Először járőrözik szürke gém a partokon! | Fotó
Minden apró lépést rögzítünk, s hogy mi okból, arról szintén írunk majd egy másik posztban. Legyen most annyi elég, hogy máris úgy érezzük: még így sem vagyunk gyorsak és alaposak, mert hisz amikor megtörténik velünk a csoda, történetesen ott, ahol korábban halak nem is éltek, most már ivadékokat látunk, azzal is szembesülünk, hogy sajnos nem jeleztük előre, igen, ez is célunk, és az egyik jelentős fejlemény, ami a vizes élőhellyé alkulásunkat fémjelezhetné, az épp a halivadékok megjelenése. Így aztán kénytelen vagyok tanút hívni, akivel beszéltem erről a kérdésről, hogy igazolja, erről valóban volt szó.
Szóval:
nem lehet eléggé alapos egy ökoszisztéma kialakulásának hajnalán Gaia krónikása.
Természetesen, százszázalékos öröm látni, ahogyan a kétéltűek birtokba veszik a vizeinket, ahogy megjelennek a szitakötők, a vízisiklók, vagy akár a védett Miller-vízicickány, de azért annak, aki gyermekkorától madarászik, mégis csak az dobogtatja meg leghevesebben a szívét, ha új madarat lát. És álmaiban sem annyira kígyókat és békákat vizionál a képzeletbeli partra, meg a mennyei mocsarakba, mint inkább ritka partimadarakat, karcsú gémeket, darvakat és gulipánokat.
Ahhoz, hogy a kétéltűek számára jelentős vizet teremtsünk, nem kell igazán nagy méret. A madarakkal más a helyzet. Sokkal nagyobb vizes élőhely szükséges ahhoz, hogy jelentős változást hozzon a madarak számában vagy a madárvilág fajösszetételében. Eleinte nem is számoltunk ezzel, de az utóbbi hetekben egyre inkább reménykedünk abban is, hogy olyan léptékű változást hozhatunk a birtok életébe, ami a madárvilágon is meglátszik majd.
Az első vízimadarak – szürke gémek (Ardea cinerea) és tőkés récék (Anas platyrhynchos) – meglepően hamar megjelentek, március elején, főként a Kisberekben. Később a tőkés réce rendszeressé vált, sőt: a birtok történetében először fészkelt. Írtunk is az első kiskacsákról itt.
A récék jelenléte tehát hamar megszokottá vált, de a szürke gémet általában csak a fák csúcsán láttuk, még inkább átrepülőben. Az elmúlt 25 évről is elmondható: olyan nem fordult elő, hogy nálunk landolt volna. Sosem láttuk itt vadászni.
2025.05.10-én (Madarak és fák napján) észleltem először, hogy egy szürke gém beszáll a patakpartra az Árasztó-gázlóhoz. Nem próbálkoztam a cserkelésével, nehogy elriasszam. Láttam, amint megindul lefelé a sétányon, így kimentem a patakpartról és felültem a Régilesre. Onnan láttam, ahogy a gém módszeresen végigsétált a teljes patakparton, átvizsgált miden gázlót és sáncot. Akkor sikerült egy képet lőni róla, amikor épp a lessel szemközti Nagyfűz-gázlót vizsgálta át.
Ez az első olyan fotó, ami a birtokon tartózkodó gémet mutat!
Ekkor már tudtam, hogy a korábban látott ürüléknyomok, fehér meszelések is a gémtől származhatnak. Rendkívül jó, ha a szürke gém rendszeresen itt téblábol, mert a jelenlétével felhívhatja más vízimadarak figyelmét is a területre. És bár a szürke gém rendkívül gyakori, mindenütt látható madárfaj, nekünk mégis fontos lépés, hogy nemcsak átrepül felettünk, hanem már leereszkedik hozzánk és huzamosabb ideig nálunk múlatja az idejét.
Forrás: MTI | Borítókép / illusztrációk: Pixabay
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Kert és vadon”
