Három napja esik, de semmi sem változott, kiszárad a tihanyi Belső-tó is
Még ha nem is „száraz vihar”, amit kaptunk a 2025. március elsejétől számított 11. csapadékhullámmal, de nem az, amire számítottunk. Amit reméltünk. Mert legutóbb tényleg hittük, hogy végre jelentős esőt kapunk, és a patakmederbe érkezhet szabad szemmel is látható vízmennyiség. Kedden (09.23.) eredt el az eső, ami kisebb-nagyobb megszakításokkal újra és újra nekiveselkedett, legintenzívebben ma hajnalban, de a mai nappal elvonul a front és kiderül az ég.
A 11. csapadékhulllám is véget ér.
Ennek örömére lefutottam a völgybe, megnéztem, miként állnak a dolgok. Nos, a dolgok pontosan úgy állnak, mint az eső előtt. Ha csak egy kicsi víz is jön a patak felső folyásáról, azt abból tudjuk, hogy opálossá, erősebb áramlás mellett zavarossá válik a víz. Minimum a torkolatnál, ahol bejön fentről a patak. Ezen a ponton – jelentem – a víz kristálytiszta, centit sem emelkedett. A talaj felső egy centimétere ugyan nedves, de a talaj továbbra is mindenütt (a patakparton is) kőkemény, ami nem jelent mást, minthogy értékelhető mélységben továbbra sem ázott át.
Holnaptól leginkább hűvös, de napsütéses őszi idő valószínű.
Nemsokára itt az október, tehát kijelenthetjük: most már biztos, hogy október elejéig nem töltődik fel a patakmeder és továbbra sem indul meg a folyás. Így tehát október negyedikén fogjuk „ünnepelni” a patak megállásának negyedik hónapját. Lassan lemegy az őszi madárvonulás legaktívabb időszaka, így talán az idén már meg sem tudjuk, milyen volna egy madárvonulásra időzített árasztás. Nem búslakodunk, csak rögzítjük. Az viszont továbbra is jó, hogy az öt duzzasztott patakszakaszban és a Kisberek három kicsi tavában stabil a víz.
Ne higgyétek, hogy csak mi „szenvedünk” az aszálytól. Hogy csak mi érzékeljük úgy még esőben is, hogy a helyzet nem javul. Itt van rögtön a tihanyi Belső-tó esete. Dunántúl az is, „esett az eső” ősszel ott is, talán több is mint nálunk, és mégis a Belső-tó a teljes kiszáradás felé tart. Ezek a szeles csepergések, rövid áztatások megtévesztőek. Sokan azt hiszik, ez megoldja a gondokat. De nem, itt annyi a deficit, hogy még egy átlagosnak nevezhető esőzés sem volna már elég. De ezek az újabb esők, ezek a „posztmodern frontok” jobban hasonlítanak érzéki csalódásokra, mint valódi csapadékra.
Nem marad más hátra, mint várni tovább.
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket! Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá! | ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️ | Illusztrációk: Centauri & Pixabay
Kedves olvasó,
lépj be a Klubba ITT, hogy elérhess minden támogatói tartalmat! Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha másként szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Kert és vadon”
Elkeserítő.
Érdekes a kétféle szempont. Lehet valóban a természet majd visszarendezi , csupán azoknak fáj a jelenlegi helyzet, akik tudják milyen volt és most a hiányra fókuszálnak. Az ember ilyen- mindig azt nézi mi hiányzik nem azt ami van.