A tintahalgomba annyira bizarr, akár egy Alien
Életemben először Erdélyben találtam ilyen gombát 2020 novemberében, nem messze Parajdtól. Egyrészt rendkívül érdekes, másrészt a története is tanulságos, ez ugyanis egy újzélandi gombfaj.
Hogyan kerül Erdélybe?
Gondoltatok-e már arra, hogy az olyan növények és gombák, melyek egészen apró magokkal, szöszökkel, spórákkal szaporodnak, mekkora területeken terjedhetnek el? Főként, ha az ember mesterségesen is összeköti a világ legtávolabbi pontjait, elsősorban a kereskedelem révén, újabban viszont turizmussal is. Kevesen vagyunk tisztában azzal, hogy a világkereskedelem csatornáin, de akár a cipőtalpunkon, a ruháinkon is milyen mennyiségben hurcolunk szét magokat és spórákat a világban.
Ahogy széthurcolunk vírusokat is.
Évtizedek óta egyre jelentősebb gondok forrása ez. A világ globalizálása egyenesen vezet majd minden terület tájidegen fajokkal történő „beszennyezéséhez”; amint ugyanez a globalizáció már rég megágyazott egy világméretű pandémiának is.
A tintahalgomba eredetileg Tasmániában, Új-Zélandon és Ausztráliában honos
– innen nézve a világ végén –, de a kereskedelem révén lehetővé vált számára, ami korábban nem: óceánokat „ugorhatott át”. Elsőként 1914-ben Franciaországban találtak rá, s mivel ez egyben a világháború ideje is, egyes feltételezések szerint katonai felszerelésekkel, esetleg gyapjúszállítmányokkal kerülhettek spórák francia földre. Európa országaiban többnyire a hatvanas években jelent meg, így Magyarországon is (1967).
Nálunk főként az Őrségben találkozni vele, de nem egy széles körben elterjedt faj.
Nemcsak küllemében üt el a legtöbb gombafélétől, hanem szaporodása sem a megszokott: spóráit ugyanis nem a szélre bízza, hanem döglegyekre, ennek megfelelően romlott húsra emlékeztető, dögletesen rossz szagot áraszt, és színeivel és állagával is igyekszik a legyek szemében „kívánatos”, véres húscafrangnak tűnni.
Bizarr fizimiskája miatt még a magyar elnevezése a legbarátságosabb. Az angol Devil’s Fingers – ami annyit tesz: az ördög ujja – kevésbé barátságos. Ennél is barátságtalanabb, amikor időnként Alien gombaként emlegetik, mivel a tintahalgomba nyálkás, vérvörös csápjai a burokból úgy törnek elő, mint egy Alien karjai.
Tudtommal ez a faj nem veszélyeztet más fajokat. Igazán érdekes volt belebotlani egy erdélyi legelőn, de nehéz megfeledkezni róla, hogy számos jövevényfaj súlyos gondok forrása, a krumplibogártól a parlagfüvön és selyemkórón át a spanyol csigáig.
Borítókép: Wikipédia
Előre is köszönjük, ha megosztod ezt a cikket másokkal is!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több gomba
