is volt megvilágítva!
Isten hozott kismadár!🐦🐦⬛🐦
A vörösbegy-remete, aki kerüli a tömeget. 🙂 Kíváncsian várom, hogy mit mutat meg még róla a kamera!
Más.
Ide írom, mert a Fórumot már szerintem senki sem olvassa:
Elég egy zongora a sarokban, mögötte az árnyékban valamilyen ütőhangszer – nem látszik jól! -, négy jó hangú lány, és máris jól indul a nap. Köszi! 🙂
Gondoltam, hogy kiszúród 🙂 Jó reggelt – zenével 🙂
🙂 🙂
Van még fórum? Látszik, hogy nem vagyok egy sasszem, pedig néha jól jött volna.
Hónapokig nem használta senki, azért vettem le 🙂
Rendben, emlékszem, volt erről szó.
A filmes oldalt se olvassa senki, oda mar be sem lehet lépni.
Nagy formák ezek a vörösbegyek. A kis antiszocik. Imádom őket!