Vissza a zenéhez és a road movie pátoszához

Vissza a zenéhez és a road movie pátoszához


Kimozdultam. Kimozdultunk. Nem mindig megy ez könnyen, de néha muszáj, néha érdemes, néha jól esik. Nem állnak akkora utak előttünk, mint amikor Máltára vagy az Atlanti-óceán francia partjáig repültünk, de azért jönnek utak, és most ismét jól esik hallgatni azt a nem kevéssé patetikus zenét, amit Máltáról visszaérve sokat rewindeltem szerkesztéshez, íráshoz. Ezt hallgattam, amikor a máltai vagy a franciaországi anyagokat rendezgettem, amikor a következő utakat terveztem.

Még a Covid előtt.


Ez egy Covid előtti hangkapszula, ami kicsit visszarepít azokba a hónapokba, azokba az évekbe; visszahozza a Földközi-tenger illatát, a dűnék között virágzó mimózák illatát is, az óceán távoli dübörgését, a sót, a párát, a mindennapok természetes bizonytalanságát, izgalmát és reményét.  


Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!


Kérj tőlünk hírlevelet!

    Iratkozz fel ingyenes hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legfontosabb cikkekről!

    Név*

    Email cím*


    Támogasd a Cenwebet extrákért, és hogy sokáig tartson ez a közös kaland!

    Támogass egy 15 éve ingyenes nonprofit portált és egy természetvédelmi rezervátumot!

    még több zene

    Visual Portfolio, Posts & Image Gallery for WordPress

    Felicitá, avagy a boldogság ára

    Az 1982-es, a San Remó-i Dalfesztiválon második helyezést elért a Felicitá az egyik kedvencem, amely ráadásul még magáról a boldogságról is szól. Arról, hogy a…

    még több blog

    Vélemény, hozzászólás?

    Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük