Székesfehérvár természeti értékei és adottságai
Kedves Olvasóink, Kovács Gergely Károly neve ismerős lehet a számotokra. Először egy interjút olvashattatok vele évekkel ezelőtt ITT, valamivel több mint egy éve pedig már írt nálunk arról, hogyan lehet vegyszermentesen védekezni a mezei pockok ellen. Ezúttal Székesfehérvár meglepően gazdag élővilágáról ír, ráadásul sorozatot, melyben sorra veszi Székesfehérvár még megmaradt és védelemre feltétlenül érdemes élőhelyeit. Reméljük mi is, hogy ezek a területek és élőközösségek belátható időn belül hivatalosan is hathatós védelemben részesülnek. Mielőtt Kovács Gergely sorra venné Székesfehérvár természeti értékeit, fogadjátok tőle szeretettel az alábbi írást, ami először is egy nagy totált ad Magyarország egyik legnagyobb városának adottságairól. (Centauri) | FONTOS: Ezúttal a cikkekben bemutatott természeti értékek megőrzésének érdekében hangsúlyosan arra kérünk titeket, hogy osszátok ezeket a cikkeket! Olyan területekről is szó lesz, amelyek fenyegetettek!
Kovács Gergely Károly
„VÖLGY-HÍD” Természetvédelmi Alapítvány
Egy város sokféle határa – Székesfehérvár természeti viszonyai
A „határ” egy adott település külterületét jelenti, ahol a gazdálkodás zajlik („kimegyek a határba kaszálni”). Ha azonban a szóban forgó település maga is mindenféle, egymástól markánsan eltérő tájegységek találkozásánál jött létre, akkor a dolog kissé megkavarodik, hiszen a határban van két táj határa is egyúttal. Magyarország minden talpalatnyi része besorolható valamilyen nagytájba, azon belül egy középtájba és végül egy kistájba. Ez a lehatárolás független a közigazgatási határtól, kizárólag a domborzati viszonyok, a talaj, az alapkőzet vagy egy adott vízfolyás vízgyűjtő területe határozza meg, hogy egy falu vagy város határának melyik része hova tartozik. Ennek a bonyodalmas helyzetnek a tanulmányozására keresve sem találhatnánk alkalmasabb példát hazánk hajdani fővárosánál, Fejér megye székhelyénél és régiós központjánál, Székesfehérvárnál.
A hajdani koronázóvárosnál találkozik két nagytáj, az Alföld és a Dunántúli-középhegység. Az Alföld Dunántúlra átnyúló része (középtája) a Mezőföld. Vastag lösztakarón kialakult termékeny mezőségi talaj jellemzi, ebbe vágódnak bele a meredek oldalú löszvölgyek. Mai ismereteink szerint a Mezőföldet hajdanán tölgyesek borították. A bronzkor embere nagy területeken irtotta ki az erdőt, hogy legelőhöz jusson. Az így kialakult csodálatosan fajgazdag löszgyepek tehát másodlagos élőhelynek tekinthetők, de mára szinte mindenhonnan eltűntek, hiszen felszántották őket. A kevés, ép állapotú löszvölgyben megláthatjuk, micsoda csodavilág lehetett a Mezőföld néhány ezer évvel ezelőtt.
Székesfehérvár határában gyönyörű lösztölgyeseket láthatunk a Máriamajori-erdő és Nagy-völgy természetvédelmi területen, az erdőirtás utáni másodlagos löszsztyepeket pedig a közeli, ugyancsak helyi védett Aszal-völgyben tanulmányozhatjuk.
Máriamajori-erdő vénséges lösztölgyese minden évszakban gyönyörű látvány.
Löszpusztán kívül a város egy pici homokpusztával is büszkélkedhet a déli részen, ennek élővilága az országosan védett hajdani homokbányában ismerhető meg, másik fele pedig már a városhatáron túlnyúlva Gorsium római romváros mellett található (Fövenypuszta).
A történelmi Magyarországon eredetileg négy Fehérvár volt,
nevük a zavarok elkerülése érdekében kapott előtagot. Egy érdekes elmélet szerint a koronázóváros előtagja nem a királyi székhelyre, hanem a széknek ejtett szikes területekre utal. A várostól keletre látótávolságban van a Kárpát-medence második legnagyobb sztyeptava a Velencei-tó, melynek partvonalán szikeseket találhatunk; a madárvilágáról nevezetes Dinnyési-fertő nyugati széle fehérvári határba esik.
A Székesfehérvár által körbevett Sóstó neve is azt jelzi, hogy egykor szikes tó volt, amely rekonstrukciója után ezeket a vonásait elveszítette ugyan, élővilága ugyanakkor sokkal gazdagabbá vált. Népes sirálykolónia, vegyes gémtelep, átvonuló szerkők, áttelelő bölömbika, éneklő fülemülesitke, békakoncert nyújt felejthetetlen élményt az erre járóknak. (Izgalmas módon a városban van egy picike „szikes puszta” is, amely másodlagosan alakult ki egy régi bányagödörben.)
A középkorban Fehérvárt azért volt olyan nehéz elfoglalni,
mert az erődítményt a Keleti-Bakonyból érkező Gaja patak ártere és a nyugatról idáig elnyúló Sárrét mocsarai is védték. Ma már nehéz elképzelni ezt a vízivilágot, pedig a város nyugati szélén megmaradt lápréteken a vakondtúrások fehérlenek a rengeteg vízicsigaháztól… Több belterületi gyepfolt is szép példája ennek a kapcsolatnak; ha nem látnánk a háttérben a tízemeletes panelházakat, azt hihetnénk, hogy a Sárrét szívében sétálunk. Néhány évtizeddel ezelőtt az akkor még itt élő sárréti túzokok szívesen meglátogatták a városszéli repceföldeket.
Székesfehérvár az elmúlt fél évszázad során mind lakosságát, mind alapterületét tekintve többszörösére nőtt. Valaha a tehetős polgárság szőlőültetvényei borították a várostól keletre levő Öreghegyet, amely ma sűrűn beépült kertváros. Ennek a „hegynek” az anyaga gránit, valójában a közeli Velencei-hegység legnyugatabbi nyúlványa.
A murvát régóta bányásszák, ennek érdekes példája a Bánya-tó, amelyben a víz olyan hirtelen tört fel egy évszázada, hogy a legenda szerint a bányászok minden szerszáma és eszköze ott maradt a tó fenekén. Ma is nagy léptékben bányásszák a murvát a környéken, de egy dombot szerencsére még idejében sikerült védetté nyilvánítani, így az a mellette levő hangulatos Jancsár-völggyel együtt védelmet élvez.
A városhatár északi, már a középhegységhez sorolt fele
60-80 méterrel van magasabban, mint a déli, jól látszik innen a közeli Keleti-Bakony és a Vértes, bár egyes pontokról tiszta időben a Pilis is megpillantható. Ebbe a nagyrészt szántóföldi művelés alatt álló területbe két mély völgy vágódik, nyugaton a Móri-árok, keleten a Császár-víz-völgy. Előbbinek madárparadicsoma a Vörösmarty-halastó, utóbbiban találjuk a kis részben Fehérvárhoz tartozó, jelenleg éppen szárazon álló Pátkai-víztározót, mellette a mintegy 1700 éves római kőgáttal. A fehérvári határ keleti és nyugati szélén egyaránt van egy-egy nagyobb kiterjedésű telepített erdő, keleten a kőgátról elnevezett Kőrakás-hegy tölgyesei, nyugaton pedig a Sárpentelei-parkerdő.
Ami a belterületet illeti,
említést érdemel néhány nagyobbacska park, mesterséges tó és erdőfolt. De érdekességeket nem is mindig a parányi zöld szigetek adnak: Fejér megye eddigi egyetlen havasi sarlósfecskéjére a tízemeletes Budai úti panelházak tövében bukkantak rá, majd rövid gyógykezelés után meggyűrűzve engedték szabadon.
Fotók: Kovács Gergely Károly
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több természetvédelem
Ó, de rég hallottam ezt: kimegyek a határba! Bizony, a szülőfalumba így mondtuk. S a szikeseken virágzó kamillát is székfűnek hívtuk. 🙂
Kirándulós csapatunkkal jó egy évvel ezelőtt jártunk Székesfehérváron. Egy egynapos kiránduláson ismerkedtünk a város nevezetességeivel. Örülök, ha most majd a határát is megismerhetem! 🙂
Köszönet a gyönyörű képekért!
Holnap este már érkezik a következő rész! – s mondhatom, látványban továbbra sem lesz hiány.
Mi is azt mondtuk, hogy kimegyünk a határba. Fel sem tűnt, hogy amúgy ez milyen furán hangzik. 😀
Köszönöm a remek cikket, a fotókat! Itt lakom, a régi Szőlőhegyen. Nagyon szeretek elmenni Sóstóra is.
Örülünk, s remélem, Kovács Gergely is olvassa majd a hozzászólásokat! 🙂
Ó, de nagyon örülök, köszönet Kovács Gergelynek, és neked is Cen’!
Egy kis felüdülést hoztatok egy fejfájós délelőttön. 🙂
No, csak figyelj, mert körülbelül délben lesz egy bréking is a klubtagoknak! Olyasmi, amire biztosan nem számítottatok.
Dehogynem! 🙂
Köszönöm ezt a posztot és a szép felvételeket, várom a folytatást!
Milyen érdekes cikk! Csodásak a fotók!