A szarvasbikák is élnek az optikai tuning és a smink lehetőségével!
Az ember – bármennyire szereti is ajnározni önmagát – jóval kevesebb dolgot talált fel, mint ahogy azt hiszi. Jó ideig szorgosan gyűjtöttem az „állati” példákat: az űrsikló kerámia-bevonatát például a cápabőrről „mintázták”. A legelemibb emberi találmányok mindegyike jóval az ember megérkezése előtt már jelen volt a természetben, a keréktől kezdve a csapágygolyóig, az olyan evidenciákról nem szólva, hogy
a repülés terén mind a mai napig nem értük el azt a szintet, amit egy vándorsólyom vagy egy házi légy.
Ebben a sorban kevésbé jelentős, de érdekes találmány az optikai tuning.
A péntek-szombat esténként benzinkutak környékén a motorokat és golfokat túráztató szétgyúrt, szétzselézett srácok autóin gyakran az optikai tuning dominál, néha szánalmasan régi és lerobbant kocsikon is olyan felni villog, mintha a verda legalábbis egy szérián kívüli Ferrari volna.
Ezekben a hetekben – ha az optikai tuning tanulmányozására vágynék – nem kell kimenni a benzinkutakhoz, elég felülni a lesre, és figyelni az erdőszélben grasszáló szarvasbikákat.
A bőgés most ér abba a fázisba,
hogy komoly verekedésekre is sor kerül, ám a legerősebb bikák sem „gyúrnak” bunyóra. A gímszarvas nem olyan pszichotikus lény, mint amilyen sok ember, tökéletesen tisztában van a céljával: a lehető legtöbb tehenet akarja összegyűjteni (merthogy a gíméknél poligámia van) a legcsekélyebb erőfeszítéssel. A lehető legtöbb utód nemzése a cél, nem pedig a bunyó. Ha két bika találkozik, gyakran elég egymás alkatát felmérniük, és tiszta sor, ki a nyerő. Ilyenkor nincs összecsapás. A gyengébb elballag.
Mivel ezen a ponton vizuálisan dőlnek el a dolgok, a legnagyobb bikák is próbálnak erőteljesebbnek tűnni, mint amilyenek valójában.
A legfontosabb a fegyver: az agancs.
Minél ágas-bogasabb, minél vastagabb-masszívabb, annál inkább legyőzhetetlennek ítélik a viselőjét. Épp ezért a bikák „sminkelik” magukat, pontosabban a koronájukat. Erre két módszert alkalmaznak.
Először leballagnak egy dagonyához és megforgatják az agancsot a sárban. Majd hagyják, hogy rászáradjon. Aztán megismétlik. Így az agancs néha kétszer nagyobbnak tűnik, mint amilyen valójában. Másodszor olyan helyeket keresnek, ahol sok a kúszó, indás növény, s ezekben a bozótokban megforgatják az agancsukat, hogy arra a lehető legtöbb inda, szár, folyondár tekeredjen. Így aztán gyakran látni olyan bikákat, akik a fél erdőt cipelik az agancsukon, olyan sárosak és csapzottak, mint akik épp egy öldöklésből jönnek, és mindehhez persze hozzátársul – amikor már nagyon belemelegedtek a nászba –, hogy néha csakugyan vérben forgó szemmel barangolnak a vidéken.
Mi más ez, ha nem optikai tuning?
Más kérdés, hogy az ember esetében gyakran a tuning is elég a „sikerhez”. Könnyebben téveszt meg minket a blöff. A szarvasok valamivel józanabbak. Segít a látvány feltupírozása, de ha nem áll mögötte egy életerős, elszánt szarvas, semmire sem jó.
Épp ahogy nálunk. Ami a szarvasnak a sár és bozót „pakolás”, a férfiaknak az az optikai tuning, a nőknek a smink. De ne feledjük: az optikai tuningtól nem leszünk erősebbek, és talán a sminktől sem leszünk szebbek.
Látszódni valaminek egy dolog, s lenni valakinek, egy másik.
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több szarvas
