Van-e vezér fogoly a fogolycsibék között?
Szó volt már arról, hogy a fogolycsibék nevelése nemcsak azért fontos, mert így valamivel olcsóbban kaphatunk kivadításra alkalmas foglyokat – a kipusztulás felé vágtató fogoly visszatelepítésével szeretnénk megünnepelni, hogy 11 hektáros területünkön elértük az 1000 regisztrált növény- és állatfajt –, hanem mert a fogoly megismerése aligha lehetséges anélkül, hogy ne nevelnénk mi magunk is csibéket.
Olyan olvasók, akik régtől követik a posztjaimat,
régtől követik, hogy mi történik a birtokon, pontosan tudják, hogy koránt sem a foglyok az elsők, akikkel együtt élek. Éltünk itt együtt lovakkal, juhokkal, emukkal, récékkel és ludakkal, több mint száz madárfajjal, a mentett gólyától a háromszínű papagájamandináig, de fogollyal még nem.
Egyetlen esetben gyógyítottam egy foglyot, akit a vonat ütött el, még 1993-ban. Egyúttal ez volt az utolsó eset, amikor a környéken foglyot láttam.
Legutóbb valamelyik foglyokról szóló posztomban említettem is, hogy máris sok, a foglyok viselkedésére vonatkozó megfigyelést végeztünk. Azt nem merem biztonsággal állítani, hogy mindez sehol sem szerepel a fogolyról szóló szakirodalomban, de azt állítom, hogyha szerepel is, még nem volt szerencsém belebotlani az erről szóló publikációba.
Talán a legérdekesebb jelenség az volt,
amit már a frissen érkező egyhetes csibéknél is észleltünk, méghozzá azonnal, és aztán rendszeresen, újra meg újra, függetlenül attól, hogy éjjel volt-e vagy nappal: hogy szinte mindig volt egy csibe, aki ébren volt a pihenések idején is. Mindig volt egy hang, amely erősebb volt a többiek hangjánál. Amíg a csibék a lakásban nevelkedtek, a földszinten, sokszor az emeleten is tisztán kivehető volt, ha ez a „vezérhang” csipogott.
Sokszor láttuk-hallottuk,
hogy az összes csibe elhallgat, de egy, és csakis egy, és mindig ugyanaz az csibe, tovább csipog, méghozzá rendkívül élénken. Kicsit ahhoz hasonlóan, mint amit korábban megmutattunk egy rövid videóban is, amikor a többiektől elszakított csibe a többieket hívja-keresi.
Nem volt ritkaság, hogy éjjel, amikor a kicsi fogolycsibék szorosan egymáshoz lapulva szundikáltak – nemritkán egymás hegyére hátára fekve, hogy még a fejüket is csak rádobták a másik csibe hátára, mintha nem is élnének – ilyenkor is akadt egy csibe, aki nemcsak nem aludt, de még a csapatból is kivált, és gyakran kissé távolabb a „kicsi a rakástól” egymagában állt, figyelt, néha csipogott, mint aki őrködik.
Ehhez hasonlót sosem tapasztaltam, se récéknél, se ludaknál, de még fácánoknál és fürjeknél sem. Felmerült bennünk a kérdés, hogy lehet-e a fogolycsibék között egyfajta „vezércsibe”? Amint a ludaknál például lehetnek vezérgúnárok.
A fogolycsibék szemlátomást erősen igénylik egymás testi közelségét.
Még ha nincs is hideg, szorosan összetartó csoportban, „kupacban” pihennek. Ma is, amikor ezt a posztot írom, és hőségriasztás van érvényben, a csibék szinte kész foglyok már, teljesen kitollasodtak, lehet vagy 32-33 fok, hajnalban már be sem feküdtek az infra alá (amit épp ezért ki is kapcsoltam), de szieszta idején most is, ebben a hőségben is szoros csoportban pihennek.
Ez összehangban van azzal, amit korában is tudtunk a fogolyról, hogy tudniillik szokatlanul fejlettek a társas, családi kapcsolatai.
Ellentétben például a fácánnal, a fogoly monogám. A csapatméret is szabályozott. 15 madárnál több egyetlen csapatban nemigen fordul elő, és ezeket a csapatokat általában családtagok alkotják, akik csak párválasztás idején hagyják el a családot (a fiatalok), hogy párt válasszanak más családokból.
Vannak kutatások, melyek szerint a fogoly a hát mintázata, mint egy vonalkód alapján képes megállapítani a másik fogolyról, hogy azzal rokonságban áll-e. Egyes források szerint e rokonság megállapítására harmadunokatestvérig képes a fogoly, ami egészen kivételes bravúr.
De miért is van szüksége erre?
Mert míg a ludak, a récék, a fácánok magasról tesznek arra, hogy ki a rokon, és a legkevésbé sem tartózkodnak a „vérfertőző” kapcsolatoktól, addig a fogoly akkurátusan ügyel rá, hogy rokonházasságra ne kerülhessen sor. Hogy ez mekkora különbség, hadd hozzak egy példát.
Az eredetileg Észak-Amerikában élő kanadai lúd Európába telepítése után durván háromezer pár kanadai lúd él jelenleg a kontinensen. Ez a hatezer kanadai lúd mindössze 2-3 betelepített pár leszármazottja! Vagyis a ludak nemcsak nem finnyásak, ha párválasztásról van szó – a testvér pont úgy megteszi, mint egy teljesen idegen családból származó pár –, de genetikailag sem érzékeny a „belházasságra”.
A fogoly viszont még unokatestvérrel sem hajlandó párba állni.
Ennek nem kis szerep jut abban, hogy a fogoly populációi kedvezőtlen körülmények között hamar szétaprózódnak és elsorvadnak.
Mert a fogoly ráadásul területhű madár is, így amikor elfogynak a genetikailag kellőképp távoli potenciális párok, a fogoly csak vár, és nem kezd például kóborlásba, holott lehet, hogy két völggyel arrébb már találna olyan foglyot is, aki nem rokona, és akivel nyugodtan alapíthatna családot – a foglyok népének és minden madárvédőnek legnagyobb örömére.
A fogoly tehát valóban rendkívül fejlett családi, szociális rendben él.
Így nem volna meglepő, ha még a csibék között is uralkodna egyfajta rend, hierarchia, esetleg munkamegosztás. Felmerült az is, hogy talán egy erősebb, dominánsabb csibe (esetleg kakas?) átveszi ilyen helyzetben – amikor keltetett csibékről van szó – a hiányzó szülők szerepét. A fentiek fényében nem volna meglepő.
Csakhogy egy ilyen csibecsapatban azt is bajos megmondani, hogy ugyanazt a csibét látjuk-e strázsálni a csapat szélén éjjel, mint aki a többiek hangzavarából kiválva a leghangosabban csipog bizonyos helyzetekben, mondjuk amikor a vizet cseréljük vagy almolunk.
Ezt csak úgy lehetne biztonságosan megállapítani, ha megjelölnénk egyszer ezt a hangadó csibét. Kipróbált eszközünk is lenne rá, hisz ami jó volt a lepkék jelölésére, az alkalmas arra is, hogy apró jelet rakjunk erre a csibére. Ezt a módszert – az alkoholos festést – annak idején a téli madáretető madarainak területhűségének vizsgálatakor is alkalmaztam.
Erre azonban nem került sor. Szerencsére. És már nem is fog.
Ezzel a csapattal biztosan nem.
Amikor ugyanis a „vezércsibe” viselkedését figyeltük, és amikor felmerült a jelölés lehetősége, még nem tudtuk, hogy van egy rendkívül kellemetlen és veszélyes jelenség, és nemcsak fogolynál, hanem általában a tyúkféléknél. Sokszor a csibék elkezdik egymást csipegni. Sok oka lehet ennek, de ha elharapózik ez a titokzatos, rendkívül rossz szokás, szinte lehetetlen megfékezni, és elhullásokat is okozhat.
Ennek elkerülése érdekében sok mindent javasol az irodalom, és amitől mindenképp eltiltják a csibéket nevelőket, az éppen az, hogy élénk színnel bármiféle jelölést helyezzenek el a csirkéken vagy csibéken, mert azok is kiválthatják a többiekből a csipegést, és ha egyszer egy csibét elkezdtek a többiek csipegni, akkor a szokás futótűzként terjedhet, mintegy vírus, és már akkor is csipegik egymást, ha a többieken nincs semmiféle jel.
Hogy ez mennyire súlyos és jellemző magatartásforma
(deviancia?) a tyúkféléknél, arra jó példa, hogy bár én eddig sosem tapasztaltam ilyet, ezúttal látnom kellett, hogy ez bizony komoly veszély lehet, még akkor is, ha – mint esetünkben – a jelölésre nem került sor. Így egyelőre nem tudjuk meg, mi a helyzet a „vezércsibével”. Ugyanakkor megtudtuk, hogy jelölés nélkül is elkezdődhet a „csipkelődés” a csibék között, amit valóban kegyetlenül nehéz megállítani.
De ez már egy másik mese – folytatjuk.
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több “Kert és vadon”
Nagyon felkészültél, látom sok irodalmat elolvastál már a foglyok családi viselkedésével kapcsolatban. A következőt te magad írhatod majd.
Nagymamám, ha a csibék csipegették egymás, túrót adott nekik, na meg főtt tojást, és apróra vágott hagymaszárat. Hogy ezt ő honnan találta ki, nem tudom, valószínű ő is látta a nagymamájától, hatásos volt az biztos.
Ez rendkívül érdekes!
Pl. keltetett csibéknél is meg tudják állapítani a hát mintázatából, hogy rokonságban állnak-e egymással?
Milyen érdekes, hogy nem belterjes fajta- mégis ő pusztul ki. A belterjes klónok rövidebb életűek, esendőbbek a betegségekre is, az embernél is így van, ha mondjuk első unokatestvérek házasodnak, – genetikai rendellenességekkel születnek, nem írom ide a legismertebbet mert még rasszista leszek. A fáraók is fiatalon haltak- ott testvér házasságok is voltak. Lehet ezt a foglyoknál csupán a vadászatra fogni? Mintha azt írtad volna korábban, hogy az egyik fő ok a vadászat. Vajon a vezér fogoly csibe mit csipoghat a többieknek? Összebújnak vezényszóra, vagy melegednek az infra alatt, vagy kaját kérnek és egyszerre rázendítenek? Mennyi érdekes megfigyelés. Ezt a kódolvasó képességet (hátmintázat)még sosem hallottam- akkor nem is igaz, hogy valaki “tyúkeszű”:-)))))
Nem a vadászat a fő ok! A foglyot – bár nem védett – régóta nem vadásszák Magyarországon. Az állományok elaprózódását időjárási körülmények (zord telek) indították be, és a vegyszerezés, a monokultúrás mezőgazdaság végezte be.