Hoppá: Megvan az első vörös kánya 2026-ban | Videó!

A nagy hóvihar másnapján teljes terepbejárást tartottunk, fotózást és videózást. 11:30-kor az Edward-sánc keleti végéről filmeztük a második kazetta öntésterületét, ahol sok rigó és sármány keresgélt a vízfolyások mentén. Azokban a zónákban, ahol nem volt hó. Ez klasszikus koratavaszi felállás. Hóolvadáskor, esetleg nagy hó esetén, ha vízpartok, belvizek mentén akadnak felolvadt részek, odasereglenek az énekesmadarak. 11:32-kor egy ragadozómadár tűnt fel körülbelül 150 méter magasan a Hospoda fölött, ahol kitartóan keringett. Lassan egyre inkább a Nagyberek vizei fölé „evezve”.
Ennyire szépen és sokáig még nem láttunk a rezervátum légterében vörös kányát (Milvus milvus).
Nemcsak 2026. első vörös kánya megfigyelése volt ez, de a legalaposabb és leghosszabb megfigyelés is a rezervátum történetében. A vörös kánya, bár az utóbbi évtizedben terjeszkedik, még mindig a ritka ragadozómadarak közé tartozik. A Magyarországon költő párok száma 9-12 pár között alakul. Néhány területen jelentősebb számú átvonuló, illetve telelő vörös kánya látható, de az ország nagyobbik részén még mindig ritkaság.

A legutóbbi megfigyelés a rezervátum területén mindössze a negyedik!
- 2023.07.20-án láttam az első példányt a Nagykarám fölött átrepülni.
- 2023.10.13-án a dolgozószoba erkélyéről figyeltem meg újabb példányt.
- 2024-ben csak a rezervátumon kívül találkoztam vele, 10.24-én 2420 méterre a birtokhatártól.
- 2025. január 31- én alacsonyan repült át a rezervátum völgyi része fölött.
- 2026. február 21-én hosszasan keringett fölöttünk.
A 2025. év végi megfigyelésnél már abban reménykedtünk, hogy előbb-utóbb megjelenik a hollóetetőnkön, ahol a szezonban legalább 25-30 egerészölyv (Buteo buteo) volt jelen rendszeresen, egyszer pedig öreg rétisas (Haliaetus albicilla) is. Sajnos a ragadozók etetését február 15-el, az enyhe időjárásra való tekintettel befejeztük, így a február 21-én észlelet vörös kánya csak a vizeinket találhatta vonzónak (a kányák keresik a vizes élőhelyeket), etetést már nem talált.
Pedig a vörös kánya télidőben kimondottan dögevő, akárcsak a keselyűk.
Körülbelül 8-10 percig nézelődött, alaposan megnézte magának a Nagyberek vizeit is, rövid időre csatlakozott hozzá két egerészölyv is. Végül ráérősen elsiklott délnyugati irányba.
Újabb felbukkanása életben tartja azt a reményt, hogy előbb-utóbb vendégül láthatjuk az etetőn is ezt a megigézően szép, különleges és ritka ragadozómadarat. A 2025/26. telén kidolgozott metódusunk lehetővé teszi, hogy 2026. szeptemberében már rutinosan indítsuk újra a hollóetetőt, s a vizes élőhely további fejlesztése is rokonszenvessé tehet minket a vörös kányák szemében – mindezt figyelembe véve pár év alatt akár odáig is eljuthatunk, hogy rendszeres vendég legyen nálunk.
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket! Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá! | ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️ | Borítókép: Pixabay

Kedves olvasó,
lépj be a Klubba ITT, hogy elérhess minden támogatói tartalmat! Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha másként szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Kert és vadon”










































Ó, bárcsak maradna a környéken, sok videót szeretnék látni róla!
No, azt nem is írtam, hogy amit én tél végén vörös vércsének gondoltam, itt a diófán többször is, az biz nem vércse volt, hanem kis sólyom. Pár napja láttam a hátát is, amit előtte nem, és a fejét is jobban megnézhettem, amikor körbe körbe repül egy veréb után. Persze, hogy fényképezőgép nem volt a kezemben, de ha lett volna is, lehet akkor is csak a számat tátom. 🙂
A hetedik érzékem azt súgja, hogy 2026/27 telén sikerül lehoznunk a vörös kányát, és ha sikerül, rendszeres lesz, és akkor vidiket is mutathatunk szép számmal 🙂
A kis sólyom miatt kicsit irigykedünk. Amúgy az idén viszonylag sok volt Magyarországon. Mi nagyon várjuk már, új faj lenne a rezervátum fajlistáján, ám egyelőre nincs szerencsénk vele.
Elegáns madár a vörös kánya . Sólyomnak gondolnám ha nem írtad volna oda a nevét. Sokszor hallottam a nagyanyámtól, hogy „kányákat látott” vajon milyen madár volt az?
A ragadozómadarak nem a kedvenceim – kivéve a hollókat 🙂 -, de el kell ismerni: gyönyörű madár.