Vita és „karbonkritika” a magyar terepmadarász körökben
Kovács Gergely Károly cikke
Eredetileg megjelent 2025.02.05-én a Völgyhíd-Alapítvány weboldalán.
A szerző Székesfehérvár természeti értékeiről szóló cikksorozatának első részét ITT olvashatjátok.
Mit is védünk pontosan…?
A magyar terepmadarászok honlapján a minap felvetődött egy dilemma arról, hogy a ritka madarak hajszolása hogyan egyeztethető össze a madárvédelemmel, természetvédelemmel úgy általában, mire egy sommás vélemény már a környezetvédelmet is bevonta és sötét, tragikus, sajnos nem megalapozatlan képet festett arról, mennyi környezeti kárt okoz egy ember csak azáltal, hogy él és fogyaszt. (Akit érdekel a kérdés, elolvashatja ITT, a 2025. január 31. és február 2. között kelt bejegyzésekben.) Számomra apropót szolgáltat mindez, hogy körbejárjak egy fontos témát, akár vitaindító jelleggel.
Zöld civilek vagyunk, természetvédelmi alapítványunk ebbe a skatulyába került. Ebből következik, hogy az átlagemberek szerint nekünk érteni kell(ene) az atomenergiához, elektromos autókhoz, akkumulátorgyárakhoz, szálló por koncentrációhoz, arzénes ivóvízhez, azaz mindazon környezetvédelmi problémához, amihez nem értünk. Merthogy mi természetvédők vagyunk, nem környezetvédők.
A gyerekeknek úgy szoktam a különbséget elmagyarázni, hogy vegyük a három legfontosabb természettudományt: ami fizika meg kémia (zaj, rezgés, sugárzás, vegyszerek, mérgek, gázok), az a környezetvédelem ügye, ami pedig biológia (élőlények, élőhelyek), az a természetvédelemé. Természetesen lehetnek kapcsolódási pontok, a környezetszennyezés elpusztíthat állatokat, növényeket, életközösségeket, de jó esetben ez a két csapat szépen végzi a dolgát úgy, hogy kevés alkalommal futunk össze.
Az első nyugtalanító dolog mindebben az,
hogy természetet védeni zéró emisszióval elég nehéz, csak kis hatósugárban lehetséges. Alapítványunk egyik legnagyobb sikere volt a sárszentágotai Sóstó gumiabroncstalanítása, de autókkal vonultunk fel a helyszínre, egy traktor pöfögött fel-alá a tópart és a kövesút között a gumikkal, amiket egy gázolajfaló pótkocsis kamion szállított el az 50 kilométerrel arrébb levő végső nyughelyére. Autóval mentünk cserjét irtani, ürgét áttelepíteni, szikes tavat karbantartani, sokszor egyedül, szinte üres kocsival. Mindez környezetvédelmi szemszögből erősen megkérdőjelezhető, ugyanakkor az elvégzett feladatok, az elért eredmények nem öncélúak, ezekkel a világot próbáltuk jobbá tenni, emberi hibákat, bűnöket, vétkeket mérsékelni.
A természetvédőknek véleményem szerint
kutya kötelességük emellett környezettudatosnak (is) lenni, azaz szelektíven gyűjteni a szemetet, takarékoskodni az ivóvízzel, gyűjteni az esővizet, komposztálni, vegyszermentesen kertészkedni, már amennyiben erre lehetőségük nyílik. De megfigyelésem szerint sok környezeti probléma egy természetvédőt csak annyira érdekel, mint egy, a bolygó sorsáért aggódó átlagembert.
A madárvédelem a természetvédelem részhalmaza.
Én mégis elkülönítem tőle, alapítványunknak már az alapító okiratában is így szerepel a három fő tevékenység: természetvédelem, madárvédelem, szemléletformálás. Ugyanis a madárvédelem jellemzően egyet jelent a madarak célzott, mesterséges segítésével, költőládák és -odvak készítésével, kihelyezésével, karbantartásával, a madarak etetésével, itatóhelyek létesítésével. Ez a gyakorlati madárvédelem.
Mindeközben a természetvédelem sokkal alaposabban átgondolt rendszer szerint végzi a tevékenységét. Számtalan eset van, amikor egy bizonyos madárcsoport élőhelyét foltszerűen megszüntetjük azért, hogy rekonstruáljunk egy értékes, fajgazdag vagy éppen igen speciális másmilyen élőhelyet: a löszgyepeken folyó cserjeirtás vagy a szikes tavak parti zónájának kaszálása kiváló példa minderre.
Van, hogy ez a három dolog, tehát a környezet-, természet- és madárvédelem egyszerre megvalósul. Egyik kedvenc vesszőparipám a faültetés. Gazdaságunk szántóihoz folyamatosan ültetek fákat. A mikroklimatikus hatás, szél szárító hatásának mérséklése, a szén-dioxid elnyelés környezetvédelmi cél, a fák őshonosak, a biodiverzitást növelik, ez természetvédelmi nyereség, a fásszárúak a jövőben feltehetően madárélőhelyekké válnak majd, ez meg madárvédelem.
A madarászat a madarak megfigyelése.
(Régen persze a madarak megfogását is így nevezték, sőt az az értelme volt az eredeti, de a lépvesszőzés és más rémségek kora nálunk szerencsésen elmúlt…) A madarakban való gyönyörködésnek valódi haszna nincs, de gyakran segít felismerni bizonyos problémákat, veszélyeket. A madárgyűrűzés nagyon sok információt szolgáltathat a madarak vonulásáról, a rájuk leselkedő veszélyekről, védelmük lehetőségeiről, de sok esetben inkább tekinthető a gyűrűzők kellemes kikapcsolódásának vagy olyan szemléletformáló eseménynek, ahol a laikusok „megfertőzhetők” a madarak szeretetével, a madárvédelem eszméjével. Ebből az okból szerintem nem vonhatunk egyenlőséget a madármegfigyelés/madárgyűrűzés és a madárvédelem között. (A legtöbb madarász és gyűrűző természetesen tesz ki odvakat, etet madarakat.)
Egy angol eredetű, nemzetközivé vált kifejezés a ritka madarak utáni hajszára a twitch, aki ezt műveli az a twitcher, magyarosan tviccser. E sorok írásakor a tatai Öreg-tavon tanyázik egy amerikai récefaj, a mi csörgőrécénkre nagyon hasonlító zöldszárnyú réce. Rendkívül leegyszerűsítve a képet: aki az utóbbi napokban elment Tatára úgy, hogy ott semmi más dolga nem volt, csak a csörgőrécecsapatok átfésülése, az tviccser.
Lehet, hogy a madárgyűrűzésről fentebb írtakkal sokan nem értenek egyet,
de az igazán ingoványos talajra most érkezünk. Ugyanis az igazán hatékony tviccseléshez mozdítható szabadidőn kívül üzemanyag szükségeltetik, meg autópályamatrica, meg mobiltelefon, GPS, szóval modern világunk mindazon vívmányai, melyekkel minél gyorsabban, hatékonyabban oda lehet farolni a ritka madarat rejtő vízfelület, bokorsor, erdőfolt, szántóföld vagy hőközponti kémény mellé.
Az utóbbi tíz év során személy szerint egyszer mentem el valahova, ahol amúgy nem volt semmi keresnivalóm: 2016. október 5-én a budatétényi hőközpont melletti parkolóba, mint az alább látható. (Évtizedes álmom vált valóra. Az akkori 2×60 kilométeres autóutat némileg jogossá teszi a tény, hogy keselyű azóta sem került a szemem elé.) Az egyéb ritkaságokat olyan általam kedvelt, rendszeresen látogatott, lakóhelyemhez közeli területeken észleltem, mint a Pátkai-víztározó, Velencei-tó, Dinnyési-fertő, Sárkány-tó.
Személyes véleményem az,
hogy az ország távoli pontjaira való száguldozás, vagy a ritka madarak más országokban való felkeresése színtiszta madarászat. Emberi szenvedély kielégítése, endorfinlöket, de szerepet játszhat benne a versengés, rivalizálás is. Az ebben a tevékenységben részt vevő személy nyugodtan lehet a mindennapok során aktív madárvédő, lelkes természetvédő. Ám maga a tviccselés nem madárvédelem, nem is természetvédelem, a vele járó közlekedés ökológiai lábnyoma jelentős, környezetvédelmi szempontból erősen megkérdőjelezhető.
Nagyon előnyös változás lenne egy lassabb, visszafogottabb, lokálpatriótább terepmadarászati stílus elterjedése, a „házunk tájának” minél alaposabb megismerése, az ottani természetvédelmi problémák feltárása, ezek megjavításának makacs megkísérlése.
A Cenweben jó pár alkalommal írtunk a témáról, már a régi oldalon is, és az új magazin oldalunkon is legalább három cikk jelent meg csak az utóbbi két évben Centauri tollából. Örülünk, hogy a terepmadarászat, pontosabban a ritkaságvadászat kritikája nemcsak arrogáns, pökhendi ellenreakciókat vált ki (főként olyanokból, akik nem keveset repkednek a világban a hobbijuk jóvoltából), hanem találni másutt is józan és mérlegelő, tisztázó szándékú, és előremutató írásokat. A Kovács Gergely Károly által idézett „vita” kiváltója is egy a Cenwebről származó cikk volt, ami egy különleges esetet mutatott be (ITT), amikor is Lengyelországban brutális ritkaság, egy hósirály bukkant fel, de ami aztán nem sokkal később elpusztult, és ezek a körülmények a lengyel, sőt nemzetközi madarász társadalomban is vitát generáltak – s nem először. Arról is írtunk már, hogy a ritkasgávadászat egyfelől természetes jelenség, és lélektanilag sok szempontból magyarázható (ITT), ugyanakkor ez nem indokolja, hogy ne viszonyulhassunk hozzá kritikusan. (Szerk.)
Borítókép / illusztrációk: Pixabay
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több madarászat
