Kontraszt vagy harmónia? | Fák kontra üvegpaloták
Visszatérő vita, hogy szabad-e ultramodern fém-üveg épületeket emelni a városokban. Vannak, akik csak a belvárosi területeken tartják ezt megengedhetetlennek, mondván: ezek az épületek lerombolják az óvárosi jelleget, megbontják az egységes stílust. Mások szerint ezek az épületek eleve csúnyák, épüljenek bárhová is. Idegenül hatnak, hidegek és merevek. További szempont, hogy sok helyütt a hatalmas üvegfelületek veszélyesek a környéken élő madarak számára, mivel tükröződéseikkel megtévesztik őket, és sok ablaknak repülő madár ilyen épületeknél veszti életét.
Utóbbi szempont minden körülmények között sokat nyom a latba, s nem ízlés dolga, ez ellen védekezni kell. Az esztétikai kérdések azonban nem ennyire egyszerűek.
Építészként magam se tudom megítélni, hisz nem vagyok építész. Legfeljebb mások véleményére alapozhatnék. Ezt viszont nem teszem, még pedig azért nem, mert mondjanak bármit, nekem általában tetszenek az ultramodern épületek, szeretem az üveget és a fémeket. Épp én, aki lélekben majdnem bodza, cinege, hattyú, tölgy és szentjánosbogár.
én, aki faültetési-lázban él,
épp én, aki eleve zöld, dzsungelszerű udvarát még inkább dzsungellé akarja tenni, s aki nem elhódítani, intenzíven művelni akarja a területét, mint inkább visszaadni belőle a vadonnak, a fáknak, állatvilágnak, a víznek, amennyit csak lehet.
Néha én sem értem ezt egészen.
Ha arról gondolkodom, hogy egyszer kellene építeni ide egy új házat (mivel a mostani közel száz éves, öreg házikó már, amit csak módjával lehet igazán jó házzá alakítani), gyakran olyan lakóház képe jelenik meg előttem,
ami egyrészt kicsit rusztikus, természetes alapanyagokra és struktúrákra épül, másrészt nem nélkülöz ultramodern elemeket sem.
Ha egy ilyen építésre egyszer sor kerülne, az önmagában hordozná ezt az ambivalenciát.
Legutóbb a lendvai kilátótorony kapcsán is megjegyeztem: tetszik a borvidék és a torony közötti kontraszt. Általában is vonzanak a kontrasztok, legyen szó épületekről, képekről, vagy az írásról. A kontraszt igen gyakran kiemelő szereppel bír. Gondoljunk csak egy virágra. Virulens zöld gyepben egy virág „csak” egy virág a virulens zöld gyepben. De ha kies kőtengerben nyílik egymagában, akkor egészen más jelentést hordoz. Az első esetben az ember inkább elandalodik, lenyugszik, kisimul, van egyfajta általános szépérzése, harmónia élménye. A második esetben azonban harcot lát, magányt, veszélyt is érzékel, ennek okán gondolatai támadnak,
megpillantja önmagát a magányos virágban, megpillantja saját küzdelmeit, saját kitettségét, védtelenségét egy virág sorsában.
Így talán elmondható, hogy a kontraszt erősebb eszköz, mint a harmónia. Legalábbis fontos eszköz. Másként úgyis fordítható, hogy míg a harmónia inkább érzéseket generál, addig a kontraszt inkább gondolatokat. Kissé okoskodva meg úgy fogalmazhatnék, hogy a harmónia inkább emocionális hatást gyakorol, a kontraszt pedig a kognitív funkciókat erősíti fel.
A természet is bőven kínál kontrasztokat.
Nemcsak a virágok esetében. Legkedvesebb természetbéli kontrasztom a jég világa. A jég önmagában is gyönyörű, izgalmas jelenségeket mutat, de a legizgalmasabb mindig akkor, ha kontrasztban áll az élettel. Ha valami arra utal a jég környezetében, hogy ez egy élet utáni vagy élet előtti állapot. Ezért annyira erős kép a jégmezőn madarakat látni. Ezért ellenállhatatlan csábítás és kihívás lékekben úszkáló, jégmezőkön didergő madarakat és állatokat fotózni.
A jég önmagában is jelentést hordoz és szép.
A madarakra szintén igaz ez. De például madár és jég együttállása nem egyszerűen kétszer annyi jelentéssel bír és kétszer annyira szép, hanem hatványozottan. Többek között – vagy elsősorban – a kontraszt miatt.
Persze lehet rosszul dolgozni a kontrasztokkal,
nyilván épületek esetében is. De néha sikerül nekem is. Ilyen például a kontrasztok halmozása. Van például egy fotóm, ahol egy ló koponyáját látjuk a jégmezőn (sok ehhez hasonló képet látni, leggyakoribb képi toposz talán a sivatag homokjában heverő koponya vagy csontváz). Elvileg az ilyen képek turbóhatást kellene elérjenek, mégis csak kivételes esetekben igazán jók. Még pedig azért, mert valójában nem két kontrasztról van szó, hanem egyről, még inkább egyről sem.
Ha élet és halál dichotómiájában gondolkodunk, akkor a jég és a koponya is a halál oldalán áll, nincs közöttük valódi feszültség,
valójában ez egyfajta ellenharmónia, ahol a két élettel kontrasztos kép és üzenet ugyan erősíti egymást, de a valódi kontraszt így megszűnik. Így válnak ezek a duplakontrasztos képek hamar unalmassá.
Épületek esetében azonban a nagy fém és üvegfelületeket más okból is izgalmasak lehetnek.
A fém és az üveg érzékenyen és látványosan reagál a környezetére.
Ez önmagában is kontraszt, sőt, majdnem paradoxon, hisz e kettőnél élettelenebb anyagot aligha találunk,
gyors és látványos reakcióik viszont épp az életre emlékeztetnek minket.
Mégis, a kőépületkehez mérten, az ultramodern üvegpaloták percről percre olyan változékonyságot mutatnak, ami könnyen leköti és lenyűgözi a tekintetet. Ennek tetejébe – legalábbis a jó épületek – izgalmas fény- és árnyjátékok hálózatát hozzák létre. Gyakran akkor is működik ez, ha egy ilyen épület egy régi kőépület közelében áll; ilyenkor az üveg a szemközti épület stílusára, korára is reagál. Gyakran hallottam hibáztatni a budapesti üvegépületeket,
ugyanakkor ha elmegyünk például Bécsbe, ott is nagyon hasonló megoldásokat találunk, többek között épp Bécs egyik legnevezeteseb műemlékével, a Stephans dómmal szemközt.
Ti hogyan látjátok ezeket az épületeket?
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több környezet
Szerettem ezt a posztot is, kedvencem az a fém-üveg épületek által körbezárt sudár fa a piros leveleivel, a bécsi Stephans dóm és a mellette levő épületek fotójáról eszembe jut a Hilton szálloda a budai várban a Mátyás templom szomszédságában, -tudom-, ez máig sok vitát kavar, nekem mégis az egyik legjobb megoldás ebben a műfajban, nekem nagyon tetszik, bár gyakrabban láthatnám. 🙂
Kontraszt ÉS harmónia 😊
🙂 🙂